Legalább 1000 Damien Hirst alkotás évekkel később készült, mint ahogyan azt a művész állítja. A The Currency sorozatból például több ezer művet gyártott le jóval később, mint a munkákon látható 2016-os szignó.

A The Currency (‘pénz’, ‘valuta’), nevű projekt része egy 10 000 NFT-ből álló gyűjtemény, amelyről Damien Hirst úgy nyilatkozott, hogy az NFT-k mindegyike egy-egy 2016-ban készült eredeti műalkotásnak felel meg. A festményeket egyetlen engedélyezett eladón, a Heni nevű, Hirst üzleti menedzsere által működtetett kereskedőn keresztül értékesítették. Hirst azt állította, hogy a művek – a 10 000 darab A4-es méretű pöttyözött lap – kézzel készültek, 2016-ban. A vásárlók választhattak, hogy megtartják-e az NFT-t, vagy elcserélik a fizikai valójában létező műalkotásra.

Öt, a művek létrehozását ismerő forrás – köztük néhány művész, aki a pontokat ténylegesen papírra vitte – azonban azt nyilatkozta a Guardiannek, hogy az A4-es munkák közül sok 2018-ban és 2019-ben készült, méghozzá tömeggyártásban.

A nyilatkozók elmondták, hogy 2018-ban és 2019-ben több tucat művészt alkalmaztak, hogy segédkezzenek a festmények előállításában. Beszámolóik szerint legalább 1000 – de lehet, hogy több ezer – pöttyös festmény készült ezen kétéves időszak alatt. Ezeket Hirst cégénél, a Science Ltd.-nél alkalmazott festők készítették két stúdióban, Gloucestershire-ben és Londonban; az eljárást az egyik forrás egyenesen „Henry Ford-féle gyártósor”-nak titulálta.

Az öt forrásnak, akik 2018-ban és 2019-ben különböző időpontokban voltak szemtanúi a gyártási folyamatnak, nehéz volt pontos számot mondani az ebben az időszakban készült összes festményről. Beszámolóik szerint akkor több mint 1000 készült belőlük – de a tényleges szám ennek többszöröse is lehetett.

Néhányan több hónapon át napi nyolc órában dolgoztak, nehéz maszkot viselve, hogy védve legyenek a festékből származó kemikáliáktól. A műhelyekben a festményeken egész héten dolgoztak, és a hétvégén hagyták megszáradni. A folyamat felgyorsítása érdekében speciális szárítóállványokat vásároltak.

Munkaállomásaik hosszú asztalok voltak Hirst stúdióiban. Minden papírlapot hologram, Hirst fejét ábrázoló vízjel és egy mikropont díszített. A művészek óvatosan mozogtak minden egyes festmény körül, sorban helyezték a színes pöttyöket, minden lapon.

A lapokat dátummal – 2016 – is ellátták.

A műalkotásokhoz rendelt dátumokat azonban széles körben és általában úgy értelmezik, hogy azok a mű elkészülésének évére utalnak.

Hirst és a Science cég ügyvédei nem vitatták, hogy a 2016-os keltezéssel ellátott munkák közül legalább 1000-et több évvel később festettek. Arra a kérdésre viszont nem válaszoltak, hogy Hirst miért állította határozottan, hogy a fizikai műalkotások 2016-osak.

Hirst „szokásos gyakorlata”, hogy egy konceptuális művészeti projekt fizikai darabjait a projekt koncepciójának megszületési dátumával datál, ami a The Currency esetében 2016 volt. Ezzel az érveléssel élt Hirst és a Science márciusban, miután a Guardian feltárta, hogy több, jól ismert, elhullott állatból készült formaldehidszobrot a cége az 1990-es évekre datált, holott 2017-ben készültek.

A visszadátumozott művek közül többet 1990-es keltezéssel állítottak ki hongkongi, New York-i, müncheni, londoni és oxfordi galériákban. Az egyiket, egy 4 méteres tigriscápát, mintegy 8 millió dollárért árulták.

Hirst ügyvédei elmondták, hogy a művész néha különböző megközelítéseket alkalmaz a művek keltezésekor, valamint azt is hozzátették, hogy „a művészeknek joguk van ahhoz, hogy következetlenek legyenek (és gyakran azok is) a művek datálásában”.

A The Currency-festményeket a híres/hírhedt cápával szemben azonban a tömegpiacra szánták, amikor 2021-ben eladásra kerültek. Egyenként 2000 dollárért adták el őket, így a kisebb vagyonnal rendelkező vásárlóknak is lehetőségük nyílt arra, hogy egy valódi Hirst-műalkotást vagy NFT-t szerezzenek.

Hirst és a Science nem válaszolt arra a kérdésre, hogy a 10 000 festményből pontosan hány készült 2016 után.

Hogy miért volt szüksége Hirstnek ennyi festményre, nem világos. Az egyik elképzelhető magyarázat az, hogy 10 000 egyedi darabot kellett létrehoznia ahhoz, hogy fenntarthassa az NFT-ket érintő eladásokat, amelyeket akkoriban potenciálisan jövedelmező újdonságnak tekintettek a művészeti piacon.

2021-ben, amikor az NFT-láz a művészvilágban a tetőfokára hágott, Hirst NFT-ként dobta piacra a sorozatot, egy egyedi kikötéssel: a vásárlók választhattak az egyes művek fizikai vagy digitális változatai között, és ha az utóbbit vásárolták meg, Hirst elégette a papírpéldányt.

A vásárlók összesen 5149 festmény A4-es méretű, fizikai változatának megtartása mellett döntöttek. Hirst 1000 művet megtartott NFT-verzióként. Így tett a fennmaradó, közel 4000 festmény vásárlója is, akik a blokklánc-alapú tokent választották annak tudatában, hogy annak fizikai megfelelője elhamvad.

Erre 2022 októberében került sor, az év egyik művészeti showja keretében, amikor is Hirst és csapata kamerák kereszttüzében állt neki a művek egy részének ünnepélyes megsemmisítéséhez. A festményeket a kamerák elé tartva közölte azok címét, majd egy üvegfalú, fatüzelésű kandalló lángjaiba dobta őket. „Ez jobb, mint gondoltam” – viccelődött az esemény során az egyik asszisztensének.

Teárális pillanat volt, amely újabb vitákat gerjesztett a Turner-díjas művész személyéről és a művészet természetéről.

A Bank of England korábbi vezetője egy, a Hirst projektet népszerűsítő videóban megjegyezte: „Végső soron a pénz a bizalmon alapul… és ennek a művészeti projektnek a középpontjában is a bizalom áll – a mögöttes művészetbe vetett bizalom”.

Azonban a The Currency–munkák vásárlóinak most ezrei kérdőjelezik meg, hogy bízhatnak-e a 2016-os dátumban, amely az A4-es, színes pöttyös Hirst-festményük hátoldalán látható.

Borítókép: Fotó: Isabel INFANTES / AFP