A napokban két olyan alapos országjelentés is napvilágot látott, amely a magyar kultúra, művészet, illetve az oktatás, a tudomány és a média helyzetét elemzi. Az egyiket hazai szakemberek állították össze és az Oktatói Hálózat nevű független szervezet jegyzi, a másikat a New York-i központú Artistic Freedom Initiative jelentette meg.

A Háttal Európának 2. címet viselő jelentés, amelyet az egyetemi oktatókat, kutatókat tömörítő független szervezet, az Oktatói Hálózat jelentetett meg, annak a hasonló című jelentésnek a folytatása, amelyet összeállítói 2019-ben zártak le és amely 2020 legelején jelent meg. A Háttal Európának című, első jelentés akkor a hazai kultúra, oktatás, tudomány és média területén 2010 óta történt változásokat vette sorra és tárgyalta tematikus rendben. A magyar kutatók, egyetemi oktatók és újságírók által összeállított jelentést, amely azzal az igénnyel készült, hogy a magyar kontextust kevésbé ismerő külföldi olvasó számára is érthetően foglalja össze a változásokat, akkor egyidejűleg mutatták be Budapesten és Brüsszelben, az Európai Parlamentben.

Az új jelentés, amely március közepén jelent meg, az előző anyag lezárása, vagyis 2020 óta történteket foglalja össze. Hiszen, mint azt az Oktatói Hálózat a jelentés megjelenésekor is hangsúlyozta, „a magyarországi helyzet időközben tovább súlyosbodott”, az elmúlt két évben felgyorsultak azok a drasztikus, rendszerszintű változások, amelyek a hazai kultúra szervezeti, ideológiai és pénzügyi kontrollját szolgálják.

Elég csak a KEKVA (Közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítvány) intézményének bevezetésére gondolni, mint ismeretes, ilyen konstrukciókba szervezte ki a kormányzat öt kivétellel az összes hazai egyetemet, számos kulturális intézményt, összességében hatalmas értékű közvagyont, az alapítványi kuratóriumi pozíciókba rendszerhű kádereket betonozva be. De lehetne említeni a melegellenes törvénykezést is, amelynek a kultúra területén is vannak konzekvenciái. Ezek azonban csak egyes elemei annak a változás-sorozatnak, amelyet a jelentés 97 oldala tárgyal. A Háttal Európának 2. című jelentést egy élő beszélgetés keretében mutatta be a napokban az Oktatói Hálózat, az esemény a szervezet Youtube csatornáján tekinthető meg. A jelentés első és második része is hozzáférhető és letölthető a szervezet weboldaláról, mindkettő magyar és angol nyelven is olvasható.

A jelentés elkészítésében az Akadémiai Dolgozók Fóruma, a Civil Közoktatási Platform, az Eötvös Károly Közpolitikai Intézet, a Freeszfe Egyesület, a Mérték Médiaelemző Műhely, a Régi Épületek Kutatóinak Egyesülete, a Stádium 28 Kör és a Szépírók Társasága is közreműködött.

A New York-i központú Artistic Freedom Initiative (AFI) egy olyan civil szervezet, amely a művészet és a művészek helyzetét monitorozza a világ országaiban. Emellett aktív segítséget nyújt a válságokkal küzdő országokból, vagy háborúk, diktatórikus rezsimek elől menekülő művészek, kulturális munkások számára. Ez a szervezet eddig még nem publikált olyan átfogó, nagy jelentéseket, amelyek specifikusan egy-egy ország művészeti, kulturális színterére koncentrálnának. Az a jelentés, amelyet március 21-én jelentetett meg az AFI, teljes egészében a magyar helyzetről szól és a Systematic Suppression: Hungary’s Arts and Culture in Crisis (Rendszerszintű elnyomás: Magyarország művészete és kultúrája válságban) címet viseli. A szervezet közleménye szerint ez a jelentés az első azoknak az anyagok a sorában, amelyeket Artistic Freedom Monitor cím alatt terveznek, a sorozatban Lengyelország és Oroszország következik majd.

A jelentést az AFI a UC Berkeley School of Law és a The Harriman Institute at Columbia University közreműködésében készítette el és jelentette meg, a projektet az Egyesült Államokbeli SDK Foundation for Human Dignity finanszírozta. A jelentés alaposan és részletesen veszi sorra azokat az apróbb és jelentősebb jogszabályi változásokat, amelyek az elmúlt évtizedben gyakorlatilag újraszabták a magyar kultúra teljesen intézményi rendszerét, közpénz alapú finanszírozását. Ezek tükrében mutatja be azt a környezetet, amelyben most a magyar kultúra működik, kiemelve a direkt és indirekt cenzúra folyamatait is.

Az anyag egyik nagy erénye, hogy a rendszert rendszerként értelmezi és tárgyalja, és ez a megközelítés eddig nemigen jelent meg azokban a riportokban és elemzésekben, amelyekben nyugati szereplők próbálták meg értelmezni mindazt, ami Magyarországon a kultúra területén történt a NER-ben. A riport teljes egészében hozzáférhető és letölthető az AFI weboldaláról.

Nyitókép: Horváth Tibor ad című sorozatából @adseries, http://tiborhorvath.blogspot.de/