Frida Kahlo festményei ma már a világ legértékesebb műtárgyai közé tartoznak, és minden alkalommal, amikor egy kép aukcióra kerül, felmerül a kérdés: Mexikó kulturális örökségéről van szó, vagy egyszerűen eladható műtárgyakról? A mexikói művészeti világ egyre elszántabban próbálja megakadályozni, hogy a festő művei külföldre kerüljenek, és ebben a küzdelemben kulcsszerepet játszik a híres Gelman-gyűjtemény is.

Mexikó művészeti világa az utóbbi években egyre nagyobb figyelmet fordít arra, hogy az ország egyik legismertebb művészének, Frida Kahlo alkotásai ne kerüljenek végleg külföldi gyűjteményekbe. Kahlo ma már nem csupán festő, hanem nemzeti ikon, akinek művei a mexikói identitás részének számítanak. Festményei azonban rendkívül értékesek a nemzetközi műtárgypiacon, ezért a világ múzeumai és magángyűjtői folyamatosan keresik és vásárolják őket. Ez feszültséget teremt a műkereskedelem és a kulturális örökségvédelem között.

A vita gyakran akkor erősödik fel, amikor egy Kahlo-festmény aukcióra kerül New Yorkban vagy Londonban. Ilyenkor mexikói kurátorok, múzeumok és művészettörténészek kampányt indítanak annak érdekében, hogy a mű Mexikóban maradjon. Megpróbálnak pénzt gyűjteni, mecénásokat keresni, vagy mexikói gyűjtőket rávenni arra, hogy vásárolják meg a festményt, majd adják kölcsön hazai múzeumoknak. Ez azonban nehéz feladat, mert a nemzetközi gyűjtők gyakran jóval magasabb összeget tudnak fizetni.

A Frida Kahlo körüli vita egyik legfontosabb eleme a híres Gelman Collection, amely a világ egyik legjelentősebb Frida Kahlo- és Diego Rivera-gyűjteménye. A gyűjteményt Jacques Gelman és Natasha Gelman hozta létre, akik személyesen ismerték a mexikói művészeket, és számos művet közvetlenül tőlük vásároltak. A gyűjtemény művészettörténeti jelentősége óriási.

Amikor felmerült annak lehetősége, hogy a Gelman-gyűjtemény darabjai eladásra kerülhetnek, Mexikóban komoly aggodalom alakult ki. Sokan attól tartottak, hogy a festmények külföldre kerülnek, magángyűjteményekbe jutnak, és a mexikói közönség többé nem láthatja őket. Ez az eset jól mutatta, milyen nehéz helyzetben van az ország: a művek magántulajdonban vannak, de a közvélemény mégis nemzeti örökségként tekint rájuk.

A mexikói művészeti világ ezért több stratégiát is alkalmaz. Múzeumok és alapítványok próbálnak pénzt szerezni műtárgyvásárlásra, az állam bizonyos műveket kulturális örökséggé nyilváníthat, és megpróbálhatja megakadályozni kivitelüket, emellett pedig gazdag mexikói gyűjtőket próbálnak meggyőzni arról, hogy vásárolják meg a műveket, de tartsák az országban. Ez egyfajta kompromisszum a piac és a kulturális örökség védelme között.

Közben azonban Mexikó művészeti közösségében egyre nagyobb aggodalom övezi a Gelman-gyűjtemény jövőjét, amely a 20. századi mexikói művészet egyik legfontosabb magángyűjteménye. Több mint 300 mexikói kulturális szakember nyílt levélben fordult a kulturális hatóságokhoz, nagyobb átláthatóságot és a kulturális örökségvédelmi törvények szigorú betartását követelve a gyűjtemény kezelésével kapcsolatban. A levél azt követően született, hogy bejelentették: a gyűjteményt – amelyet többek között 18 Frida Kahlo-művet tartalmaz – 2023-ban megvásárolta a monterrey-i Zambrano család. A megállapodás értelmében a spanyol Santander bank felügyeli a gyűjtemény megőrzését, kutatását és kiállításait, amely immár Gelman Santander Collection néven szerepel, és mintegy 160 műtárgyat foglal magában.

Bár a gyűjtemény magántulajdonban van, jogi helyzete összetett. A mexikói törvények szerint 30 mű nemzeti művészeti emléknek minősül, ezért ezek felügyelete az Instituto Nacional de Bellas Artes y Literatura feladata. A nyílt levelet aláíró szakemberek – köztük kurátorok és művészek – hangsúlyozták, hogy különösen Frida Kahlo festményei tartoznak a legszigorúbb szabályozás alá, ezért különösen fontos az átláthatóság.

A gyűjtemény jövőjéről eddig csak részletekben jelentek meg információk. Először azt jelentették be, hogy a műveket a Santander bank új spanyolországi kiállítóterében, a Faro Santanderben mutatják be, majd nemzetközi kiállítássorozat következik. Később azonban kiderült, hogy a gyűjtemény 68 művét először Mexikóvárosban, a Museo de Arte Modernóban állítják ki. A kiállításon tíz Frida Kahlo-festmény is szerepel, köztük a híres Önarckép majmokkal (1943) és az Önarckép nyaklánccal (1933). A gyűjteményt utoljára 18 évvel ezelőtt állították ki Mexikóban.

A kiállítás ugyan nagy sikert aratott, ugyanakkor újra felvetette a kérdést a gyűjtemény egyes darabjainak védett státuszáról. A kollekcióban tíz Frida Kahlo- és tíz Diego Rivera-mű, hét José Clemente Orozco-festmény, két María Izquierdo-alkotás és egy David Alfaro Siqueiros-mű szerepel védett műtárgyként. A mexikói törvények különböző szabályokat írnak elő ezek exportjára: Rivera és Orozco művei például tartósan is külföldre vihetők kiállításokra,

Frida Kahlo műveinek exportja azonban sokkal szigorúbb szabályozás alá tartozik, és tartós kivitelük tilos.

A művek exportengedélye általában egy vagy két évre szól, azonban felmerült egy ötéves, megújítható kölcsön lehetősége is. A nyílt levelet aláírók nem vitatják a gyűjtemény tulajdonjogát, hanem azt szeretnék elérni, hogy a művek kiállítása elsősorban Mexikóban történjen, és az exportengedélyekről teljes átláthatóság legyen. Szerintük egy túl hosszú külföldi kölcsön veszélyeztetheti Frida Kahlo örökségét, mivel korábban más gyűjtők is megpróbálták külföldre helyezni a műveit.

A vitába európai múzeumok is bekapcsolódtak, mivel a gyűjtemény műveit több európai intézményben is kiállítanák. A múzeumok hangsúlyozták, hogy tiszteletben tartják a mexikói kulturális örökségvédelmi szabályokat, és együttműködnek a mexikói hatóságokkal. A Santander bank közleményben jelezte, hogy a megállapodás nem jelenti a gyűjtemény végleges áthelyezését, és a művek ideiglenes külföldi kiállítás után visszatérnek Mexikóba.

A Frida Kahlo-művek iránti nemzetközi érdeklődés ugyanakkor óriási. Számos múzeum várólistán van, hogy kiállíthassa a gyűjtemény darabjait. Kahlo műveiből viszonylag kevés található magángyűjteményekben, és a mexikói állam tulajdonában mindössze egy Kahlo-önarckép van, ami tovább növeli a gyűjtemény jelentőségét.

A Gelman Santander-gyűjtemény jövőjével kapcsolatos vita végül a mexikói politikát is elérte. Mexikó elnöke, Claudia Sheinbaum is megszólalt az ügyben, és kijelentette, hogy az ország szeretné, ha a gyűjtemény Mexikóban maradna. Később kiderült, hogy a Zambrano család, a Santander bank és a mexikói hatóságok közötti megállapodás alapján a gyűjtemény hosszabb időre külföldre kerülhet, és akár 2030-ig is külföldi kiállításokon szerepelhet, hogy csökkentsék a művek gyakori szállításának kockázatát.

A mexikói kulturális közösség egy része azonban továbbra is aggódik. A kritikus hangok szerint a mexikói kormánynak már évtizedekkel ezelőtt cselekednie kellett volna. Szerintük a mostani egállapodás veszélyes precedenst teremthet, mert lehetővé teheti a művek exportjának határozatlan idejű meghosszabbítását. Ezért továbbra is azt kérdezik: miért írták alá a hatóságok ezt a megállapodást, és valóban biztosított-e, hogy Frida Kahlo művei hosszú távon Mexikóban maradnak.

Forrás: Financial Times, The Art Newspaper