Jesse Darling nyerte a 2023-as Turner-díjat – a britség újrafogalmazásáért
A brit művészeti világ legjelentősebb elismerését, a 25 ezer fonttal járó Turner-díjat idén a Berlinben élő Jesse Darlingnak ítélték oda a szigetország Brexit utáni hangulatát megragadó munkáiért.
Az oxfordi születésű művész a 25 000 fontos díjat hétköznapi, jóformán szemétté vált tárgyakból készült szoborinstallációival nyerte el, amelyek „az élet zavaros valóságát” mutatják be, tükrözik a politikai instabilitást és újrafogalmazzák a munka, az osztály, a britség és a hatalom értelmezéseit. Munkájában a brit állam motívumait felhasználva egy disztópikus világvége kulisszáit idézi meg, amelyben a kormányzati irányítási kísérletek összeomlottak és káoszba torkolltak.
Beszédében Darling élesen bírálta Margaret Thatchert, amiért annak idején kivette a művészeti oktatást az iskolákból, mondván, hogy az „gazdaságilag nem életképes”.
A művész szerint a Thatcher-kormányzat készítette elő az utat az unionista konzervatív toryk azon gyakorlatához, hogy meggyőzzék a brit dolgozókat arról, hogy a tanulás, az önkifejezés és a kultúra csak bizonyos társadalmi-gazdasági háttérrel rendelkező britek számára létezik. „Én csak azt akarom mondani, hogy ne vegyék be, ez mindenkié” – üzente Darling.
Ezt követően egy palesztin zászlót húzott elő a zsebéből. Amikor később megkérdezték, hogy ezt miért tette, a művész azt mondta: „Mert népirtás folyik, és akartam, hogy ez megjelenjen a BBC-n”.
A Turner-díjat, amelyet a művészeti világ egyik legrangosabb elismerésének tartanak, egy Nagy-Britanniában született vagy dolgozó művész kapja az előző évben rendezett kiemelkedő kiállításáért vagy munkáinak bemutatásáért. Darlingot a Modern Art Oxfordban rendezett No Medals, No Ribbons és a Camden Art Centre-ben rendezett Enclosures című kiállításaiért jelölték.
Az idei ünnepségre a Towner Eastbourne-ben került sor, az intézmény centenáriumi ünnepségsorozatának részeként. Négy olyan művészt jelöltek, akiknek munkáit tematikusan összekötötte az a politikai felfordulás, amely a Brexithez és a Covid-19 világjárványhoz hasonló szeizmikus eseményeket követően hatással volt az emberek életére Nagy-Britanniában. A jelölt alkotások között szobor, portré, videómunka és nagyméretű installáció is szerepelt, és – mint mindig – a jelöltek listája heves vitát váltott ki.
Jesse Darling mellett Ghislaine Leung, Adrian Searle és Barbara Walker szerepelt a döntősök között.
Alex Farquharson, a Tate Britain igazgatója és egyben a zsűri elnöke szerint Darling munkája a „nemzet állapotáról” szól, időszerűen, merészen és sok humorral közelítve meg a Brexit, a nemzetiség, az identitás, a bürokrácia, a bevándorlás és a megszorítások témáit.
Az 1984-es alapítása óta az éves díj hírhedté vált megosztó jellegéről, mivel a kritikusok gyakran nevetségessé tették a hagyományos gyakorlatokon, például a festészeten vagy a szobrászaton kívül eső pályaműveket. Az elmúlt néhány évben a Turner-díj, úgy tűnik, újra talpra állt, miután egy bizonytalan időszakot követően 2019-ben nem volt végleges győztes (a jelöltek megosztoztak a díjon), 2020-ban pedig a Covid-19 járvány idején törölték a díjat.
A tavalyi győztest, Veronica Ryant széles körben dicsérték szobraiért, amelyek a Hackney városháza előtt álltak, és az idei egyik jelölt, Barbara Walker munkájához hasonlóan a karibi bevándorlók Windrush-generációjára utaltak, akik a háború utáni időszakban Nagy-Britanniában leltek otthonra.
Darlingnak már vannak tervei arra vonatkozóan, hogy mire kívánja költeni a díjjal járó, több mint 11 millió forintnyi összeget: „új fogat fogok beültetni, kifizetem a lakbért és meghívom a barátaimat egy italra” – idézte a művészt a The Guardian.
