Magyar feliratú ezüstök, Zsolnayk és magyar alkotók is szerepeltek a legfontosabbak közt számon tartott régiség- és műtárgyvásáron Maastrichtban – a március 11. és 19. között 20 ország 270 kereskedőjének részvételével megrendezett The European Fine Art Fair-en. Helyszíni riport.

Az egyik legjelentősebb képzőművészeti, antikvitás és dizájn vásáron továbbra is a régi mesterek és a klasszikus régiségek voltak túlsúlyban, de a modern és kortárs művészet, az ékszerek és a 20-21. századi dizájn, valamint papír alapú régiségek is helyet kaptak a kínálatban. Az 50 ezres látogatószámot meghaladó rendezvény ideje alatt több mint kétszáz magánrepülőgép landolt a város repülőterén – ez az időszak az év legforgalmasabb periódusa Maastrichtban. De legalább ilyen fontos az idei kereskedelmi siker szempontjából, hogy 250 intézmény és múzeum kurátorai, igazgatói, restaurátorok, akadémikusok, kormányzati tanácsadók is részt vettek a preview napokon.

Pezsgő hangulat, hullámzó tömeg jellemezte az idei vásárt – illetve az a 100 ezer virágból álló fal-installáció, mely illatával és attraktivitásával szinte minden látogatót megállított egy selfie-re.

A legnagyobb, az antik művészet szekció 101 kiállítót számlált. Itt 16-20. századi bútorok, szobrok, textíliák, keleti tárgyak, antik ékszerek, porcelán, kerámia, üveg és ezüst tárgyak voltak láthatóak a standokon. A vásár 27 ezer négyzetméterének kevesebb mint egynegyedét foglalta el 38 kiállítóval a kortárs és modern művészeti rész.

Az 1455-ös reneszánsz kalendáriumtól – 1 440 000 eurós áron – Hans Jacob Erhart strasbourgi ötvösmester Rothschild 1645 körül készült Oliphant című elefántcsont szobrán, David Roentgen 18. századi bútorain keresztül Ai Weiwei legóból kirakott Alvó Vénuszáig itt minden megtalálható volt. A kiállított műtárgyak összértékébe belegondolni is nehéz.

Magyarországi kereskedő nem szerepelt a TEFAF-on, de magyar származású igen: a vásár állandó résztvevője a legrégebbi amszterdami ikongaléria, a 16-19. századi orosz ikonokra specializálódott Tóth-Ikonen. Vele és más műereskedőkkel beszélgetve a Brexit és az ukrajnai háború következményeiről, kiderült, hogy az eddigi jelentős orosz vásárlói réteg eltűnt a piacról, jelenleg nem vásárol vagy nem tud vásárolni, és nem is fektet be műkincsbe. De orosz műtárgyból is kevesebb volt. A műtárgykereskedelem piaca tehát a külső hatások miatt átalakulóban van; új vásárló rétegként pedig, Kelet-Ázsiához felzárkózva, becsatlakozott India.

Jó példa volt az idei TEFAF arra, hogy a magyar műtárgyak még mindig nemzetközi színvonalat képviselnek, kezdve Bethlen Gábor erdélyi fejedelem Brandenburgi Katalin számára ajándékozott gyémánttal kirakott zománcozott arany eljegyzési násfájától  – melynek ezüstből készült változatának három további példánya ismert: egyiküket a brüsszeli Musées royaux d’Art et d’Histoire – Musée du Coeur Boyadjian, további példányait a Magyar Nemzeti Múzeum és az Iparművészeti Múzeum őrzi – a klasszikus Zsolnay tárgyakig. Sok magyar vonatkozás volt olvasható az ezüst tárgyak feliratainál, leginkább az 1660-as évekből. Több erdélyi magyar ötvöstárgy, ezüst pohár volt kiállítva. Egy Andrássyakról szóló könyv valamint Zichy-festmények mellett a modernek és kortársak közül Bak Imre (The Major Gallery, London), Hantai Simon, Vera Molnár, Victor Vasarely szereplése is tovább erősítette, hogy a magyar műtárgyakat nemzetközileg is jegyzik.

A világ legjobb galériának standjain többek közt Picasso, Monet, Klee, Chagall, Warhol, Richter, Keith Haring, Le Courbusier, Ai Weiwei, Marina Abramović alkotásai szerepeltek. A White Cube 10 művet adott el a nyitónapon, köztük Tracey Emin, Damien Hirst, Park Seo-Bo és Georg Baselitz munkáit. A Tornabuoni galéria Pier Paolo Calzolari, Lucio Fontana és Emilio Isgrò alkotásokat, míg a Maggiore G.A.M Giorgio Morandi, Claudine Drai és Giorgio de Chirico műveket értékesített az első napokban. 

A festmények mellett nagyon erős volt a francia bútor vonal, a gyönyörű komódok, object de art-ok, szőnyegek, órák. A párizsi székhelyű Steinitz galéria adta el például Jean-François Leleu-nak, a tizennyolcadik század vezető francia bútorgyártójának XVI. Lajos korabeli nyolclábú íróasztalát Ernestine de Castellane, d’Otrante hercegnő és Joseph Fouché özvegyének gyűjteményéből. Az íróasztalt egy magángyűjtő vette meg több mint 1 500 000 euróért. Az ókori művészetet képviselő londoni Charles Ede és a brit régiségkutató David Aaron is kiemelkedő darabjait értékesítette már a vásár első napjain. A Daniel Crouch Rare Books egy 157 darabból álló játékkártya-gyűjteményt adott el a Frank van den Bergh Collection-ből egy magángyűjtőnek 600 000 euróért.

A 20. századi képzőművészet és design kínálat is tekintélyes volt, itt – többek közt – Mathias Bengtssont érdemes kiemelni. A stockholmi tervező egyedülálló az organikus dizájn világában. A digitális forradalmat kihasználva algoritmusok segítségével organikus formává fejlesztett tárgyakat gyárt, melyeket klasszikus és nemes anyagokkal, például bronzzal, fával, márvánnyal ötvöz. 3D marással, lézervágással és a 3D nyomtatással alkotja különleges bútorait. A Growth Table Titanium elnevezésű munkája a Center Pompidou gyűjteményében is megtalálható.

Rengeteg lehetőség létezik ma már az aukciós házak élő árveréseitől az online platformokig műtárgy vásárlásra, azonban a TEFAF talán legerősebb és legfontosabb alkotóeleme a személyes jelenlét: a tárgy „kézbe” vehetőségétől kezdve a kereskedővel való beszélgetésig – hiszen a műtárgyvásárlás erősen bizalmi dolog. Minden egyes darabnak külön története van, így néha a személyes társalgás plusz információt és értéket is adhat egy-egy műtárgynak. Továbbá a bizalmat erősíti az a tény is, hogy a TEFAF-ra bekerült műkincsek nagyon szigorú ellenőrzésen és proveniencia vizsgálaton esnek át.

Az is jellemző, hogy a közönség sokszor nem a vásáron lévő műtárgyat vásárolja meg, hanem továbbiakról kér be adatokat, hogy a későbbiekben hozzájuk juthasson. Ha szakmabeliként jár az ember egy műtárgyvásáron, ahol a világ összes tájáról találkozhat kereskedőkkel, ott nemcsak venni tud, de a személyes találkozásoknak köszönhetően akár eladásról is meg tud állapodni.

Az idei TEFAF sikeresnek mondható: jelentős üzletek köttettek nem csak magángyűjtők részvételével, hanem – a vásár sajtónyilatkozata szerint – a Metropolitan Museum of Art, a Museum of Fine Arts Boston, a Rijksmuseum és a Louvre képviselői is bevásároltak Maastrichtban.

A biztonság mindig magas színvonalú volt a TEFAF-on a műtárgyak és az odalátogatók miatt is, idén azonban extra biztonsági körülmények között rendezték meg a vásárt.  Például demonstratív tűzriadót tartottak, tesztként arra nézvést, hogy milyen gyorsan tudják egy esetleges vészhelyzetben kiüríteni az épületet. Civil nyomozók is nagyon nagy számban voltak jelen: a tesztig egyszerű vásárlátogatónak tűnő személyek sokasága mutatta fel az igazolványát a tűzriadó megszólalása után. A tavalyi ékszerrablás után  – amikor a látogatók szeme láttára zúztak szét egy üveg tárlót és raboltak el ékszereket a londoni Symbolic & Chase nevű kereskedőháztól – ezen felül fémdetektoros biztonsági kapukat is telepítettek, és a biztonsági átvilágítás mellett minden mellékbejáratot lezártak és őriztek.

A TEFAF azért is egyedülálló a művészeti vásárok között, mert rendszeresen támogat a művészeti piacra vonatkozó kutatásokat. Múzeumi Restaurálási Alapja 2012-ben jött létre. Pályázataira a világ minden tájáról érkeznek jelentkezők. A független szakértőkből álló bizottság általában két nyertest választ ki, akik maximum 25 000 eurót kapnak helyreállítási, restaurálási projektjük támogatására. 

A TEFAF finanszírozásával idén a Neue Galerie New York helyreállíthatja Egon Schiele (1890-1918) Town Among Greenery (The Old City III. 1917) című festményét, amelyet a múzeum 2006-ban kapott ajándékba. Az olajfestményt Schiele egyik legjelentősebb tájképének tekintik, és a halála előtt elkészült utolsó festményei között szerepel. A másik nyertes az Antwerpeni Királyi Szépművészeti Múzeum a 17. századi Michaelina Wautier Két lány című festményét restaurálja az elnyert támogatásból.