1987 nyarán Hamburgban egyedülálló „kiállítást” láthatott a nagyérdemű: Luna Luna címmel megnyitotta kapuit a világ első kortársművészeti vidámparkja. Az eseményt dokumentáló angol nyelvű könyvet a Phaidon jelentette meg februárban – összhangban a látványosság újraélesztésére tett erőfeszítésekkel.

A ’80-as évek második felének legendás korszakában több mint 30 világszerte elismert művész – köztük Jean-Michel Basquiat, Keith Haring, Roy Lichtenstein, Salvador Dalí, David Hockney, Kenny Scharf, Roland Toper, Jean Tiguely és Sonia Delaunay – egyedi és teljesen működőképes vásári attrakciókat tervezett kifejezetten egy vidámpark számára. Az ötlet gazdája és a rendezvény kurátora, André Heller bécsi multimédia művész, repülő szobrok és cirkuszi látványosságok készítésével alapozta meg a hírnevét. Terve az volt, hogy az avantgárd, a modern művészet és a pop-art a játszótér koncepciójával összeolvadva egy funkcionális karneválban, egy működő vidámparkként találkozzon a nagyközönséggel.

A művészek egy része Németországba utazott a projekt miatt, mások Bécsbe küldték terveiket, ahol technikusokból, díszletfestőkből, asztalosokból és építészekből álló csapat végezte el a kivitelezési munkálatokat. Körülbelül 30 látványosság készült el, köztük Georg Baselitz „árnyékszobája”, David Hockney zenés „elvarázsolt fája” és Roy Lichtenstein merészen színezett üveglabirintusa. Keith Haring körhintát tervezett, rajzfilmfigura-formájú ülésekkel, és az egészet lefestette jellegzetes kontúrú alakjaival és szimbólumaival.

Jean-Michel Basquiat különféle rajzaival díszített óriáskereket tervezett, Kenny Scharf hat képregényszobrot készített, és több mint 100 egyedi képet festett egy bécsi műhelyben, amelyeket egy élénk színű lengő ülésű körhinta köré szereltek. A további érdekességek közé tartozott az ukrán származású Sonia Delaunay által tervezett bejárati kapu, Salvador Dalí „tükrös pavilonja” és August Walla kézzel festett cirkuszi kocsija. Minden látványosságnál egyedi zene szólt. Philip Glass komponálta a hangokat például Lichtenstein üveglabirintusához. A Berlini Filharmonikusok Herbert von Karajan vezetésével készítettek felvételeket Hockney szobájába. Basquiat Miles Davis Tutu című albumát választotta munkájához.

Heller, aki az 1986 januárjában elhunyt Joseph Beuys előtt tisztelegve kiáltványt is készített, szintén közreműködött néhány munkában. Warholnak pedig, aki 1987 februárjában halt meg, egy fülkével állítottak emléket, ahol a látogatók – a „15 percnyi hírnév” alapján – Albert Einstein, Marilyn Monroe vagy Marlene Dietrich életnagyságú képei mellett fényképezkedhettek. Mindezt 20 márka belépti díj ellenében élvezhette az akkori, körülbelül kétszázötvenezer fős közönség.

Az eredeti tervek szerint – egy európai turnét követően – Bécs városa vette volna át a látványosságot, de jogi és politikai viszályok miatt erre végül nem került sor. Az ötletgazda eladósodott, és a vidámpark 1991-ben Amerikába került: a Stephen and Mary Birch Foundation vásárolta fel hatmillió dollárért.

1987-ben már elkészült egy német nyelvű könyv a látványosságról a müncheni Wilhelm Heyne Verlag-nál, idén azonban a Phaidon is megjelentetett egy új angol kiadást – összhangban azzal, hogy a vidámparkot ismét a publikum elé tervezik tárni. Erről már a tavalyi év elején és novemberében is felröppentek hírek, azonban biztos és végleges dátum máig nem került nyilvánosságra. A legutolsó információk szerint az amerikai rapper, Drake DreamCrew elnevezésű szórakoztatóipari cége szállt be nagyobb, 100 millió dolláros összeggel, és jutott megegyezésre az alapítvánnyal illetve André Hellerrel – akit egy korábbi, általa viccnek titulált hamisítási botránya miatt már nem is láttak szívesen a projekt körül.

Jelenleg egy Los Angeles-i raktárban folynak a restaurálási munkálatok; a régi elemek mellett új berendezésekkel is bővül a park. A helyreállítást Helen Molesworth vezető tanácsadó és művészettörténész irányításával egy kurátori csapat felügyeli, amelynek tagjai eredetileg a Tate Modernben, a Museum of Contemporary Art-nál és a Shed-ben dolgoznak. A mostani tervek szerint idén Amerikában mutatnák be a nem mindennapi attrakciót – bár a helyszín weboldalán még nem árusítják a jegyeket –, s a következő évben a világ többi tájára is elszállítanák a Luna Lunát.