Több mint tíz éve áll művészek, kreatív szakemberek rendelkezésére műterembérlési lehetőség a XI. kerületben, köszönhetően az Eleven Blokk Művészeti Alapítványnak – az alapítvány a tulajdonában lévő céggel együtt 2022 nyarától 11_11 néven működik – , illetve életre hívóinak: Ongjerth Dánielnek és Mátyási Péternek. Eközben a Bartók Béla út és környéke kulturális központtá vált, a branddé nőtt Bartók-negyed elnevezés, mely azóta átkerült a kerület használatába, az ő nevükhöz fűződik. Az események hátteréről kérdeztük őket.

Hogy került a látóteretekbe a használaton kívüli ingatlanok hasznosításának kérdése? És hogy találtatok egymásra ebben az ügyben?

Ongjerth Dániel: Ismeretségünk egészen a gimnáziumi évekre nyúlik vissza, majd később, amikor a Toldi Mozi és a Fogasház tulajdonosa és művészeti vezetője voltam, Peti rajzóráira jártam. A Fogasház kapcsán vele is sokat beszélgettem arról, hogy használaton kívül álló épületeket miként lehet kulturális célra használni. A Fogasban számos műhely és műterem működött az évek során, így lett rálátásom, hogy erre milyen nagy szükség van.

Mátyási Péter: Én a műhelybérlés kapcsán találkoztam a nem lakáscélú ingatlanok hasznosításának kérdésével. Frissen végzett képzőművészként elnyertem az Újbuda-Mecénás pályakezdő ösztöndíjat és bementem az önkormányzathoz azzal a felvetéssel, hogy a folytatólagos képzőművészeti munkához elengedhetetlen egy állandó műhely vagy műterem, ezért szerettem volna igényelni egy helyet. Ekkor derült ki számomra, hogy számos, évtizedek óta használaton kívül álló ingatlannal rendelkezik az önkormányzat. Azt tudni kell, hogy ezek jellemzően szuterén, félszuterén, sokszor víz vagy fűtés nélküli helyek voltak.

Ezzel párhuzamosan azt is láttam, hogy a hozzám hasonlóan frissen végzett művészek nagy részének szintén nem volt műhelye. Ahogy Dani is mondta, akkortájt sokat beszélgettünk ilyen kérdésekről, és arra jutottunk Pap Lénárd barátunkkal közösen (ő egy ideje nem vesz részt aktívan az alapítvány munkájában), hogy létrehozunk egy alapítványt azzal a céllal, hogy a XI. kerületben lévő, használaton kívüli önkormányzati ingatlanokat becsatoljuk a kulturális szcéna életébe. Ez lett az Eleven Blokk Művészeti Alapítvány, melyet az alapítvány tulajdonában lévő céggel együtt 2022 nyarától 11_11-nek hívunk.

OD: Azt fontos megemlíteni, hogy Molnár Gyula akkori kerületi polgármester 2006-ban készíttetett egy tanulmányt arra reflektálva, hogy az akkor épülő Allee és M4-es metró milyen hatással lesz a környékre, vélhetően miként szívja el a járókelőket. Ennek kompenzálásaként indult el a kerület Kulturális Városközpont Újbudán projektje, amit utódja, Hoffmann Tamás is folytatott. 

Saját igényeitek révén tehát nagyobb rálátásotok lett a XI. kerületi ingatlanok helyzetére. De miként alakult ki az együttműködésetek az önkormányzattal? Minek köszönhető, hogy a hivatal nyitott volt a kooperációra?

MP: Több dolog játszott össze. Az önkormányzat által megfogalmazott igény, a kerületi kulturális szcéna helyzetbe hozása egybevágott az elképzeléseinkkel, illetve ott volt az az ingatlanállomány, amivel addig nem foglalkoztak. Azáltal, hogy ezeket nekünk kedvezményesen átadták, mi szintén kedvezményes áron tudtuk művészek rendelkezésére bocsátani. Az ingatlanok így visszakerültek a körforgásba és állagmegóváson mentek keresztül, hiszen használhatóvá kellett tenni a helyiségeket. A dohos pincék aktívan használt alkotóterekké váltak. Egy önkormányzati büdzsé léptékéhez képest mindez nem volt szemmel látható összeg, de nagyszerűen tudta támogatni a kerület kulturális törekvéseit. Ennek megvalósulásában nagy segítségünkre volt Antal Nikolett, aki jelenleg a szintén kerületi B32 Galéria és Kultúrtér művészeti vezetője.

Ezek szerint a szóban forgó helyiségeknek nem volt akkora jelentőségük, hogy a kerület ingatlangazdálkodási tevékenyégét érintették volna?

OD: Ahogy Peti is említette, ezek alapos felújításra szoruló, kihasználatlan pincehelyiségek voltak, nem értékes ingatlanokról volt szó. Hadd mondjak pár szót az ingatlanhasznosítás történetéről, ami kontextusba helyezi a kérdést! A rendszerváltozás idején alakultak ki azok a tulajdonviszonyok, amelyek meghatározzák az ország jelenlegi ingatlanpiacát. A privatizáció során lehetőség nyílt az üzlethelyiséget bérlők számára, hogy a bérleményt megvásárolják.

A Bartók Béla úton viszonylag kevesen éltek ezzel a lehetőséggel, így sok szuterén, légvédelmi pince és beépíthetetlen padlástér maradt az önkormányzatnál, ami az ilyen típusú helyekkel gyakran megesett. Minden önkormányzatnak erős ingatlanfókuszú tevékenysége van, azonban az, hogy mekkora figyelmet fordít azokra a helyiségekre, amelyeket csak nagy munkabefektetéssel és valószínűleg alacsony bérleti díjon tud kiadni, nagy kérdés.

A mi szempontunkból viszont remek lehetőséget biztosítanak arra, hogy infrastruktúrát nyújtsunk művészeknek és kreatív szakembereknek.

MP: Tíz év távlatából elmondhatjuk, hogy a tevékenységünk jelentős hatást gyakorolt a kerület kulturális életére. Azáltal, hogy a környék 8-9 ingatlanjában körülbelül 35-40 képző- és iparművész dolgozik, meghatározó kulturális közeg koncentrálódott a Bartók Béla útra és környékére. A szóban forgó ingatlanok rendbe jöttek és folyamatos karbantartás alatt állnak, illetve a művészeti munkához szükséges eszközpark is megtalálható a műhelyekben. Ez olyan értékteremtő munka, amivel az önkormányzatnak nem volt kapacitása foglalkozni, nekünk azonban volt rálátásunk a művészek oldaláról felmerülő igényekre, azt is tudtuk, hogy milyen jellegű megoldásra van szükségük, és ezt miként érdemes megvalósítani.

A kerület kulturális tevékenysége mára olyannyira megerősödött, hogy az önkormányzat tizenkét partnerintézménnyel, köztük az Eleven Blokk Művészeti Alapítvánnyal elnyerte a Cultural Urban Platform / CUP 4 Creativity nevű EU-s pályázatot, aminek célja a digitális elmagányosodás elleni küzdelem a kreatív, művészeti tevékenységek alkalmazása által. Ez egy olyan projekt, amibe mi remekül tudunk tagozódni. 

Mindezt úgy mesélitek, mintha mi sem lenne természetesebb, mint hogy az egykori gimis haverok elkezdenek beszélgetni, és létrejön egy immár több mint tíz éve sikeresen működő alapítvány, amely hozzájárul egy belvárosi kerület kulturális életének felemeléséhez. Ráadásul úgy tudom, hogy a képzőművészeti- és bölcsészképzésnek se része a menedzsmentfókuszú oktatás. Hogyan működtök és miként finanszírozzátok az alapítvány tevékenységét?

MP: Én valóban a képzőművészet oldaláról jövök, Dani azonban a bölcsészkar elvégzését követően Berlinben művészetmenedzsmentet tanult. 

OD: Az én hozzáadott értékem csakugyan az lehet, hogy a Fogasház és a Toldi egykori üzemeltetőjeként sok tapasztalatot szereztem az intézmények működtetése kapcsán, így a színpadtechnika építésétől a könyvelővel való egyeztetésig sok mindent megtanultam. Emellett a képzőművészeti szcéna működésének sajátosságait is megismerhettem.

Pályám elején a Tűzraktárban végeztem önkéntes munkát Gyevi-Bíró Eszter rendező, koreográfus és Étienne Samin építész, kutató mellett, majd a Kortárs Építészeti Központban és az Impex kortárs művészeti szolgáltatónál. 2015-től pedig Tallér Ágival és Kozma Zsolttal közösen vezettem az INDA Galériát, ami művészeti oldalról jelentős tapasztalat volt.

MP: A kérdésedre válaszolva: az alapítványnak mi ketten vagyunk a stabil tagjai, de a nagyobb projekteken mindig csapatban dolgozunk, így munkatársunk Janota Orsi és Csejdy Borka, aki most szülési szabadságon van, tavaly óta pedig Sárai Vanda is erősíti a csapatot. A kommunikáció terén rendszerint Salamon Gergő kommunikációs szakemberrel működünk együtt, az urbanisztikai projekteken pedig Dani édesapjával, Ongjerth Richárddal kooperálunk.

Fontos partnerünk Dani egykori berlini tanszékvezetője, professzor Klaus Siebenhaar is. Vele többek között a Budapesti Őszi és Tavaszi Fesztiválra szerveztünk programot, de általa vagyunk kapcsolatban a Freie Universitättel és a pekingi Central Academy of Fine Arts-szal is. Ami pedig az anyagi háttér biztosítását és a fenntartást illeti, egyrészt alapvetően az az árrés működteti az alapítványt, ami az ingatlanok bérlése és továbbadása között keletkezik. 

Úgy fogalmaztál, hogy részben biztosítja a működést az említett árrés. Milyen egyéb forrásokból tudjátok finanszírozni a tevékenységeteket?

OD: Az mindig világos volt, hogy az ingatlanok kedvezményes kiadásából egyhamar nem fogunk megélni, de abban is biztosak voltunk, hogy nem szeretnénk azt – a magyarországi képzőművészeti közegben valamiért elfogadott metódust – követni, miszerint sokat dolgozunk ingyen, másokat pedig végképp nem szerettük volna erre kérni. Ezért pályázunk is adott projektek működtetésére, de vannak megrendelésre készülő projektjeink is, mint például a Margit-negyed. 

Mindjárt kérdezlek benneteket a Margit-negyedről is, hiszen ma már a II. kerülettel is együttműködtök, de Peti, előtte szerettél volna hozzátenni valamit a Bartók-negyed finanszírozásának kérdéséhez…

MP: A működés gyakorlati részére szeretnék rávilágítani. Fontos volt például, hogy bérlőként a közműveket az alapítvány nevére vegyük, ami azért nagy előny, mert ha történik valami, akkor a műteremben dolgozó művészek rajtunk keresztül sokkal könnyebben és gyorsabban tudnak intézkedni, mint ha az önkormányzat bürokratikus útvesztőiben kellene bolyonganiuk. Egyébként, ahogy a művészek birtokba vették a helyiségeket és ez az egész rendszer elkezdett működni, szépen lassan kulturális programok és fesztiválok is szerveződtek nálunk.

Szóval, organikusan formálódott a tevékenységünk és beleolvadt a környék kulturális életébe. 

OD: Ami még hozzátartozik a témához és a beszélgetés apropójához, hogy miután elindult a Peti által említett organikus fejlődés, 2016-17 körül neveztük el a projektet Bartók-negyednek, hogy egy könnyen megjegyezhető név alatt fogjuk össze az Eleven Blokk Művészeti Alapítvány különböző projektjeit. A műterembérbeadás mellett ugyanis a PLACCC Fesztivállal kooperálva megszerveztük az Ablak a Bartókra helytörténeti fesztivált, elindítottunk egy oral history gyűjtést a környék történetéről és létrehoztuk 1111 képzőművészeti galériát, ahová befogadtuk a hely nélkül maradt Műtő művészcsoportot is, szóval szélesedett a tevékenységi körünk. 

Említetted, Dani a Margit-negyedet, a II. Kerületi Önkormányzat programját, melynek szintén a kihasználatlan ingatlanok kulturális funkcióval történő megtöltése a célja. Ez az együttműködés hogyan indult? 

OD: Feltűnt, hogy ott is rengeteg az üres helyiség, ezért 2020-ban elkezdtünk beszélgetni az új kerületvezetéssel ezek hasznosításának lehetőségéről. Utólag tudtuk csak meg, hogy az MSZP-s színekben induló Őrsi Gergely polgármester választási programjában szerepelt a Margit körút üres üzleteinek átadása civil szervezetek számára; ami nagyban hasonlít az általunk is működtetett rendszerhez.

Üzleti lehetőséget láttatok ebben?

OD: Igen.

Mennyire váltatok aktív szereplőivé a Margit-negyed működtetésének?

OD: Az Eleven Blokk Művészeti Alapítvány cégével, az Urbanisztikai és Kulturális Központ Kft.-vel szerződve, Salamon Gergő kommunikációs szakemberrel közösen dolgoztunk ki egy javaslatot az önkormányzat számára arra vonatkozóan, hogy miként lenne célszerű működtetni a projektet. Közel egy évig tartott az egyeztetési folyamat, ami után elindult a Margit-negyed. 2022 augusztusáig mi gondoskodtunk a projektmenedzsmentről, a kommunikációs feladatokban és a rendezvények szervezésében Csejdy Borka és Janota Orsi mellett Vida Vera és Gunther Dóra dolgozott velünk. Kiemelten fontos projektünk volt a TÁRSAS.ház, mely célja a negyed lakóközösségeinek erősítése volt. Ennek szervezése kapcsán meg kell említenem Tihanyi Dominika, Szohr Gábor, Osvárt Andrea és Édes Balázs nevét is.

Összességében azt mondhatom, hogy a Margit-negyedben igazán kiterjedt tevékenység zajlik, így nagyon szerteágazó feladatokat kell ellátni. Jobban oda kell figyelni a lakókra és a helyi vállalkozókra, elvégre a program számukra indult. De azt is meg kell említeni, hogy – rajtunk kívül álló okokból – nagyon megerősödött a képzőművészeti jelenlét: itt nyitott projektgalériát a diákok számára a Képzőművészet Egyetem, megnyílt a Képező és a Start Galéria, de a Margitkában is van egy galéria, melyet Ispán Juci és Gát János vezet. Mindemellett a Manyiban is működik egy kiállítótér. Az önkormányzat ma már maga szervezi a programot, én pedig tanácsadóként veszek részt a munkában, de még mindig szoros a kapcsolatom a terület vállalkozóival.

MP: Ami engem illet, én nem veszek részt a Margit-negyed programjainak szervezésében. Lokálpatriótaként maradtam a XI. kerületben, az itteni dolgokat viszem.

Kanyarodjunk is vissza a XI. kerületbe és így, hogy most már átlátjuk a kerületben folytatott tevékenységeteket, térjünk rá a beszélgetésünk apropóját adó témára, miszerint a Bartók-negyed nevet, brandet átadtátok a XI. kerületi önkormányzatnak. Ezt egy facebook posztban tettétek nyilvánossá és úgy magyaráztátok, hogy a – szintén a kerületben működő – Kortárs Építészeti Központ (KÉK) felmérése szerint Újbuda lakói a Bartók-negyed elnevezést tartják a legalkalmasabbnak az önkormányzati erőfeszítések, illetve a terület megnevezésére. Ezért Barabás Richárd jelenlegi alpolgármesterrel (MSZP-Párbeszéd frakció) történő egyeztetést követően a Bartók-negyed nevet és a hozzá tartozó felületeket átadtátok Újbuda Önkormányzatának. Mi történt pontosan? 

MP: Valóban lezajlott egy ilyen kutatás a KÉK részéről, és elméletileg logikus is az önkormányzat elképzelése, hogy a Bartók Béla utat és környékét felölelő területet, illetve az ott zajló eseményeket a Bartók-negyed brand alatt futtassa. A problémát az jelentette, hogy ezt a brandet mi már korábban létrehoztuk, felépítettük. 

OD: 2019-2020 környékén már felmerült az önkormányzat részéről, hogy használnák a Bartók-negyed nevet. Ezzel eleinte egyáltalán nem akartunk foglalkozni, hiszen ez a mi nevünk volt, nem áruba bocsátható termék. Később azonban – talán épp a Margit-negyed kapcsán –, a sajtó az egész területre kezdte el használni a Bartók-negyed elnevezést, így

ez a név egyre kevésbé kapcsolódott az általunk végzett tevékenységhez, sokkal inkább a környéket jelentette.

Emiatt sokan gondolták, hogy az önkormányzat részéről mi feleltünk a terület megújítási programjáért az elmúlt évtizedben, ami természetesen nem volt így. Emellett hozzá kell tenni, hogy a mi tevékenységünk, ahogy meséltünk is róla, elég szerteágazóvá vált, ezért bennünk is felmerült, hogy szükségünk van egy olyan brandre, ami mindezt jól összefogja és nem területspecifikus. Így jött létre a 11_11 brand, a Bartók-negyed elnevezést pedig végül átadtuk az önkormányzatnak. 

A Bartók-negyed brand átadása az önkormányzat számára miként történt? Eladtátok? Vagy egyszerűen csak lemondtatok róla?

OD: Jogilag nem volt a tulajdonunk, így eladni nem tudtuk, nem is kaptunk érte pénzt. Mindent egybe vetve pozitívan tekintünk a történtekre: létrehoztunk egy brandet, ami olyan sikeressé vált, hogy az egész terület nevévé vált. Illetve ahogy az imént is mondtam, a tevékenységeink kinőtték ezt a elnevezést.

Mi tartozott a brandhez? Mit adtatok át pontosan az önkormányzatnak? Közösségimédia-felületeket? Honlapot?

OD: Így van, ezeket. Megtettük őket adminná, a mi tartalmaink pedig lekerültek. Ezzel párhuzamosan a 11_11 felületeit rendezettebben kezdtük el vezetni.

Ti hogyan mentek tovább? Mit fed pontosan az említett 11_11 brand?

OD: Magába foglalja az Eleven Blokk Művészeti Alapítvány és a Kulturális és Urbanisztikai Központ Kft. tevékenységét, mely a képzőművészet és az urbanisztika metszetében található. Előbbinek része egy művészettörténeti kutatás, aminek témája a Velemi Textilművészeti Alkotóműhely. A Balázs Katával, Márkus Eszterrel és Százados Lászlóval közösen készített interjúkat a következő hetekben fogjuk publikálni. Foglalkozunk a 26 éves korában elhunyt Kim Corbisier képzőművész életművének hazai és nemzetközi bemutatásával is, illetve a közeljövőben nyitjuk meg első műhelyünket a Práter utcában. Ami az urbanisztikai vonalat illeti, dolgozunk a Margit-negyed és további kerületek számára, de ide tartozik a korábban említett oral history gyűjtés is. Mindez tehát már nem férne be a Bartók-negyed brand alá. Abban bízunk, hogy a 11_11 név alatt határozott arcélt fog kapni a tevékenységünk. Összességében azt mondhatjuk, hogy missziónk az üresen álló ingatlanok kulturális célú hasznosítása és a képzőművészet becsatornázása a mindennapokba.