Hatalmi struktúrák egy nemzeti galériában – Monica Bonvicini berlini kiállításáról
Április 30-án zárt Berlinben, a Neue Nationalgalerie felső csarnokában Monica Bonvicini I do you című, a patriarchális intézményi struktúrákra reflektáló egyéni kiállítása. A helyspecifikus építészeti installációkat, szobrászati objekteket, performatív és hangzó műveket tartalmazó tárlat a tér kialakulásában tapasztalható hatalmi viszonyokra kérdezett rá.
Az I do you tere feltérképezte és destabilizálta a nyugati modernitás patriarchális mechanizmusait, valamint az európai építészetbe és a művészeti intézményekbe rejtőző, nem-transzparens nemi viszonyokat és társadalmi rendeket. Bonvicini szobor-installációi a feminista intézménykritika olvasatai felől tárták fel a Neue Nationalegalerie tapasztalati terét – a kiállítás feltett kérdései a nyilvános intézményi teret a dialógus és a beavatkozás színterévé konstruálják. Például: milyen hatalmi struktúrák vannak beleírva egy művészeti intézmény padlójába, annak falaiba vagy éppen homlokzatába? Ez a művészeti stratégia lebontja a Neue Nationalgalerie terét, és megkérdőjelezi annak továbbra is nemek szerint tagozódó kanonizációs programját is. A kiállítás sajtótájékoztatóján Bonvicini kiemelte: meg kell találnia a saját terét
„…hogy ne egyszerűen újra kiállítsak ott, ahol korábban egy sereg férfi kolléga tette”.
A kiállítás bemutatása előtt érdemes megismerni a Neue Nationalgalerie történét, és az épülettel kapcsolatos
szerkezeti, építészeti és ideológiai problémákat, hiszen Bonvicini kiállítása – saját életművét a galéria kontextusába helyezve – ezekre a problémákra próbált meg válaszokat adni, vagy legalábbis vélemenyeket közölni.
© VG-Bild Kunst, Bonn, 2022/ Nationalgalerie, Berlin Fotó: Jens Ziehe
Az épületet 1968-as megnyitása óta repedező ablakok, erős páralecsapódás és kényelmetlen kiállítóterek jellemezték – Mies van der Rohe, a galéria tervezője elsősorban a forma tisztaságára törekedve, háttérbe szorította a funkció és a művészeti tér követelményeit. A 2015 és 2021 között zajló nagyszabású felújítási és restaurálási projekt élén David Chipperfield állt, aki a Neue Nationalgalerie szerkezeti problémáit kiküszöbölte ugyan, de szinte semmilyen észrevehető építészeti változást nem hajtott végre az épület integritásának megtartása érdekében, és ha az 1960-as évekbeli fotókat összehasonlítjuk a maiakkal, aligha lehet észrevenni a különbséget. A 140 millió eurós felújítás során 35 000 épületelemet szereltek szét, állítottak helyre, majd helyezték vissza a pontos helyükre.
© VG-Bild Kunst, Bonn, 2022/ Nationalgalerie, Berlin Fotó: Jens Ziehe
És habár a galéria már két éve újranyitotta ajtajait, a modernista épület problematikusságának kutatása és magának a modernista építészet kritikai újravizsgálása továbbra is releváns témának tűnnek. Bonvicini I do you című kiállítása ezzel a telített történeti kontextussal próbál dialógusba kerülni – a bejárat homlokzata felé tornyosuló, óriási tükörlap, amelyen a kiállítás címét olvashatjuk, a kiállítás belső terét és átláthatóságát megzavaró térbeli struktúrák és tükrök, valamint a talajon elhelyezett törmelék, mind ennek a problémának a komplexitását tárják fel.
A belső térben felállított indusztriális talapzatot körülölelő tükörfal szembesíti a látogatókat saját tükörképükkel – ez a gesztus megerősiti a nézők aktív fizikai jelenlétét, továbbá mozgásba hozza a voyeurizmus fogalmát, hiszen a tárlat egy meglehetősen testies és elidegenítő élményt nyújt. A szerkezet körül, a tetőről láncok és bilincsek hálózata lóg le (You and Me, 2022) amelyek a látogatók által használtba is vehetők. Aki a műalkotás szerves részévé akar válni, annak lehetősége van arra, hogy a műhöz és vele együtt a múzeum épületéhez bilincselődjön, megtapasztalva az egyén-építészet-autonóm műtárgy viszonyrendszerének átláthatatlan struktúráját – azonban ezt csak a galéria által megadott idősávon belül tehetjük meg, ami egy újabb fanyar ellenérzést hagy maga után. A láncok és bilincsek a kiállítás és Bonvicini visszatérő szimbólumai. A szexualitás, azon belül is a BDSM kultúra és a fétis vizuális nyelvével operáló művész egy korábbi interjújában így nyilatkozott:
„Számomra a szexualitás egy módja annak, hogy ironikus és vakmerő módon kifejezzem azt, amit olyan kérdésekről szeretnék mondani, amelyekről talán más módon nem tudnék beszélni.
A szexualitásban van valami alapvető és mégis összetett, amit az építészetben is megtaláltam”.
Bonvicini művei, jóllehet, egyértelmű korrelációban állnak a szexualitás nyelvezetével és vizualitásával, művészete radikálisan formalista: a designelemekként installált hinták, BDSM székek és bilicsek mentesülnek ideológiai telítettségüktől és helyette belsőépítészeti elemekként, bútorokként metamorfizálódnak.
© VG-Bild Kunst, Bonn, 2022/ Nationalgalerie, Berlin Fotó: Jens Ziehe
A fémszerkezet felső emeletének padlóján egy szőnyeg terül szét, amelyen a művész eldobott farmerjainak és nadrágjainak végtelenített fotószőnyege látható, amelyet egy éven át, a napi vetkőzés után készített. A magánéleti tér szőnyeggé dekonsturálásának startégiája a művész privát és formális személye közötti játékos dinamikát, egyfajta otthonosságot teremt. Az emeleten található továbbá a két személy számára tervezett Chainswings (2022) című hinta-installáció és a BDSM-Chairs (2022) amelyekhez Bonvicini ipari anyagokat, például acélt, üveget és láncokat használt, így szembe állítva egymással az erőt és a sebezhetőséget, az építészetbe ágyazott hatalmi dinamikákat, valamint a tér és műtárgy testre kiható alakítóerejét.
A Retrospektív című hangzó darab, a múzeum épülete körül installált hangszórókból hallható, amely az Bonvicini személyes archívumában található művek címét sorolja fel. A majdnem két óra hosszú, láthatatlan retrospektív, a múzeum területén kívül, annak fizikai és ideológiai kontextusától mentesülve állít emléket és tárja fel Bonvicini életművét.
Projektje kiemelkedő példája annak, hogy
hogyan lehet a kortárs építészet és épületek szociokulturális szerepeinek analitikus vizsgálata a társadalomkritika eszköze.
Azzal a gesztussal, hogy mindezt a Neue Nationalgalerie terében tette meg, reflektált egy történetileg és építészetileg is telített intézményre – a 2021-es újranyitása óta láthatjuk, hogy az intézmény sokkal zökkenőmentesebben működik, mint előtte, azonban ideológiailag továbbra is problematikus maradt: az elmúlt hatvan évben Bonvicini volt a hetedik nőművész, aki önálló kiállítást szervezhetett a galéria terében. Az épületet ugyan renoválták, annak modernisra alapváza megőrződött – érdekes kérdés feltenni, hogy, ha a modernista építészet feminista kritikája rámutat annak hatalmi struktúrákat és nemi normákat állandósító szerepére, elég-e a restaurálás a nőművészek autonómiájának vissza- vagy éppen felállításához, vagy csak épületmegőrzésről beszélhetünk?
Monica Bonvicini: I do You
2022.11.25. – 2023.05.01
Neue Nationalgalerie, Berlin
