Ideáltipikus lázadás – A mű heti ajánlója
A koraszüléstől az ötvenes évek New York-i avantgárdjáig terjed e heti ajánlónk tematikai spektruma – paradox grafikákkal, porcelán nyakékkel és sárművészettel, valamint az időtlen fiatalság ideáltipikus lázadásának fotódokumentációival.
Kedves Olvasó, Ön A mű heti, minden csütörtökön jelentkező kiállítás- és programajánlóját olvassa.
Fuga – Budapesti Építészeti Központ /// Korán érkeztél
A kiállítás kiindulópontja Szekeres Laura Virág fotókönyve, melyben portrékon és interjúkon keresztül kezdett el foglalkozni a koraszülöttség jelenségével. Most a korábbi anyag új fotókkal egészül ki: egy bővített változat jelenik meg, melyben már nem csak a koraszülött felnőttek, hanem anyák, orvosok és terápiás szakemberek is láthatóvá válnak, hangsúlyozva a folyamatban résztvevők helyzetének komplexitását. A személyességet növelő egyéni valamint családi portrék mellett megjelennek olyan absztraktabb munkák is, melyek a szülés-születés metaforáit hívják elő vagy az érintés jelenlétét illetve hiányát hangsúlyozzák. A kiállítás egyben kísérlet a könyv térbeli adaptálására is, így a fotók olyan hanganyagokkal / interjúrészletekkel egészülnek ki, amelyekben a személyes születésélmények és az anyától való elválasztás megélése orvosi tapasztalatokkal és kórházi körülmények bemutatásával találkozik, megtörve a koraszülés körüli csendet. Kurátor: Gadó Flóra, Mihály Regina
2024. június 14-ig
Hegyvidék Galéria /// Paradoxonometria
Orosz István önálló grafikai lapjait, vonalhálós rajzait gyakran archaizáló formai elemek, művészettörténeti utalások, stílusidézetek, játékos önreflexiók, valamint anakronisztikus hatású, régi korokat idéző látványvilág jellemzi, több munkáján jelennek meg természettudományos, főképp a geometria és az optika köréből választott témák. Szívesen kísérletezik a téri illúziókeltés megjelenítésére kifejlesztett perspektivikus ábrázolás túlzásaival, valamint az anamorfózis technikájának megújításával. Műveivel a sík, a tér és az idő új és szokatlan megmutatását célozza meg. A kettős jelentésű munkák, optikai illúziók, geometriai paradoxonok és anamorfózisok elméletét – történetét és filozófiáját is kutatja.
olaj, vászon, 100×100 cm
2024. június 22-ig
Kápolna Galéria – Kecskemét /// Nők a gyárban
A tárlaton olyan női, magyar gyári tervezők alkotásai láthatók, akiknek a munkái kis-, közép- vagy nagyszériás gyártásban piacra kerültek, kereskedelemben elérhetőek. A hazánkban fellelhető három vezető, magyar tulajdonban lévő porcelánmanufaktúra – Herendi Porcelánmanufaktúra, Zsolnay Porcelánmanufaktúra, Hollóházi Porcelánmanufaktúra – mellett, az Alföldi Porcelángyárat működtető, francia tulajdonban lévő Degrenne csoport, valamint két világhírű külföldi porcelángyár – a portugál Vista Alegre és a spanyol Lladró – termékeit tekintheti meg a kortárs design iránt érdeklődő közönség. A porcelán sokoldalú felhasználására példaként lakberendezési tárgyakat (vázák, lámpák, dísztárgyak), étkészleteket, valamint porcelán ékszereket állítanak ki a következő művészektől: Babos Pálma, Éles-Varga Erika, Hegedűs Ágnes, Herter Katalin, Imre Eszter, Kaintz Regina, Meixner-Hegyi Etelka, Savanyú Judit, Sütő Erika.
2024. június 15-ig
Einspach Fine Art & Photography /// Pap Gábor: Minden sár
Pap Gábor a Körös-parti Öcsödön lakik, a nagyanyjától örökölt parasztházban, pár sarokra József Attila gyermekkorának nyomorúságos színhelyétől. „Az általa képviselt, brutálisan őszinte, egyéni hangú képzőművészet a háztáji trashből táplálkozik, egyedül Tóth Menyhért parasztexpresszionizmusához vagy Bukta Imre agro artjához lehet csak mérni. Pap kezei között az alföldi ugar reménytelen sara termékenyre fordul. Új kiállításán életrajzi flashbackekből és vizuális töredékekből felépülő nyers festészete még monumentálisabbra növekszik…” – Rieder Gábor, kurátor.
2024. június 14-ig
Mai Manó Ház /// Martin Wanda & Martin Gábor: Az örök fiatalság balladája
Martin Wanda (1991) és Martin Gábor (1953) dokumentumképeit több mint 40 év és majdnem kétezer kilométer választja el egymástól. Mégis mindkettő szinte ugyanarról mutat be érzékeny társadalomábrázolást, még ha egy szűk szubkulturális közegben is: Martin Gábor fotográfus az 1970-es évekbeli, főként békéscsabai fiatalok szórakozását örökítette meg, míg lánya a mai Londonban készít felvételeket. Wanda értelmezésében: „Alig lehet megkülönböztetni a képeket, ami szerintünk tökéletesen ábrázolja, hogy a lázadás hogyan van kódolva minden kultúra DNS-ébe, még ha ok nélkül is”.
2024. augusztus 19-ig
+1
Várfok Galéria /// New York School Projekt
„A Várfok Galéria egy hónapon át, kiállítással egybekötött összművészeti programokat szervez képzőművészek, költők, kortárs zeneszerzők és jazz-zenészek közreműködésével, hogy a magyar közönségnek megidézze az ’50-es évek New York-i avantgárdjának szellemiségét.
A New York School Projekt egy olyan interdiszciplináris közreműködéseket szorgalmazó művészeti programsorozat, amelyet Kovács Krisztina művészettörténész, a Várfok Galéria művészeti vezetője és Závada Péter költő, drámaíró hívott életre, hogy bemutassa a New York-i Iskola költőinek, képzőművészeinek és zeneszerzőinek munkásságát és példájukon keresztül inspirálja a magyar művészeket új, közös alkotások létrehozására.
A projektben Dés Márton, Nemes Anna, Orr Máté és Tóth Anna Eszter képzőművészek Krusovszky Dénes, Simon Márton, Szűcs Anna Emília, Tóth Kinga és Závada Péter költők, valamint Balogh Máté és Dargay Marcell zeneszerzők vettek részt és dolgoztak együtt.
A rendezvénysorozat célkitűzése, hogy azt az alkotói együttműködésektől és baráti szórakozástól pezsgő szcénát, amely az 1950-es és 1960-as évek New York-jában virágzott, mint termékeny művészeti praxist és mint hatékony túlélési stratégiát prezentálja a hazai és nemzetközi közönségnek.
Ez a fajta élénk interakció a különböző művészeti területek alkotói között Magyarországon sem ismeretlen. A ’70-es és ’80-as évek magyar neoavantgárdjában a képző- és performansz-művészek rendkívül aktívak voltak interdiszciplináris performanszok és happeningek terén, elég csak St. Auby Tamás, Erdély Miklós, Halász Péter, Hajas Tibor, Szirtes János vagy épp az Orfeo csoport munkásságára gondolni.
Azonban a költők, festők és zenészek ma már szinte alig találkoznak. A New York School Projekt tehát vállaltan a szociális kapcsolatok élénkítését, a kollegiális érdeklődés és szolidaritás felébresztését, vagyis a primer emberi viszonyok elmélyítését célozza meg.“
Borítókép: Martin Gábor: Andrékó Géza diszkós munka közben, 1979 körül.
