Több mint négyezer szavazat érkezett a közönség soraiból, melynek összesítése után az EJTECH & Melkovics Tamás művészhármas Age of String // A Fonal Kora című alkotása került ki győztesként, megelőzve Gáldi Vinkó Andrea anyagát. A közönség kedvencei közé tartoztak még Czene Márta, Gáspár Szilárd, Kanics Dorottya, Koós Gábor, Marosi Panni és Vékony Dorottya alkotásai. 

A Közönségdíj oklevelét és a vele járó meghívást az áprilisi kiállításra, a kismartoni Esterházy-kastély dísztermeiben 2026 áprilisától látogatható  tárlatra Ottrubay István, a díj alapítójának nevében, Vitus Weh, a díj zsűritagja, egyben a kiállítás kurátora, az Esterházy Privatstiftung művészeti tanácsadója adta át az EJTECH & MELKOVICS Tamás művészhármasának.  Az elismerést MELKOVICS Tamás vette át, KÁRPÁTI Judit Eszter és Esteban de la TORRE (EJTECH) egy svájci rezidenciaprogramon tartózkodnak. A kismartoni kiállításon majd a díjazottak, KOÓS Gábor, PAP Gábor, VÉKONY Dorottya és a közönségdíjas EJTECH & MELKOVICS Tamás munkái láthatók.

A 2025-ös Esterházy Art Award-díj shortlistjére felkerült alkotók munkáiból készült What We Believe In – AMIBEN HISZÜNKcímű kiállítás még szeptember 14-ig látogatható a Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeumban. Itt CZENE Márta, GÁSPÁR Szilárd, EJTECH (KÁRPÁTI Judit Eszter és Esteban de la TORRE) & MELKOVICS Tamás, GÁLDI VINKÓ Andi, HeyWeSeeAskShowandDie (SIPOS Eszter és HORVÁTH Csaba Árpád), KANICS Dorottya, KERESZTESI Botond, KLING Emma, KOÓS Gábor, LŐRINCZ Áron, MAROSI Panni, NÉMETH László, PAP Gábor, PETRÁNYI Luca, PINTÉR Dia, PINTÉR Gábor, SÜVEGES Rita, SZOMBAT Éva, VARGA Ádám, VETŐ Lia Orsolya, VÉKONY Dorottya anyagai tekinthetők meg.

Az EJTECH-et 2014-ben alapította KÁRPÁTI Judit Eszter (*1989, Miskolc) és Esteban de la TORRE (*1984, Ciudad de México). Jellemzően programozható anyagokkal dolgoznak. Az anyagkutatás által vezérelve performatív installációkat, többcsatornás hangszobrokat és dinamikus textilfelületeket hoznak létre. MELKOVICS Tamásszobrászművésszel (*1987, Székesfehérvár) ez az első közös együttműködésük. MELKOVICS többnyire absztrakt formákból álló szoborcsoportokat alkot. Az egyes szoborelemekből különböző léptékű, újra és újra átrendezhető, szétszedhető és felépíthető kompozíciókat készít. Munkáinak kiindulópontja a gyermekkort meghatározó szabad gondolkozásmód és tanulási metódus, a játék. Mindhárman Budapesten élnek és alkotnak. 

Age of String // A Fonal Kora című munkájukról:

„A kiállításban látható térinstalláció egy kiterjesztett moduláris,  érintésre reagáló anyagokból készült, az anyagot mozgásba hozó menhír-szobor, amely a hang segítségével aktiválja a környező teret. A térbe az uchronikus fitktív régészetet emelik be, ami egy soha nem létező idő síkjában játszódik, az alternatív, művészi-mitológiai „idősíkok” régészetéről szól, ahol a technológia és a spiritualitás kölcsönhatásából új rituálék születnek. 

Az őskor régészeti leletei az idő előrehaladtával arra utalnak, hogy az ember egyre ügyesebben formálja az anyagot eszközzé. Ugyanakkor az idő is nagy hamisító: míg a kőbalták és a bronz nyílhegyek türelmesen kivárják az ásatást, addig az őket összekötő szálak már régen lebomlottak. Pedig éppen az a kognitív képesség, hogy két kemény anyagot egy megmunkált, puha anyaggal kössenek össze, jelölte ki a „véges eszközök végtelen használatával” a civilizáció szövetét tovább szövő komplex folyamat kezdetét. A régészek által kőkorszakként definiált időszakot „kőkorszak” helyett sokkal inkább a „fonal korá”-nak kellene nevezni.

A térinstalláció az érdemtelenül mellőzött, az andoki csomóírásos rendszeren (Qipu/kípu) alapuló zsínórtechnológiát tematizálja. A csomók helye, típusa, színe és anyaga mind információt kódolt, elsősorban nyilvántartásra szolgált, de narratívákat, sőt zenét, vagy mítoszokat is hordozhatott. A modern nyugati világban a zenét általában egy a passzív közönségnek szóló előadásként értelmezik.  Pedig a zene és az ének mindig is a közösség szerves részét képezte, ahol mindenki aktívan részt vett az előadásban, ahol a hang rezgő ereje közös kollektív élménnyé szővi össze a testeket és a lélegzeteket.”

A közönségdíjra szavazókat is díjazza az Eszterházy Privatstiftung, az eredményt automatikus sorsolással döntik el. A főnyeremény egy meghívás az Esterházy Art Award díjazottjainak és közönségdíjasának 2026. áprilisában nyíló kiállítására a kismartoni Esterházy-kastélyba és a hozzá kapcsolódó programokra (Körséta. Barangolás a nyitott házak között), valamint egy ehhez tartozó éjszaka reggelivel a Hotel Galántha (Ausztria, Kismarton) szállodában. A második díj egy, az Esterházy Borászat boraiból összeállított ajándékcsomag, a harmadik díj pedig 2 db belépő az Esterházy-kastélyba, valamint Fraknó várába (Ausztria) – áll a szervezet közleményében.

 

Az Esterhazy Privatstiftung 2009-ben alapította az Esterházy Art Award-díjat, így folytatódik az Esterházy hercegi család négy évszázadon keresztül gyakorolt mecénási tevékenysége. Az alapítvány célja a kiemelkedő tehetségek és nemzetközi megjelenésük támogatása.

A korábbi győztesek: HORVÁTH Dániel, SIEGMUND Ákos, BORSOS Lőrinc (2009), KIRÁLY András, SZABÓ Ábel, KARÁCSONYI László Attila (2011), CSATÓ József, KALICZKA Patrícia, KOVÁCS Olívia (2013), MAKAI Mira Dalma, KASZÁS Tamás, TIBOR Zsolt (2015), KERESZTES Zsófi, EZER Ákos és NAGY Imre (2017), GYŐRI Éva Andrea, NEMES Márton, PUKLUS Péter (2019), RÓZSA Luca Sára, TRANKER Kata, ULBERT Ádám, (2021),  HORVÁTH Gideon, A KORTMANN-JÁRAY Katalin és MENDRECZKY Karina művészpáros, TRAPP Dominika (2023) és SÜVEGES Rita (2023 közönségdíj).