A 2005-ben alapított, kétévente átadott Max Mara Art Prize for Women korábbi kilenc díjazottja mutatja be munkáit a firenzei Palazzo Strozziban.

A Max Mara Art Prize for Women huszadik évfordulóját ünneplik a firenzei Palazzo Strozziban április 17-én nyílt kiállítással, amelyen olyan korábbi nyertesek szerepelnek, mint például a Turner-díjas Helen Cammock. A Time for Women! (Ideje a nőknek!) című, augusztus 31-ig nyitva tartó tárlat a kétévente odaítélt díj kilenc eddigi nyertesének munkáit mutatja be, olyan változatos médiumokban, mint film, kerámia, fametszetek és papírra készített szitanyomatok.

„Noha minden művész önállóan dolgozott, közös motívumok mégis összekapcsolják ezeket a projekteket” – mondja Sara Piccinni, a Collezione Maramotti vezető kurátora. Ez az Achille Maramotti által alapított, impozáns magángyűjtemény ad otthont a Max Mara női ruházati márkának is, amelyet Maramotti 1951-ben hozott létre. Piccinni szerint a közös témák közé tartoznak „a történelem és az emlékezet vizsgálata, etikai kérdések, valamint a női lét megélése”. A kiállítás összességében erőteljes művészi élményt kínál.

A díjat 2005-ben Iwona Blazwick, a londoni Whitechapel Galéria akkori igazgatója, valamint Luigi Maramotti, a Max Mara vezérigazgatója alapította. „A kiinduló ötlet az volt, hogy újragondoljuk a Grand Tour (a klasszikus európai művészeti utazás) fogalmát, és ismét ráirányítsuk a figyelmet az olaszországi gazdag képző- és iparművészeti hagyományokra” – mondta Blazwick a The Art Newspapernek. Akkoriban London a kortárs művészeti diskurzus központjának számított, a Whitechapel pedig régóta támogatta a női alkotókat, így a galéria ideális partnernek bizonyult a kezdeményezéshez. A díjra az Egyesült Királyságban élő, női szakértői bizottság által jelölt művészek lehetnek jogosultak.

A kilenc díjazott közül szinte mindenki jelen volt a megnyitón, és kiemelték, hogy

a díj különlegessége az, hogy egy hat hónapos, teljes körűen finanszírozott olaszországi alkotói rezidenciát biztosít, amelyet kiállítás követ a londoni Whitechapelben, valamint a Reggio Emiliában található Maramotti-gyűjteményben.

Emellett a gyűjtemény garantáltan megvásárolja a létrejött műveket.

Emma Hart, aki 2017-ben fejezte be a rezidenciaprogramját, Faenzában kerámiamesterekkel dolgozott, és élénk színekkel díszített fejeket készített. Andrea Büttner (2011) Assisiben és Biellában töltött időt kolostori közösségekben, ahol a vagyonról való lemondás és az 1960-as évekbeli Arte Povera mozgalom közötti kapcsolatokat kutatta. Emma Talbot (2022), akinek egy dühös, ősz hajú női harcost ábrázoló alkotása fogadja a látogatókat a kiállítás bejáratánál, így nyilatkozott: „Hatalmas lehetőség volt, hogy teljes projektet dolgozhattam ki maximális ambícióval, majd ezt nagy nyilvánosság előtt bemutathattam.” Talbot ma már Reggio Emiliában él, ahol a Max Mara központja található. Többen további rangos elismeréseket is elnyertek – például Helen Cammock, aki 2018-as győzelmét követően a következő évben megosztva elnyerte a Turner-díjat is.

Arturo Galansino, a Palazzo Strozzi 2015 óta hivatalban lévő igazgatója, aki ismert arról, hogy a kortárs művészetet bevitte az intézmény falai közé, így fogalmazott: „A művészettörténet Firenzében született. Hol máshol lehetne jobban bemutatni annak kortárs folytatását?” A Palazzo Strozziban jelenleg Tracey Emin Sex and Solitude (Szex és magány) című kiállítása is megtekinthető, míg május végén egy új, feltörekvő olasz művész, Giulia Cenci alkotása lesz látható a projektteremben. Összegezve tehát: Time for Women! Firenzében.

Forrás: The Art Newspaper

Borítókép: Emma Hart: Mamma Mia, 2017 (részlet)