„Üzenni szeretném mindenkinek: a világnak szüksége van a művészekre…” – Ferenc pápa gondozta a Vatikán műgyűjteményeit, és úttörő módon viszonyult a kortárs művészethez is
A húsvét hétfőn elhunyt argentin pápa meghatározó, progresszív hang volt a világpolitikában. Ő volt az első jezsuita pap, aki a világ 1,3 milliárd katolikusának lelki vezetőjévé vált, valamint az első az amerikai kontinensről és a déli féltekéről, aki elfoglalta ezt a hivatalt. Emellett a Vatikán páratlan művészeti és építészeti öröksége is az ő gondjaira volt bízva, sőt még a kortárs művészetet is figyelemmel kísérte, erről tanúskodnak fennmaradt nyilatkozatai.
Az Argentínában született Jorge Mario Bergoglio volt a katolikus egyház 266. pápája. Ő volt az első jezsuita rendtag, aki pápává vált, és az első a „globális délről”. Abban is ő volt az első, hogy nevét Assisi Szent Ferencről választotta – a ferences rend alapítójáról, aki a személyes szegénység eszményének szentelte életét. Ez korai jele volt annak, hogy Bergoglio elődjénél, XVI. Benedeknél szerényebb életvitelt és világosabb társadalmi igazságossági álláspontot fog képviselni.
XVI. Benedek 2013. február 28-án szenzációs bejelentésben mondott le hivataláról, mentális és fizikai kimerültségre hivatkozva, így két héttel később a bíborosi konklávé pápává választhatta a 76 éves Bergogliót, Buenos Aires érsekét.
Ferenc örökölte a kereszténységen belüli évszázados teológiai viták súlyát, valamint az egyházon belüli kulturális háborúkat konzervatívok és progresszívek között, akár hittani, akár társadalmi kérdésekről volt szó. Emellett diplomáciai kihívásként folytatnia kellett elődei, II. János Pál és XVI. Benedek által megkezdett párbeszédet az ortodox (görög és orosz) egyházakkal, a judaizmussal és az iszlámmal. Át kellett gondolnia a Vatikán irányítását és pénzügyeit, különösen az 1980-as évekbeli vatikáni bankbotrány utóhatásai miatt. Foglalkoznia kellett az egyházat évtizedek óta sújtó szexuális visszaélési botrányokkal is. Ugyanakkor ő vezette be a klímaválságot a katolikus társadalmi tanítás körébe, és
ő foglalkozott először a Vatikán birtokában lévő, vagy a katolikus egyház szélesebb körében felmerülő kulturális restitúció kérdésével is.
2022 júliusi kanadai látogatása során nyilvánosan bocsánatot kért az őslakos közösségek erőszakos asszimilációjáért.
Amikor pápává választották, nem az Apostoli Palotában, hanem a vatikáni vendégházban, a Casa Santa Marta-ban lakott, és a pápai limuzin helyett kis autóval járt Rómában. Tanításaiban konzervatív volt, de személyes meggyőződésében és a szegények iránti együttérzésében nyitott és liberális. Nyílt tekintete és személyes melegsége miatt követői inkább Papa Francescónak hívták, nem pedig A pápának, hasonlóan XXIII. Jánoshoz, az 1958 és 1963 közötti reformpápához. Mint Papa Giovanni, Ferenc is olyan papként hatott, aki az utca emberéhez szól, a legszegényebbek között osztja a szentségeket – tehát inkább „a nép pápája”, mint az egyház hercege.
Nevének megválasztásával Assisi Szent Ferenchez kapcsolódott, akinek a szegények iránti együttérzését, emberi méltóság iránti elkötelezettségét és a természettel való kapcsolatát a korai reneszánsz mesterek munkái örökítik meg. A szent halála (1226) utáni száz évben számos, Assisi Ferencről készült freskó jelent meg Európa templomaiban: egyszerű csuhában, madaraknak prédikálva vagy a keresztre feszítés stigmáit viselve. Ezek közül legismertebbek Giotto 13. század végi freskói az assisi bazilikában, melyek sokak szerint elindították az olasz reneszánszt.
Amikor Ferenc 2015-ben enciklikát adott ki a klímaválságról – vegyészi képzettségét is felhasználva –, ennek címe (Laudato Si’, „Áldott légy”) Assisi Szent Ferenc „Teremtmények éneke” című himnuszából származott. Ez volt az első alkalom, hogy a katolikus egyház hivatalos tanításában is helyet kapott a klímaváltozás.
2023-ban a londoni National Gallery Szent Ferencnek szentelt kiállítást rendezett – Fra Angelico, Sassetta, Botticelli, El Greco, Zurbarán, valamint kortársak, például Antony Gormley és Richard Long műveivel. Ferenc üdvözlő üzenetében Szent Ferencet „Isten szeretett énekesének” nevezte. A galéria igazgatója, Gabriele Finaldi szerint a szent „keresztényeket és nem keresztényeket, utópiakeresőket, forradalmárokat, állatbarátokat és az emberi szolidaritásért dolgozókat” egyaránt vonzott és vonz a mai napig.
Az ilyen, emberi szolidaritásért való kiállás jellemezte Ferenc páp legemlékezetesebb megszólalásait háborúról, békéről és emberi jogokról. 2025 februárjában nyílt levélben bírálta az amerikai elnök, Donald Trump által bevezetett tömeges kitoloncolási intézkedéseket, amelyek „megalázzák azokat az embereket, akik kizsákmányolás vagy üldöztetés elől menekültek”, és „védtelen helyzetbe hozzák őket”. Ez a nyilatkozat akkor született, amikor még kevés világvezető merte nyíltan bírálni Trump lépéseit – legyen szó a külföldi segélyek megszüntetéséről, a sokszínűség, a közegészségügy, az oktatás, a kultúra vagy a klímavédelem aláásásáról. Ferenc ezzel is bizonyította, hogy 21. századi pápaként képes volt erkölcsi és politikai súllyal megszólalni.
Ferenc pápa a katolikus egyház vezetőjeként kulcsszerepet töltött be a világ legnagyobb és leggazdagabb művészeti gyűjteményének irányításában – amelyet évszázadokon keresztül elődei halmoztak fel. Ezek az alkotások a Vatikán különböző gyűjteményeiben találhatók, beleértve a Vatikáni Múzeumokat, a Sixtus-kápolnát és a vatikáni könyvtárat.
A Vatikán szívében lévő Szent Péter-bazilika is egyfajta „élő múzeum”: Bramante és Michelangelo által tervezett kupolája a város fölé magasodik, belső tereiben Bernini és Borromini barokk mesterművei sorakoznak.
Ferenc pápa különösen vonzódott Michelangelo Pietà című szobrához, azt nyilatkozta: „ezen a szobron keresztül értettem meg, mit jelent az együttérzés”.
A Vatikáni Múzeumok évente több millió látogatót vonzanak, de Ferenc pápasága alatt ez a hatalmas gyűjtemény fokozott figyelmet kapott nemcsak esztétikai, hanem erkölcsi szempontból is. A gyarmati korszakban elhurcolt műtárgyak restitúciójáról szóló globális viták során Ferenc utasítására több tárgyat is visszajuttattak eredeti közösségeikhez – többek közt görögországnak, Etiópiának és a kanadai őslakosoknak. Ez a gesztus egyértelmű szakítás volt a múlt gyakorlatával.
Emellett ösztönözte a modern és kortárs művészet jelenlétét a Vatikánban. 2018-ban a Vatikán először vett részt a Velencei Építészeti Biennálén, ahol a „Vatikáni kápolnák” című projekt keretében kortárs építészek – köztük Norman Foster és Eduardo Souto de Moura – építettek kis kápolnákat. Ferenc első hivatalban lévő pápaként látogatott el a Velencei Képzőművészeti Biennáléra. 2022-ben pedig újra megnyitotta a kortárs művészeti gyűjteményt, benne van Gogh, Chagall, Dalí, Fontana és Bacon műveivel.
Ferenc pápasága sok szempontból a modern katolikus egyház arculatát formálta át. Világos szándéka volt, hogy az egyház ne pusztán dogmatikai tekintély legyen, hanem az emberi méltóság, a szegények melletti kiállás és a globális szolidaritás szószólója.
A klímaválságról szóló „Laudato Si’” enciklikájával, a menekültek és őslakos közösségek védelmében tett gesztusaival, és az egyházi átláthatóság irányába tett – olykor nehézkes – lépéseivel a világ egyik legnagyobb befolyású spirituális vezetőjévé vált.
Sokan emlékeznek majd nemcsak egyszerű fehér öltözetére és mosolyára, hanem azon „példátlan” kijelentéseire is, melyek közül az egyik –„Ki vagyok én, hogy ítélkezzem?” – arra utalt, hogy az egyháznak elfogadóbbnak kell lennie a melegek irányába. Kritikusai szemére vetették, hogy nem vitt végig mélyreható reformokat, különösen az egyházi visszaélések kezelésében. De hívei szerint ő volt az első pápa, aki legalább elkezdte kimondani az igazságot, és aki őszintén törekedett arra, hogy az egyház a 21. században is élő, hiteles lelki közösség legyen.
Ehhez járult hozzá az is, hogy a néhai egyházfőnek időtálló gondolatai voltak a kortárs művészetről, a múzeumok szerepéről, sőt még a művészeti piac buktatóiról is.
Hitt abban, hogy a művészet képes hitet ébreszteni és társadalmi változást előmozdítani.
A modern kori trashkultúrára adott válaszként fogalmazta meg művészeti vízióját a 2015-ben megjelent La mia idea di arte (Elképzelésem a művészetről) című könyvében – amelyet Tiziana Lupi olasz újságíróval közösen készített –, valamint az ehhez kapcsolódó dokumentumfilmben, továbbá számos prédikációban és áldásban.
A Hyperallergic összegyűjtött néhány maradandó gondolatot, melyeket Ferenc pápa fogalmazott meg a művészetről, a múzeumok szerepéről, a művészeti piac veszélyeiről, a művészek azon képességéről hogy „új, alternatív világokat álmodnak meg”. Az alábbiakban ezeket közöljük:
A művészet menedék mivoltáról
„Üzenni szeretném mindenkinek: a világnak szüksége van a művészekre… Be kell vallanom, hogy amikor Önök között vagyok, nem érzem magam idegennek: otthon érzem magam. És úgy vélem, ez minden emberre igaz, hiszen a művészet, minden tekintetben, menedékké válik – olyan térré, amely megtagadja az erőszak és diszkrimináció rendszerét, és helyette olyan emberi összetartozási formákat teremt, amelyek képesek felismerni, befogadni, megvédeni és átölelni mindenkit. Mindenkit – kezdve a legkisebbekkel.”
Ferenc pápa beszéde művészekhez a 60. Velencei Biennálén, 2024. április 28.
A művészeti piacról
„… A művészet olyan látásmódra tanít, amely nem birtokló, nem tárgyiasító, de nem is közömbös vagy felületes; a szemlélődő tekintetre nevel. A művészek a világ részei, de hivatásuk, hogy túllépjenek rajta. Például ma fontosabb, mint valaha, hogy világosan meg tudjuk különböztetni a művészetet a piactól. Kétségtelen, hogy a piac előmozdít és kanonizál, ám mindig fennáll annak veszélye, hogy kiszipolyozza a kreativitást, elveszi az ártatlanságot, és végül hidegen megszabja, mit kell tenni.”
Ferenc pápa beszéde művészekhez a 60. Velencei Biennálén, 2024. április 28.
A női alkotókról
„Igaz, hogy az emberi szenvedés felett senkinek nincs monopóliuma. De van egy olyan öröm és szenvedés, amely a női létben egyedi módon egyesül, és amelyre figyelnünk kell, mert fontos dolgokat taníthat nekünk. Olyan művészek életére gondolok, mint Frida Kahlo, Corita Kent vagy Louise Bourgeois – és még sokan mások. Teljes szívemből remélem, hogy a kortárs művészet meg tudja nyitni a szemünket, segítve, hogy méltóképp értékeljük a nők hozzájárulását az emberiség közös kalandjához.”
Ferenc pápa beszéde művészekhez a 60. Velencei Biennálén, 2024. április 28.
A múzeumok szerepéről
„A Vatikáni Múzeumoknak egyre inkább a szépség és vendégszeretet helyévé kell válniuk. Be kell fogadniuk az új művészeti formákat. Ki kell tárniuk kapuikat a világ minden tájáról érkező emberek előtt. A kultúrák és vallások közötti párbeszéd eszközei kell, hogy legyenek – a béke eszközei. És élniük kell! Nem lehetnek poros múltbéli raktárak, kizárólag az ‘elitnek’ és a ‘művelt rétegnek,’ hanem élő valóságként kell létezniük, amely képes megőrizni a múltat, úgy, hogy azt a mai világnak is el tudja mesélni.”
Tiziana Lupi újságíróval készült interjú a La mia idea di arte (Libri Mondadori, 2015) című kötetben
A művészekről és a hitről
„A művész a láthatatlan tanúja, és a műalkotás a legerősebb bizonyíték arra, hogy a megtestesülés lehetséges. Ahhoz, hogy a műalkotás erejének misztériuma láthatóvá váljon, a művész keze szükséges – a kéz pedig szimbolikusan a méltóság eszköze, hiszen ez a munkavégzésünk eszköze.”
Tiziana Lupi újságíróval készült interjú a La mia idea di arte (Libri Mondadori, 2015) című kötetben
A művészek gyermeki természetéről
„Romano Guardini szerint »a műalkotás olyan teret nyit, amelybe beléphetünk, ahol lélegezhetünk, mozoghatunk, és kapcsolatba kerülhetünk tárgyakkal és emberekkel, ahogyan azok megnyílnak előttünk.« Igaz, hogy a művészettel való találkozás során a határok elmosódnak, és tapasztalataink, megértésünk korlátai kitágulnak. Minden nyitottabbnak és hozzáférhetőbbnek tűnik. Átéljük a gyermek spontán képzeletét és a látnok intuícióját, aki megragadja a valóságot. A művész – ezt nem sértésként mondom – gyermeki lény: szabad utat enged az eredetiségnek, az újdonságnak és a kreativitásnak, így pedig valami új és példa nélküli születik meg a világban.”
Ferenc pápa beszéde a Vatikáni Múzeumok modern művészeti gyűjteményének 50. évfordulóján, 2023. június 23.
A művészek erejéről
„Művészként képesek vagytok új világokat álmodni, újdonságot vinni a történelembe. Új alternatív világokat. Ezért mondja Guardini, hogy ti olyanok vagytok, mint a látnokok. Egy kicsit olyanok, mint a próféták. Mélyre és távolra láttok egyszerre, mint az őrszemek, akik a horizontot kémlelik, és felfedezik a mélyebb valóságokat. Ennek során arra vagytok hivatottak, hogy elutasítsátok azt a mesterséges, felszínes szépséget, amely ma olyan népszerű – és amely gyakran az egyenlőtlenséget termelő gazdasági mechanizmusokkal szövetségben működik.”
Ferenc pápa beszéde a Vatikáni Múzeumok modern művészeti gyűjteményének 50. évfordulóján, 2023. június 23.
Forrás: The Art Newspaper, Hyperallergic.
