Felejtő emlékezés, gyógyító teremtés – A mű heti ajánlója
Az emlékezés egyben felejtés is, amennyiben kreatív-szelektív módon idézi fel a múltat; ez egészül ki a gyógyító teremtéssel – foglalja össze André Kertész gyász-polaroidjairól szóló ismertetőjét a Capa Központ. Ez az aktus minden művészi praxisban megtalálható és időnként lélekkönnyítő iróniával operál – heti válogatásunk kiállításainak felkeresésével mindenki töltekezhet, aki járt már A nap sötét oldalán.
Hegyvidék Galéria /// Munkácsy-díj 2024
A Hegyvidék Galéria 2017 óta minden esztendőben csoportos tárlat keretében mutatja be az adott évben kiemelkedő képzőművészeti tevékenység elismerésére alapított Munkácsy Mihály-díjjal jutalmazott művészek alkotásait. A 2024-es év díjazottjai: Babusa János szobrászművész, Bánki Ákos festőművész, Nagy Barbara képzőművész, Nagy Gabriella festőművész, Pelles Róbert festőművész, Szerényi Gábor grafikusművész és Uray-Szépfalvi Ágnes festőművész.
2024. július 20-ig
Capa Központ /// A felejtés csele. Válogatás André Kertész polaroidjaiból
A kiállítás negyven, az 1970-es és 80-as években készített polaroidképet mutat be a 2021-ben New Yorkból vásárolt anyagból. A 130 éve született André Kertész késői polaroidjain saját lakását teszi műteremmé, ahol könyvek, fotók, tárgyak és az ablak kínálta perspektívák adják a nyersanyagot, amivel dolgozni kezd. Gyakran használja a fény és az árnyék kontrasztját is; előszeretettel veszi elő korábbi felvételeit és komponál köréjük új kontextust, értelmezi újra múltjának egy-egy darabját. Ám amiben igazán erős, az a megszemélyesített tárgyak bábjátéka.
A halott feleségének ajánlott From my window című albumában szereplő polaroid képek egy évekig tartó gyászmunka eredményei. A gyászfeldolgozás az apró színes kompozícióknakazonban csak egyik rétege. Kertész korábbi képeinek újraértelmezett motívumait is fellelhetjük ugyanis a késői polaroidokon. Mintha az idős művész „minden egyes képpel egy korábbira akart volna emlékezni”.
„Lassan, lassan, lassan fényképezni kezdtem. De hamarosan belebolondultam… Reggelente és késő délután dolgoztam. Szép az ég a reggeli fényben, és késő délután nagyon változatos. Reggelente nekiláttam, és csak fotóztam, fotóztam, fotóztam, enni se volt időm. Azt vettem észre, hogy eltelt az idő, és nem is reggeliztem. Délután ugyanígy…A gyógyszeremet is elfelejtettem. Egyszer csak magamat is elfelejtettem, a fájdalmat, az éhséget, és igen, a szomorúságot is.” (André Kertész, 1981)
A múlt ilyetén felidézése a jelenben az emlékek újraalkotása, kivédhetetlen megváltoztatása is. Vagyis az emlékezés mindig feledés; a felidézés kreatív módjai, a gyógyító teremtés pedig alighanem a felejtés csele.
2024. szeptember 1-ig
Szépművészeti Múzeum /// Sorozatok, variációk, ismétlődő mintázatok a 16. és a 20. század grafikai művészetében
A kiállítás a globális tömegtermelés és sorozatgyártás korában, a tévésorozatok és a folytatásos filmek túlkínálatának idején a „sorozatművészet” tágan értelmezett fogalmának képzőművészeti vonatkozásait vizsgálja. Honnan eredeztethető a sorozatokban való gondolkodás, a sorozatszerűség elvének művészi alkalmazása, a szerialitás mint módszer és az ismétlés gyakorlata a grafikai alkotás folyamatában? Mit jelentett a reneszánsz grafikai művészetben az egymásutániság, a variálhatóság, a mintakövetés, vagy éppen a mintától való eltérés, és hogyan vonatkoznak ezek a kérdések korunk művészetére?
Thomas Lenk: Cím nélkül, 1971
© Szépművészeti Múzeum
2024. szeptember 15-ig
Artkartell /// Kis Róka Csaba: Songs of Ice Cream and Burning Shit
„Kis Róka Csaba egy punk krónikás, akinek festményei mindenféle szépelgés nélkül tárják elénk korunk emberének kínjait és szenvedéseit. Az élet hatalmas szívás, ahol folyamatosan küzdünk az elemekkel, próbálunk túlélni és fennmaradni, miközben folytonosan megszégyenülünk, kiszolgáltatottá válunk vagy éppen darabjainkra hullunk. A festő képein a világ pusztulása, az ökológiai katasztrófa éppúgy megjelenik, mint az egzisztenciális válságok és az individuum szorongásai. A kiállítás diptichonján apokaliptikus víziókat látunk, a többi képen inkább emberi alakokat, akik mindenféle kicsavart helyzetben próbálnak túlélni. Azonban Kis Róka képei fanyar humorral énekelnek az egyén nyomoráról: hogy a világ körülöttünk kemény és lehangoló, mindenféle mocsok és dzsuva csörög ránk és piszkol be, azért lehet ezt a nagy adag szennyet krémes élvezettel fogyasztani. Mert bár Kis Róka dominánsan női alakjai kiszolgáltatottak és szánalmat keltenek, azért az alkotó által ábrázolt jeleneteken akaratlanul is mosolyra húzódik a szánk. Abszurditásuk zavarba ejt, viszolygást szül, de tagadhatatlanul szórakoztat is.”
acb Galéria /// A nap sötét oldala
„A nap sötét oldala című csoportos nyári kiállítás a közép-kelet-európai régió fiatal képzőművészeinek munkásságán keresztül korunk kétértelműségeit vizsgálja. A kiállított művek a tudás és a kihalás, a társadalmi disztópia és a képzelet, a valóság és a virtuális vágyakozás kapcsolatát; a változásban rejlő állandóságot; az elme idegenszerű földjeként felfogott testet; a poszthumán sci-fi, a miszticizmus és az éghajlatváltozás egymást metsző fogalmait járják körül. Az irónia, a kísérteties és a sötét humor markáns jelenlétén keresztül a művek gyakran kritikus kommentárok formájában tárjánk elénk a kilátások, távlatok és valódi alternatívák híján lévő jelenkori valóságunkat és válságainkat. Egyúttal kifejezik a nyárral kapcsolatos kortárs aggodalmaink ambivalenciáit is, hiszen az egykor könnyed és felhőtlen évszak mára az év kiszámíthatatlan, szélsőséges időjárásával fenyegető időszakává vált.”
2024. július 26-ig
Borítókép: Nagy Gabriella: Három, kettő, egy. 2021-23, olaj, vászon 150x300cm triptichon
