A Grammy-díjas performanszművész még 2021-ben írta alá a palesztin művészek Letter Against Apartheid elnevezésű petícióját, emiatt került most támadások kereszttüzébe Németországban. Anderson ezek után visszalépett az esseni Folkwang Művészeti Egyetem professzori posztjának betöltésétől.

Laurie Anderson is csatlakozik azon művészek egyre növekvő táborához, akik a közelmúltban kénytelenek voltak felhagyni projektjeikkel vagy vállalt szerepeikkel Németországban, mert korábban Izrael-kritikus álláspontot foglaltak el. Több lap, köztük a The Artnewspaper és az Artnews is hírt adott róla, hogy az esseni oktatási intézmény közleménye szerint a művész által aláírt nyílt levél Izrael elleni bojkottra szólított fel.

Pedig a hónap elején a német egyetem még büszkén jelentette be, hogy Anderson, aki olyan műveket készített, mint az 1981-es nagyhatású, apokaliptikus erejű O Superman című zenei alkotás, az intézmény Pina Bausch tiszteletére életre hívott vendégprofesszori állását fogja betölteni a tavaszi szemeszterben. (Elődje egyébként Marina Abramović volt.) A bejelentés után azonban hamar felülbírálták a döntést, arra hivatkozva, hogy Anderson 2021-ben aláírt egy nyílt levelet, amely Palesztina támogatását sürgeti.

A levélben a következők olvashatók: az izraeli-palesztin konfliktust „két egyenlő fél közötti háborúként értelmezni hamis és félrevezető. (…) Izrael gyarmatosító hatalom. Palesztina gyarmatosított. Ez nem konfliktus: ez az apartheid. (…) Izrael Állam palesztinokkal szembeni politikájának jogos kritikáját pedig összekeverni az antiszemitizmussal cinizmus. A rasszizmus, beleértve az antiszemitizmust és a gyűlölet minden formáját, szörnyű, és semmiképp sem üdvözlendő a palesztin harcban.”

A levelet több ezren írták alá, köztük olyan művészek, mint a 2023-as év legnagyobb hatású művészeti szereplőjének választott Nan Goldin vagy a legutóbbi Velencei Biennálén Arany Oroszlánnal jutalmazott Simone Leigh.

Pénteken a Folkwang Művészeti Egyetem sajtóközleményt adott ki, amely szerint Anderson április 1-jén már nem tölti be a tanári pozíciót. A közlemény azt is állította, hogy a művész által aláírt levél „az Izrael-ellenes BDS bojkottköveteléseit veszi alapul”, noha sem magát a mozgalmat, sem Izrael bojkottját nem említi a szöveg.

Anderson közleményében azt írta: „Kollégáimmal az egyetemen és a Pina Bausch Alapítványnál hosszasan átbeszéltük a történteket, és közösen döntöttünk úgy, hogy ez lesz a legjobb út.”

Az egyetem nyilatkoztában azt is leszögezi, hogy a döntés „a művészet szabadságáról és a szólásszabadságról szóló jelenlegi diskurzus kontextusában” született.

Ez volt a legutóbbi ilyen fejlemény Németországban, melynek művészeti színterét teljesen felforgatta a Hamász október 7-i támadása, és számos Palesztina-párti véleményt megfogalmazó művész szembesült kiállításaik lemondásával és lehetőségeik megvonásával. Többek közt Németország legfontosabb kortársművészeti eseménye, a Documenta következő kiadása is veszélybe került.

A berlini szenátus egy olyan politikai döntéshozatali eljárást kezdeményzett, mely szerint a kulturális intézmények és projektek finanszírozásának feltételéül szabják, hogy a kedvezményezettek aláírják a „diszkriminációellenes záradékot”, mely az antiszemitizmus definícióján alapult, és sokak szerint arra használták volna, hogy a Palesztina-barát művészek ne kapjanak pénzt. Azonban ettől alig egy hónappal később el is álltak, a záradékot hatályon kívül helyzeték, miután csaknem 6000 kulturális dolgozó és művész – köztük Wolfgang Tillmans, Agnieszka Polska és Candice Breitz – írt alá nyílt levelet „a művészet szabadságának és a véleménynyilvánítás szabadságának megőrzéséért”.