Planetáris empátia – A mű heti ajánlója
Az ideológiai groteszk avatárja, a Távol-Kelet dokumentaristái, az elfelejtett alkotó magnókazettái, a digitalizált magánfotók leletmentője, az eszméletlen oldalfekvés instabilitása, a nonkonformista feministák avantgárdja – megannyi izgalmas hívó szó a nyár utolsó és az ősz első képzőművészeti eseményeire.
Stúdió Galéria /// Pintérová Renáta: Nullpont
„A Napkutya. Egy spekulatív hibrid identitás, amely az animációs film és a hangalámondás formájában jelenik meg a kiállításon, a klimatikus affektivitás vízióját építi fel. Nyitott testként jelenik meg, amelyet külső politikai, ökológiai és pszichológiai nyomások hatnak át. Az ideológiai groteszk avatárjaként az antropocentrikus identitás válságát testesíti meg: a jobboldali populizmus ikonográfiáját és a mérgező nemzeti identitás formáit viseli egy kifakult baseballsapka képében. Mégsem harsány vörös – mint hírhedt formájában –, hanem kifakult, rózsaszínes árnyalatával egyfajta felforgató reményt hordoz egy jobb (?) posztvilág irányába, vagy talán a káros, örökölt mintázatoktól való kimerültséget jelzi. A vizuális szekvencia a planetáris empátia vízióját idézi meg…”
Még a héten látható!
2025. augusztus 31-ig
Mai Manó Ház /// Valahol Koreában
„Benkő Imre (1943–) és Molnár Zoltán (1973–) a magyar kortárs dokumentarista fotográfia megkerülhetetlen alakjai. Pályájuk egy pontján összekapcsolódtak és azóta is szoros barátságot tartanak fenn. Számos tanár-diák kapcsolatot hordoz a magyar fotótörténet még a 19. századból is, és ezekből sok virágzó mester-tanítvány viszony született. Kettejük kapcsolata ugyanakkor nem telepedett rá műveikre. Benkő Imre erős vizuális ereje megmutatkozik bárhol is jár a világban, de ma már nem nehezedik Molnár Zoltán alkotásaira. Immáron két dokumentarista fotográfus kiforrott képi megoldásait látjuk. A Távol-Kelet pedig mindkettőjüket vonzza. Benkő még mindig járja Kína nagyvárosait, Molnár pedig Dél-Koreában találta meg azt a kultúrát, melyhez nem csupán vizuálisan, de lelkileg is csatlakozni tudott. És ez a személyes elköteleződés nem hiányozhat egy nemzetközileg nívós fotósorozatból sem.”
2025. október 5-ig
ISBN+ /// TÖRJÉTEK SZÉT A JÓZAN ÉSZ KORLÁTAIT – Follajtár László retrospektív és a magyar neoavantgárd
„Follajtár László (1950-1976) azok közé az alkotók közé tartozik, akiket a magyar neoavantgárd története szinte teljesen elfelejtett. Életműve soha nem jelent meg teljes egészében a nyilvánosság előtt, inkább a legendák, a töredékes emlékek és a hiányos dokumentumok világában maradt fenn. A mostani Follajtár-kiállítás nem egyszerű bemutató, hanem kísérlet arra, hogy újra előhívjuk egy szinte eltűnt pálya képét. Ehhez az emlékek, az archívumok hézagos anyagai és a művészi képzelet is eszközként szolgál. Follajtár a magyar neoavantgárd közegében kezdte munkásságát, olyan alkotók mellett, mint Erdély Miklós, Halász Károly, Hajas Tibor vagy Ladik Katalin. Munkáit a kísérletezés, az intézményekkel szembeni kritikus hozzáállás és a saját művei tudatos megsemmisítésével való játék jellemezte. Későbbi alkotásai – például a TÖRJÉTEK SZÉT A JÓZAN ÉSZ KORLÁTAIT kísérleti film, az Elveszett bölcsesség vagy a Dr. GKH, a lángész, már egyértelműen a neoavantgárd peremén születtek.” Némelyik a véletlenek vagy saját döntései miatt tűnt el nyomtalanul. 1976-ban bekövetkezett halála, amelyet hivatalosan öngyilkosságként jegyeztek, bár a körülmények máig tisztázatlanok, végképp elmosta a nevét a művészeti emlékezetből.
Kocsi Olga és Schór Ádám két évtizede kutatják Follajtár életművét. Egy régi, lábjegyzetben megbúvó utalás indította el a munkát, amely során régi kazetták, titkos levelek, családi történetek és állambiztonsági jelentések nyomán próbálják újra kirajzolni vagy megalkotni Follajtár pályáját.”
2025. szeptember 23-ig
Kieselbach Galéria /// Fortepan ABC projekt
„A kiállítás Tamási Miklós Fortepan ABC című első könyvén alapul, amelyet most jelentet meg a Kieselbach Galéria. A szerző a digitalizált magánfotók kifogyhatatlan kincsestára, fáradhatatlan leletmentője, a méltán népszerű Fortepan alapító szerkesztője. A netes archívum hiánypótló munkát végzett a megsemmisülésre ítélt privát fényképek megmentésével és elérhetővé tételével. A digitalizált fortepanos képek viszont napjainkban új életet kapnak: a mesterséges intelligencia ezekből táplálkozik, ezeket alakítja át és teremti újjá. A kiállítás az AI-korszak kapujában arra a kínzó kérdésre is keresi a választ, hogy mennyiben fogjuk másként látni a múltunkat az új technológiának köszönhetően. Átélhetőbbé válik a történelem vagy hamisabbá?
Tamási Miklós hosszú évekig vadászott az archívum legizgalmasabb feliratos fényképeire. Azokra a felvételekre, amelyek vizuális némaságát szóra bírják a betűk. Mert a feliratok beletalálnak a XX. századi történelem ideggócaiba. Tamási pontosan tudja, hol rejlenek a neuralgikus pontok, hiszen milliós léptékben nézett végig fényképeket. Senki sem látott és tanulmányozott nála több magyar (privát) fotót. Gyűjtésének esszenciájából állította össze a Fortepan ABC című különleges képes albumot. A kiválasztott képekhez csatolt szövegeivel látni tanít, a fotografikus vizualitás hagyományos kulcsát adja át az olvasónak.
2025. szeptember 29-ig
Vajda Lajos Studio – Szentendre /// Instabil oldalfekvés
A stabil oldalfektetésnek több technikája ismert, a vizsgálatok azt mutatják, hogy ezek hatékonysága közt lényeges különbség nincs. Cél az eszméletlen beteg oldalra fordítása – olvashatjuk a hivatalos elsősegélynyújtó tankönyvekben.
A Vajda Lajos Stúdió alkotói feltárnak egy megújulófélben lévő kortünetet: az instabil oldalfekvést. A pincébe lépve ezek a kísérletek tanúskodnak majd az embert körülölelő „világ” olykor zavaros, de sokszor egyértelmű jelzéseiről.
Trauma esetén a bajba jutott mozgatása mindig megfontolandó!
2025. október 5-ig
+1
Kassák Múzeum /// A FEMINISTA AVANTGÁRD SZÁZ ÉVE – Sascha Bru angol nyelvű előadása
„A női művészek és írók már a 20. század eleje óta alkalmaznak kísérleti művészeti gyakorlatokat feminista célok érdekében. Ez az előadás időutazásra hív, mely nemegyszer rázós utakon, járatlan ösvényeken át vezeti a közönséget a múlt századból a jelenkorig, kijelölve a feminista avantgárd történetének kulcsfontosságú pillanatait és trendjeit.
Mi volt a nonkonformista női művészek és írók konkrét hozzájárulása a feminista ügyhöz? Milyen hatást gyakoroltak a történelmi, a neo- és kortárs avantgárd női művészeti (nőművészeti? ) praxisai a kor művészetére és azon túl? És milyen feltáratlan területek maradtak még?”
2025. augusztus 28., 18:00 – 19:30
Borítókép: Pintérová Renáta
