Életének 83. évében, december 23-án elhunyt Bak Imre, Kossuth- és Herder-díjas festőművész. Halálhírét az acb Galéria közölte.

Bak Imre az 1960-as évek derekán induló magyar művészgeneráció kimagasló tagja, aki példátlanul következetes, párját ritkítóan változatos, több mint fél évszázados művészeti pályát tudhatott magáénak – szól az acb közleménye. A szöveg hangsúlyozza, hogy Bak Imre szakmai következetsséggel, alázattal és szerénységgel dolgozott, művészete mély nyomot hagyott nemcsak a magyar képzőművészetben, hanem annak nemzetközi ismertségén és piacán is.

Bak Imre a Magyar Képzőművészeti Főiskola növendéke volt 1958 és 1963 között. Az artportal lexikonjában Fitz Péter a ’60-as években indult festőnemzedék talán legintegratívabb alkotójaként jellemzi. Az évtized közepén talál rá arra a festői nyelvre, amely ettől kezdve meghatározza munkáit, és amely alapvetően geometrikus formálást, rendezett felületeket, tiszta színeket igényel.

Az acb Galéria így jellemzi művészetét: festményei eredendően geometrikus szerkezetűek, az 1990-es évektől már építészeti tagozatok strukturálták képei terét, mely egyszerre lett egyre perspektivikusabb, transzcendentálisabb és színesebb, derűsebb, kisugárzó hatású is. Kassák Lajos, Korniss Dezső és az Európai Iskola neoavantgárd  hagyományainak folytatója volt, aki lépést tartott a nemzetközi képzőművészeti törekvésekkel. 

Pályájának első szakaszát meghatározta a Zuglói Kör szellemi közege, ahol generációtársaival együtt felvették a kapcsolatot az Európai Iskola és a korai magyar avantgárd szellemi száműzetésben élő alkotóival – és Hamvas Bélával. Bak Imre és nemzedéke mégis az 1968-ban és 1969-ben megrendezett Iparterv kiállításokkal vált széles körben is ismertté.

Az Iparterv kiállítások idején karakteresen megfogalmazódott egyes résztvevőkben, így Bak Imrében is, hogy az élő, progresszív magyar művészetnek egyszerre kell kapcsolódnia saját tradícióihoz (Kassák, Korniss, az Európai Iskola) és az eleven egyetemes művészethez. 

A 1960-as évek végén dolgozta ki saját válaszát az amerikai, angol és német hard-edge és minimalista irányzatokra, ezután évtizedeken keresztül kitartóan és töretlenül fejlesztette a festészet utáni absztrakció és a geometrikus absztrakció formanyelvét, egyensúlyba hozva a tradíciókat a kortárs festészet szüntelenül változó nyelvével. 

Az arportal lexikonja szerint a ’70-es évek első felében Bak Imre számára egyfajta konceptuális fordulat következett, amikor az idea, a művészeti program vált döntővé. Mintegy négy éven keresztül fotókat készített, szövegeket írt, xerox grafikákat gyártott, ami elég alapos ízlésváltást jelentett. 

Az évtized második felében újra visszatért a festészethez. Döntő változás volt a korábbi hard edge időszakhoz és az újabsztrakt időszakhoz képest, hogy itt a formák jelekké szerveződtek. A forma mint jel, egy nyelvi rendszernek az eleme, ami kifejez bizonyos téri, dinamikai, hangulati és érzelmi tartalmakat. A konceptuális periódus utáni időszakában ez a nyelvi jelentés alapot képezett, s egy másik, szimbolikus jelentésanyaggal is társult. A nagyon leegyszerűsített jelek: kör, négyzet, vonal, félkör a szimmetria és tükrözés rendjébe építve jelentek meg.

A neoavantgárd vége, a posztmodern-transzavantgárd fordulat 1983-1994-ben Bak Imrét egy hosszabb művészi szakasz végén érte, és alkalmazkodni tudott a festészet radikális előretöréséhez – írja Fitz Péter. A posztgeometria internacionális trendje, valamint az eklektikus, idézetekkel dolgozó újfestészet egyaránt szervesen kapcsolható volt művészetéhez.  

A ’90-es évekre a fő motívum nála az építészeti tagozatokból épített skruktúra lett: a mértani formákból felépített geometrikus „táj” és az organikus elemek perspektivikus hatással elrendezett egysége jellemzi képeit.

Bak Imre művei  olyan kiemelkedő külföldi közgyűjteményekben is megtalálhatóak mint a londoni Tate Modern, a New York-i Metropolitan Museum, a stockholmi Moderna Museet, a berlini Nationalgalerie, a bécsi MUMOK, a zürichi Haus Konstruktiv vagy a pozsonyi Nemzeti Galéria. Magyarországon fontos művei találhatóak többek között a Magyar Nemzeti Galériában és a Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeumban, a székesfehérvári Szent István Király Múzeumban.

Bak legutóbbi, egyedülálló művészeti és szellemi frissességről árulkodó festményeit az acb Galéria kiállításain mutatta be, utolsó, 2022-ben festett sorozatát pedig a közönség még nem is láthatta – írja a galéria.

Az acb Galéria a közlemény végén kiemeli, hogy Bak Imre szívesen idézte egyik kedvenc szerzőjét, Paolo Santarcangelit, aki így vall a halál és a művészet összefüggéseiről: „A mű feltételezi a halál, vagyis a legnagyobb iszonyat ismeretét és legfőképpen azért születik, hogy ennek az ismeretlennek az iszonyatát legyőzze.”

Bak Imre oktatási és elméleti tevékenysége is jelentős, 1990 óta egyetemi tanár volt. 1988-ban Munkácsy-díjat; 1996-ban kiváló művész elismerést, 1998-ban Herder-díjat kapott. 1999-től a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja volt.

Temetéséről a családja a későbbiek során intézkedik. 

Borítókép: Bak Imre, 2022. augusztusában. Fotó: Váraljai Szandra