Tegnap délután hirdették ki a Ludwig Múzeumban, hogy a 21 döntőbe jutott művész közül kiket választott a zsűri az idei Esterházy Art Award díjra. A díjazottak – Koós Gábor, Pap Gábor és Vékony Dorottya –, valamint a jelöltek kiállítása szeptember 14-ig tekinthető meg; a közönség szavazatait összegző eredményt szeptember 11-én jelentik be.

A kilencedik alkalommal meghirdetett pályázatra 273 művész jelentkezett. A független nemzetközi szakmai zsűri , melynek tagjai Dr. Fabényi Julia, a Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum főigazgatója; Barbara Horvath, kurátor, művészettörténész, a bécsi Part International Residency Art vezetője; Dr. Ottrubay István, a díj alapítója, az az Esterhazy Privatstiftung igazgatótanácsának elnöke; Rieder Gábor PhD, művészettörténész, kurátor, szerkesztő; Eveline Suter művészettörténész, kurátor, Kunstmuseum Luzern; Szegedy–Maszák Zsuzsanna, PhD, művészettörténész, kurátor és Vitus Weh, kiállításszervező, az Esterhazy Privatstiftung művészeti tanácsadója – 21 pályaművet jelölt a díjra; közülük választották ki a három győztest. A díjra jelölt művészek válogatott műveiből rendezett What We Believe In – AMIBEN HISZÜNK című kiállítást 2025. június 6-tól 2025. szeptember 14-ig láthatják az érdeklődők a Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeumban.

A díjra jelölt kiállító művészek: CZENE Márta, GÁSPÁR Szilárd, EJTECH (KÁRPÁTI Judit Eszter és Esteban de la TORRE) & MELKOVICS Tamás, GÁLDI VINKÓ Andi, HeyWeSeeAskShowandDie (SIPOS Eszter és HORVÁTH Csaba Árpád), KANICS Dorottya, KERESZTESI Botond, KLING Emma, KOÓS Gábor, LŐRINCZ Áron, MAROSI Panni, NÉMETH László, PAP Gábor, PETRÁNYI Luca, PINTÉR Dia, PINTÉR Gábor, SÜVEGES Rita, SZOMBAT Éva, VARGA Ádám, VETŐ Lia Orsolya, VÉKONY Dorottya.

Az Esterhazy Privatstiftung 2009-ben alapította az Esterházy Art Award-díj odaítélésével az alapítvány célja a kiemelkedő tehetségek és nemzetközi megjelenésük támogatása.

A zsűri értékelése:

„Koós Gábor (1986 Losonc, Budapesten él és alkot) művészetét az önvizsgálat, az emlékek keletkezése és megőrzése ösztönzi. Felületeket tapogat le, hogy feltárja mi van alatta és mögötte. Koós új eszköze a fotogrammetria: kétdimenziós fényképekből háromdimenziós formákat rekonstruál, amiből rögtön következik egyfajta indexikalitás: az ábrázolt és az ábrázolás közötti tagadhatatlan kapcsolat. A technológiából eredő glitchek a pontfelhőben olyan nyomokká válnak, amelyek szembesítenek minket a leképezésben rejlő kihívásokkal, és egyben megismételhetetlenné teszik az anyagszerű voltukban létező szobrokat.”

„Dicsérni jöttem a magyar ugar cézárját, nem temetni. Mert a háztáji szemétből, a falusi hulladékból, a kiskerti televényből két-három év alatt kinőtt valami originális és nagyszerű. Felesleges most már józsefattillázni, derkovitsozni és basquiatozni, mert Pap Gábor (1991, Szentes, Öcsödön él és alkot) jött, látott és győzött. Mert nagyot álmodni, és teremtett egy vadonatúj, originális, Pap Gábor-i világot, zsákvászonból és akkumulátorból, egércsapdából és festőpalettából, kenyérvekniből és drótkerítésből, saras szalmából és LED-szalagból, energiaitalos-dobozból és formázottvászonból. Isten háta mögött, de sub specie aeternitatis teremtette meg a gigantikus vályogmonstrumot, a falakat áttörő óriáskígyót, a saját farkába harapó Uroboroszt, a sivataggá váló folyómeder öko-mitologikus ősszellemét, azt a trójai falovat, aminek hátán Öcsöd belovagolhat (bekígyózhat) a kortárs művészet white cube szentélyébe.”

„Vékony Dorottyát (1985, Debrecen, Budapesten él és alkot) évek óta a termékenység témája, vagyis az élet alapjai foglalkoztatja. Míg korábbi munkáinak középpontjában az ember állt, a „Kiterjesztett virágzás / Extended Blooming” című sorozat a növényvilággal foglalkozik. A környezetszennyezés és a monokultúrás mezőgazdaság a rovarpopuláció, köztük a beporzók csökkenésével fenyeget. Vékony Dorottya munkájában ezért a rovarok, azaz a beporzók számára sokkal vonzóbb virágokat alkotott, egyfajta fotográfiai géntechnológiát alkalmazva. A génmódosítás és új fajok nemesítése azonban bonyolult etikai és ökológiai kérdéseket is felvet. Az optimalizálás és a teljesítményfokozás egyensúlytalansághoz vezethet. Az installáció tehát azt a kérdést is felveti, hogy: mi valódi, és mi az illúzió? A zsűrit a kutatási téma következetes továbbgondolása győzte meg. Míg a képek első pillantásra szépségükkel ragadják magával a nézőt, bennük elmélyülve azonban számos dologra asszociálhatunk és aktuális társadalmi témákat érintenek. Az installáció hidat képez a tudományos spekuláció és a művészi reflexió között, és gondolkodásra késztet a természet jövőjéről, az ember felelősségéről, valamint a technológia és a környezet közötti törékeny egyensúlyról.”

A korábbi győztesek – HORVÁTH Dániel, SIEGMUND Ákos, a BORSOS Lőrinc (2009), KIRÁLY András, SZABÓ Ábel, KARÁCSONYI László Attila (2011), CSATÓ József, KALICZKA Patrícia, KOVÁCS Olívia (2013), MAKAI Mira Dalma, KASZÁS Tamás, TIBOR Zsolt (2015), KERESZTES Zsófi, EZER Ákos és NAGY Imre (2017), GYŐRI Éva Andrea, NEMES Márton, PUKLUS Péter (2019), RÓZSA Luca Sára, TRANKER Kata, ULBERT Ádám, (2021), HORVÁTH Gideon, A KORTMANN-JÁRAY Katalin és MENDRECZKY Karina művészpáros, TRAPP Dominika (2023) és SÜVEGES Rita (2023 közönségdíj)– alkotói munkásságát az alapítvány továbbra is figyelemmel kíséri.