Három és fél millió eurós felújítás után február 14-én nyitja kapuit a Musée de la Vie romantique – az egykori Ary Scheffer-ház, ahol Chopin, George Sand és Delacroix is megfordult. A megújult intézmény nemcsak képekkel, hanem zenével és hangkulisszákkal idézi meg a romantika korát.

Február 14-én, a szerelmesek napján nyit újra Párizsban a Musée de la Vie romantique, amely a holland–francia festő, Ary Scheffer (1795–1858) egykori otthonában és műtermeiben működik. Az intézmény 3,8 millió eurós felújításon esett át; a munkálatokat Párizs városa és egy közadakozási kampányhoz csatlakozó magánadományozók finanszírozták.

A ház 1830-ban épült, Scheffer később kibérelte, majd kibővítette. Az ingatlan 1956-ban került francia állami tulajdonba, 1982-ben pedig múzeumként nyitotta meg kapuit, kezdetben a Musée Carnavalet filiáléjaként. 2023-ban 230 ezer látogatót fogadott, mielőtt a következő évben bezárták a felújítás idejére.

A rekonstrukciót a Basalt Architecture vezette. A munkák a fa tartószerkezetre, a tetőre és a homlokzatokra koncentráltak, amelyeket a 19. századi hagyományos technikáknak megfelelően, mész felhasználásával állítottak helyre. Megújultak a nyílászárók és az ablakkeretek is. A zsalugáterek – amelyeket az évek során többféle színre festettek – visszakapták eredeti bézsbarna árnyalatukat. Gaëlle Rio múzeumigazgató szerint ez megegyezik azzal a színnel, ahogyan Scheffer unokatestvére, Arie Johannes Lamme megfestette őket az Ary Scheffer at Work in the Large Studio at His House, Rue Chaptal in Paris című képen, amely a Dordrechts Museum gyűjteményében található.

A kiállítási koncepció is teljesen megújult az Àkiko design studio irányításával. A mintegy 2340 műtárgyat számláló kollekcióból 300 alkotás kerül most a közönség elé, köztük 70 frissen restaurált mű – például Scheffer 1831-es Faust in his Studio című festménye.

A látogatókat már az egykori fogadótérben film fogadja az épület történetéről. A jegypénztár, a bolt és a ruhatár az udvar korábbi műhelyeibe költözött. A kertben újraburkolták az utakat, és egy új ösvény köti össze a zöldterületet a múzeum üvegházában működő étteremmel.

Az új látogatói útvonal multimédiás elemekkel – zenével, felolvasásokkal, hangkulisszákkal és digitális tartalmakkal – segíti a romantika korába való belemerülést.

A földszint a „romantikus életet” mutatja be: Scheffer művészi közegét és baráti körét, amelybe olyan nevek tartoztak, mint a zeneszerző Frédéric Chopin, az énekesnő Pauline Viardot vagy a festő Eugène Delacroix.

Egy teljes terem a regényíró George Sand előtt tiszteleg.

Az emeleten a romantika négy alapvető témája – az irodalom, a fantasztikum, a természet és táj, valamint az érzelem – köré szerveződik a bemutató.

„A romantikus művészek az érzelmeket állítják művészetük középpontjába – saját érzéseiket és szereplőik érzelmeit egyaránt, legyen szó szenvedélyes szerelemről vagy vallásos áhítatról” – mondja Rio. Példaként említi a közelmúltban beszerzett, dátum nélküli festményt, amely Scheffer fivérének, Hendrik Scheffer alkotása, és egy imádkozó nőt ábrázol.

A másik kulcsérzelem a fenséges élménye, amely gyakran a természethez kapcsolódik.

Scheffer The Tempest (1820 körül) című festménye például a sziklákhoz csapódó hullámok láttán megrémült alakokat ábrázol.

A főépületen kívüli, kétszintes, többfunkciós térben rendezik meg a nyitó időszaki kiállítást, amely Paul Huet (1803–1869) égbolt-ábrázolásaira fókuszál. A Scheffer közeli barátjaként ismert, gyakran preimpresszionistának nevezett festőt az angol mesterek – például Constable és Turner – inspirálták, és jelentős hatással volt több francia művészre, köztük Camille Corot-ra.

Huet égboltjai mellett láthatók művek Delacroix-tól, Paul Flandrin-tól, Théodore Rousseau-tól, Georges Michel-től, Eugène Isabey-től és Eugène Boudin-tól is. „Időszaki kiállításaink mindig párbeszédben állnak az állandó gyűjteménnyel. Ez most a ‘Természet és táj’ szekcióra reflektál, és megállásra, elmélkedésre hív. Szeretem, ha egyetlen művészt állítunk fókuszba, és az ő nézőpontján keresztül járunk körül egy témát” – fogalmaz Rio.