Másodszorra adták át a Jerger Krisztina-díjat; a 2022-2023-as évben bemutatott kiállítások kurátori munkáit méltató elismerést Deák Nóra kapta Gróf Ferenc: Beelértve a holdat és más égitesteket című kiállításáért.

A 2020-ban elhunyt művészettörténész, kurátor, Jerger Krisztina emlékére létrehozott díj a névadó gyakorlatához híven olyan kiállításrendezői munkákat díjaz, mely új formákat és vizuális kereteteket hoz létre, mellyel a nézőket gondolkodásra, átélésre és véleményformálásra ösztönzi. Jerger „nyitott, újító, formakereső és formateremtő megoldásai azonban nem pusztán a térszervezésről és a dekorációról szóltak, hanem a kapcsolatteremtésről is: a művek, a hely, az alkotók és a nézők között. A díj célja, hogy ezt az alkotói és befoglalói munkát elismerje. A kiállításrendezés kísérletező, egyben szerzői tevékenység, amely egyfelől nyelvteremtő vállalkozás, másfelől akkor éri el a célját, ha a teljes művészettörténeti diskurzus ismerete nélkül is érthető és élvezhető” – olvasható a díj oldalán.

A Jászi Galéria által 2021-ben alapított díj az elismerés mellett Jerger Krisztina szakmai tevékenységének és kreatív világának is emléket állít.

Az első díjazott Szalai Borbála, a Trafó Galéria Nyitott Műterem című online műterem-látogatás sorozatának kurátora volt, 2022-ben.

Idén a dunaújvárosi Kortárs Művészeti Intézetben 2022. október 29. és 2022. december 17. között bemutatott, Gróf Ferenc: Beleértve a holdat és más égitesteket című kiállítás kurátora, Deák Nóra nyerte el a díjat. Kutatásalapú kiállítása az 1967-es „Világűrszerződés” – hivatalos magyar nevén: Szerződés az államok tevékenységét szabályozó elvekről a világűr kutatása és felhasználása terén, beleértve a Holdat és más égitesteket – utáni, napjainkban szárnyaló iparágra, a NewSpace mozgalomra fókuszál.

A világűr kutatására, erőforrásainak kiaknázására vonatkozó nemzetközi jogrendszer alapkeretét adó kontraktus napjainkra teljesen jelentéktelenné vált, miközben egy szárnyaló iparág, a NewSpace kibontakozásának vagyunk szemtanúi. A NewSpace mozgalom az évtizedekig állami cégek és források révén működő hagyományos („old space”) űriparral szemben alakult ki; a magánszektorból érkező, új űrkutatási vállalatok a technológiai innováció és a profit terén is új távlatokat nyitottak az űripar és kutatás számára, ami napjainkra az egyik legdinamikusabban fejlődő iparággá vált Európában és az Egyesült Államokban. 

„A háromterű kiállítás komplex értelmezési kísérlet volt, egymásra reflektáltáló, párbeszédbe kerülő művekkel. A bemutató a különböző karakterű kiállítótereket a tematika adta kapcsolódási lehetőségekkel (tőke, kapitalizmus, geopolitika, szovjet utódállamok történelme) fűzte egybe, térkapcsolatokat teremtett, így lakta be az épületet. A helyszínt, a térkezelést, térszervezést nagyvonalúság jellemezte (pl. vörös padló és a Mars összeolvashatósága).

Az elmúlt 55 év alatt megváltozott az űrrel kapcsolatos szemlélet, és ennek a szemléletváltozásnak következményei vannak. Ezek a gondolatok, az aktuális politikai, geopolitikai, gazdasági témák az elkészült művekben is visszaköszönnek” – olvasható a Jerger-díj oldalán szereplő bemuatatószövegben.

A tárlat egy egymásra épülő folyamat – az ICA-D és a művész három éve tartó közös munkájának –eredménye volt: ez idő alatt Gróf kétszer is részt vett a dunaújvárosi Vasműben (Dunaferr) az Acélszobrász Alkotótelepen. A művek pozíciója és pozicionálása meghatározó: Dunaújváros nem szimplán helyszíne, hanem művek gondolati terévé is vált, a közeg magába a munkába beépült: érezhető/releváns, hogy a vas- és acélszobrok, plasztikák Dunaújvárosban jöttek létre. Fontos gesztus, hogy felhasználta a helyi környezetben, a városban szerzett tapasztalatait és anyagismeretét (új korszak, új területek meghódítása, űrverseny, ipari és utópisztikus városi közeg), és műveiben finom utalásrendszer olvasható a gyár jelenlegi helyzetével (orosz vs. ukrán tulajdonosok) kapcsolatban is. Nemzetközi politikai változások hatására azonban az eredeti kiállítási koncepció más irányból is olvasható – a művész által felkínált összefüggésrendszerben.Jerger Krisztina kurátori tevékenységében is kiemelten fontos volt, hogy a határozott karakterrel bíró terek esetében a művek és a fizikai tér között kapcsolatot teremtsen, rejtett vagy nyílt dialógust alakítson ki a mű, a tér, a művész és a néző között.

A nyertes mellett a díj kuratóriuma a következő munkákat és kurátorokat jelölte a díjra:

Mintázatok. Hímzés a kortárs képzőművészetben; Deák 17 Galéria; 2022. június 23. – szeptember 3; kurátor: Kiss-Ványa Zsófia

Borsón álmodott álmok. Szilágyi Mária; Horizont Galéria; 2021. december 15. – 2022. január 26. kurátor: Kovács Kristóf (Sajnos Gergely), helyszínelő

Nicolás Lamas: The End of Motion; Umbral; Longtermhandstand; 2022. június 25. – augusztus 14; kurátor: Bencze Péter

Önzine: Birtokolhatatlan jelenségek leltára (lap és kiállítás); Galerie Ffrindiau; 2022. november; kurátor: ÖNZINE (képviselői: Imreh Sándor, Prok Veronika)

Igor és Ivan Buharov: Minket anarchistákat nem nyugtalanítanak a morálgiliszták; Kassák Múzeum, 2023. június 22. – 2023. október 29.; kurátor és alkotótárs: Erdődi Katalin

Dés Márton: City Zen; Nyolcésfél, 2023. május. 25. – június 2.; kurátorok: Forián Szabó Noémi, Gábriel Nóra

Kaszás Tamás, Loránt Anikó: Igazán fontos, hogy itt vagyok; Ludwig Múzeum és Budapest Hospice Ház, 2023. október 10. – 2024. január 10.; kurátorok: Dabi-Farkas Rita, Popovics Viktória

Borítókép: Kiállítási enteriőr, ICA-D, Fotó: Sulyok Miklós