Mexikóban jelenleg nemcsak a következő világbajnoki futballmérkőzések tartják izgalomban a közvéleményt. Az ország kulturális életét egy rendkívül feszült vita uralja: egy művészeti aktivistákból álló csoport mindent megtesz azért, hogy a 20. századi mexikói művészet egyik legjelentősebb magángyűjteménye – benne tíz Frida Kahlo-festménnyel – ne kerülhessen tartósan külföldre.

Az aktivisták már elértek egy fontos eredményt. Áprilisban Claudia Sheinbaum mexikói elnöknek sajtótájékoztatón kellett reagálnia az ügyre. Nem sokkal később megerősítették az államfő váratlan bejelentését is: a Gelman-gyűjtemény, amelyet az 1940-es években Mexikóba emigrált zsidó származású filmproducer, Jacques Gelman és felesége, Natasha hozott létre, ugyan szeptembertől európai körútra indul, de annak közepén, 2028 nyarán vissza kell térnie Mexikóba.

Ez azonban valószínűleg nem elegendő a Defendamos la Colección Gelman (Védjük meg a Gelman-gyűjteményt) nevű aktivista csoport számára. A kilenc kulturális szakemberből álló kezdeményezés azután alakult meg, hogy januárban nyilvánosságra került: a gyűjtemény kezelését a spanyol központú Santander bank alapítványa veszi át.

A hosszú távú, háromoldalú együttműködési megállapodást a gyűjtemény jelenlegi tulajdonosai, a cementiparból meggazdagodott Zambrano család – amelynek tulajdonosi szerepe 2023 óta egészen a Santander bejelentéséig nem volt ismert –, valamint a mexikói Kulturális Minisztérium közreműködésével a Nemzeti Képzőművészeti és Irodalmi Intézet (INBAL) írta alá. Ez az állami intézmény jogosult kiadni az ország kulturális öröksége szempontjából kiemelt jelentőségű műalkotások exportengedélyeit.

A megállapodás részeként a Santander Alapítvány a gyűjteményt teszi meg új művészeti központja, az észak-spanyolországi tengerparton épülő, David Chipperfield tervei alapján megvalósuló Faro Santander egyik központi kiállításának. Az intézmény szeptember 8-án nyitja meg kapuit. Az alapítvány szóvivője megerősítette: a spanyol bemutatót követően a művek további nemzetközi múzeumokba utaznak, majd 2028-ban visszatérnek Mexikóba.

A vita azonban korántsem zárult le. Az aktivisták nyomására kiszivárgott együttműködési szerződés szerint ugyanis a gyűjtemény exportengedélye 2030-ig érvényes, ráadásul meghosszabbítható.

A Defendamos csoport szerint ez ellentétes a mexikói jogszabályokkal. Az ország törvényei Frida Kahlo és több más művész alkotásait a „Nemzet Művészeti Emlékművének” minősítik, vagyis kivitelükhöz állami engedély szükséges, amelyet rendszerint legfeljebb két évre adnak ki. A gyűjteményben Kahlo férje, Diego Rivera művei is ilyen védelem alatt állnak, ugyanakkor a Kahlo alkotásaira vonatkozó, 1984-es rendelet még ennél is szigorúbb.

Miközben Londonban a Tate Modern önálló Frida Kahlo-kiállítást rendez – a tárlat 2026. június 25-től 2027. január 3-ig tart nyitva –, Francisco Berzunza, a Defendamos társalapítója arra emlékeztet, hogy a festő életében mindössze mintegy 152 olajképet készített, amelyek közül nem mindegyik maradt fenn.

A Gelman-gyűjtemény két, 1943-ban készült önarcképét a mozgalom igazi mesterműnek tartja. Az egyik a Diego a gondolataimban (Diego on My Mind), amelyen Kahlo homlokán, díszes fejdísze alatt férje, Diego Rivera apró portréja jelenik meg. A másik az Önarckép majmokkal (Self-Portrait with Monkeys), amelyen az alkotót több majom veszi körül. A szervezet hangsúlyozza, hogy ezt nem szabad összetéveszteni a Madonna tulajdonában lévő korábbi, 1940-es Önarckép majommal című festménnyel.

Jesús Soledad Terrazas, a mexikóvárosi Soledad & Carrasco ügyvédi iroda partnere és a Defendamos tagja elmondta: a szervezet pert indított a mexikóvárosi szövetségi bíróságon annak érdekében, hogy a megállapodást jogellenesnek nyilvánítsák és semmisítsék meg.

A keresetek részeként ideiglenes intézkedést is kértek, amely megakadályozná a művek kivitelét az országból mindaddig, amíg a bíróság döntést nem hoz. Terrazas szerint erre azért van szükség, hogy amennyiben a felperesek nyernek, a gyűjtemény továbbra is Mexikóban maradjon és megvédhető legyen. A cikk megjelenésekor a bírósági dokumentumok még nem voltak nyilvánosak.

A Santander Alapítvány szóvivője közölte: tisztában vannak a Mexikóban felmerült aggodalmakkal, és továbbra is nyitottak minden kérdés megválaszolására.

Állításuk szerint a háromoldalú megállapodás semmilyen módon nem írja felül vagy sérti a mexikói jogszabályokat, és teljes mértékben a mexikói kulturális örökségvédelmi rendszer hatálya alá tartozik. Ez azt jelenti, hogy minden egyes védett mű külföldre szállításához továbbra is szükség van a mexikói hatóságok engedélyére, beleértve az első exportengedélyt és annak esetleges meghosszabbítását is. A szerződés szerintük semmilyen módon nem kerüli meg ezeket az előírásokat.

Az aggodalmak ugyanakkor a tulajdonjog jövőjére is kiterjednek. Az eredetileg 95 műből álló Gelman-gyűjteményből 41 alkotás vesz részt a Faro Santander nyitókiállításán.

A mexikói jog szerint minden olyan Frida Kahlo-mű, amely az 1984-es rendelet életbe lépésekor még Mexikóban volt, nem értékesíthető a nemzetközi műkereskedelmi piacon, ami jelentősen korlátozza piaci értékét.

Francisco Berzunza szerint azonban amennyiben a művek hosszabb időre külföldre kerülnek, ez veszélyes precedenst teremthet.

„Jelenleg a piac korlátozott, ezek a művek csak Mexikón belül adhatók el. Ha azonban nemzetközi szabad mozgásba kerülnek, értékük akár több százmillió dollárra is emelkedhet” – fogalmazott.

Ennek jelentőségét jól mutatja, hogy tavaly a Sotheby’s 54,7 millió dollárért értékesítette Frida Kahlo 1940-ben készült El sueño (La cama) – Az álom (Az ágy) című önarcképét, amelyen a művész egy ágyon fekszik egy csontváz alatt. Ez minden idők legmagasabb aukciós ára női művész alkotásáért.

A helyzetet tovább bonyolítják azok a sajtóértesülések, amelyek szerint a Zambrano család 150 millió dolláros hitelt vett fel a gyűjtemény fedezetével a Sotheby’s Financial Services közreműködésével, majd ezt később a Santander Banknál refinanszírozta.

A Defendamos szerint a megállapodás nem választható el attól a magánjellegű pénzügyi tranzakciótól, amely annak hátterében áll.

A Santander Alapítvány hangsúlyozza, hogy a Gelman Santander Collection névre történő átnevezés ellenére a gyűjtemény továbbra is a Zambrano család tulajdonában marad. A Santander Bank megerősítette, hogy pénzügyi megállapodásban áll a családdal, de annak részleteit üzleti okokra hivatkozva nem kívánta nyilvánosságra hozni.

A pénzintézet közleménye szerint Mexikó a Santander egyik legfontosabb piaca, ahol hosszú ideje jelentős jelenléttel rendelkezik ügyfelei, munkavállalói és befektetései révén. A Zambrano családhoz közel álló szóvivő pedig kijelentette: jelenleg nincs terv arra, hogy a gyűjtemény bármely műalkotását értékesítsék.

A Defendamos hangsúlyozza, hogy nem a mexikói művészet nemzetközi bemutatását akarják megakadályozni, hanem következetes jogalkalmazást követelnek. A mexikói kormány korábban már több alkalommal is fellépett művészeti emlékek külföldi értékesítése ellen, és ebben a hónapban két prekolumbián műtárgy Sotheby’s-árverését is megpróbálta megakadályozni. Az aukciósház azonban nem találta megalapozottnak a mexikói kifogásokat, ezért az árverést végül megtartották.

Jelenleg a Gelman-gyűjtemény továbbra is Mexikóvárosban található. A művek csaknem húsz év után először láthatók ismét a Modern Művészetek Múzeumában (Museo de Arte Moderno), ami az új együttműködés első állomása. A kiállítást a futball-világbajnokság iránti fokozott érdeklődésre való tekintettel július 19-ig meghosszabbították.

„Úgy nőttem fel, hogy nem láthattam ezt a gyűjteményt. Először külföldön találkoztam vele” – mondja Francisco Berzunza. „Nem szeretném, hogy a jövő mexikói generációi ugyanettől a lehetőségtől essenek el. Ez ad erőt ehhez a küzdelemhez.”

Forrás: Financial Times