A British Museum kiszállt a dohánybizniszből – új korszak jöhet az etikus szponzorációban
A British Museum felmondta 15 éve tartó, ellentmondásos együttműködését a Japan Tobacco International (JTI) nevű dohányipari vállalattal, mivel a szponzorálás ütközhet a WHO keretegyezményével.
A British Museum lezárta 15 éven át tartó, erősen vitatott együttműködését a Japan Tobacco International (JTI) nevű dohányipari óriáscéggel, miután egyre erősebb kritikák érték a partnerséget, és felmerült, hogy az ellentétbe kerülhet az Egészségügyi Világszervezet (WHO) dohányzásellenes keretegyezményével. A JTI olyan márkák gyártója, mint a Benson & Hedges, a Winston, a Camel vagy a Silk Cut. A szerződés 2025 szeptemberében járt le, és bár a döntést hivatalosan nem kísérte nagy bejelentés, a múzeum honlapjáról már eltűntek a cégre utaló nyomok. A megszűnés időzítését sokan nem tartják véletlennek: a lépést megelőzte egy átfogó elemzés, amelyet a Bath Egyetem Tobacco Control Research Group nevű kutatócsoportja készített, és amely arra jutott, hogy
a JTI nem pusztán kulturális támogatás címén adományoz pénzt, hanem a szponzorációt stratégiai lobbi-eszközként használja.
A partnerség ellen a brit egészségügyi szektorban is egyre többen emelték fel szavukat. Az Egyesült Királyság Egészségügyi Minisztériuma figyelmeztette a Kulturális, Média- és Sportügyi Minisztériumot (DCMS), hogy a dohánycéggel fenntartott kapcsolat akár sértheti a WHO keretegyezményét.
A DCMS ugyanakkor azt állítja, a döntést nem kormányzati beavatkozás, hanem a múzeum saját kuratóriuma hozta meg. Az egészségügyi NGO-k és aktivista csoportok üdvözölték a szakítást: Nicholas Hopkinson professzor, az Action on Smoking and Health szervezet szakértője „pozitív lépésként” értékelte, hogy a múzeum nem fogad többé pénzt ilyen forrásból.
A JTI-támogatás ugyanakkor nem csupán láthatatlan működési költségeket fedezett. A pénzből működött a JTI Acquisition Fund nevű gyarapítási keret, amelynek révén több mint 2 400 új tárgy került a British Museum gyűjteményébe. A partnerség finanszírozott egy kurátori pozíciót is, amely kifejezetten a japán műtárgyak gondozásával foglalkozott. A támogatás kiterjedt közösségi programokra is: a vakok és gyengénlátók számára szervezett tapintható tárlatvezetésektől kezdve a jelnyelvi túrákon át egészen az időseknek szervezett társasági eseményekig, illetve olyan képzésekig, amelyek önkénteseket készítettek fel az egyenlő hozzáférés biztosítására. A múzeum szerint ezek a projektek kulcsszerepet játszottak a társadalmi inkluzivitásban, különösen olyan közösségek elérésében, amelyek történetileg kevéssé vannak jelen a kulturális intézményekben.
A vita azonban nem csupán a dohányiparról szólt. A British Museum támogatói politikája évek óta etikai kritikák tárgya: a fosszilis energiacégekkel, többek között a BP-vel kötött együttműködések hosszú ideje kiváltják környezetvédő csoportok és aktivisták tiltakozását.
A Culture Unstained kampánycsoport például korábban is azt állította, hogy egy dohányvállalat kulturális szponzorációja „morálisan elfogadhatatlan”, és a JTI-val való szakítás szerinte növeli a nyomást más vitatott vállalati partnerségekre is.
A kérdést az is aktualizálta, hogy 2025 októberében új etikai irányelveket fogadtak el a brit múzeumszektorban. Az útmutatás arra ösztönzi az intézményeket, hogy fokozatosan szüntessék meg az együttműködést olyan vállalatokkal, amelyek környezeti károkat okoznak, emberi jogi visszaélésekhez köthetők vagy más módon nem illeszkednek a múzeumok társadalmi szerepéhez.
A British Museum szóvivője hangsúlyozta: a múzeum hálás a JTI korábbi hozzájárulásáért, amely jelentős segítséget nyújtott a hosszú távú pénzügyi stabilitáshoz, és hozzájárult ahhoz, hogy a gyűjtemény ingyenesen elérhető maradjon a közönség számára. Ugyanakkor hozzátette, hogy közintézményként alapvető céljuk több lábon álló, fenntartható finanszírozási modellt kialakítani, és ebbe a jövőben már nem illeszkedik a dohányiparból érkező szponzoráció.
Forrás: The Art Newspaper
