November 21-én, életének 64. évében elhunyt Ádám Zoltán Munkácsy-díjas festőművész, a PTE MK Festészet Tanszékének adjunktusa, az Újlak Csoport (1989-1995) egyik alapító tagja.

A Pécsi Tudományegyetem (PTE) Művészeti Karának közösségi oldalán így emlékeznek meg róla: “Tízes skálán ő húszas volt. Osztályon felüli rajzos, klasszikus műveltségű underground festő, zenekar-alapító, az Újlak Csoport szellemi atyja, a nyolcvanas évek új festészetének egyik vezéregyénisége, az elesettek és perifériára szorultak iránt elkötelezett, nagyszerű művész. Az elmúlt tizenöt évben Pécs vált a második otthonává. Mester, tanár, művésztelepek, szakmai gyakorlatok vezetője és résztvevője, szinte megszámlálhatatlan hallgatói kiállítás szervezője volt, akit generációk zártak a szívükbe.”

Ádám Zoltán 1959-ben született Budapesten. 1984-ben végzett a Magyar Képzőművészeti Főiskola festő szakán. Az artportal lexikona így ír róla: kezdetben az új festészet egyik jellegzetes képviselője, majd az Újlak Csoportot megalakítva helyspecifikus installációkat, konceptuális műveket készít, a ’90-es évek közepétől visszatér a festészethez, szakrális-ikonikus alkotásai a művészet és vallás, a szentség és kifejezés problémájával foglalkoznak.
1986-ban Derkovits ösztöndíjban részesült, 1988-ban elnyerte a Soros Alapítvány ösztöndíját. 2001-ben Munkácsy Mihály díjat kapott.

A PTE honlapja saját szavait idézi: “A művészethez fűződő viszonyomban a lélek szerepe, energiája a legfontosabb. A spirituális képi kifejezés, a kép szakrális kisugárzásának ereje számomra fontos erő, mert a kép térátalakító hatása lelki erőt adhat a néző számára, vagy útmutatást is közölhet. Ha az, aki készítette teljes életével arra törekedett, hogy megőrizze a kép szentségét, a körülményeken változtatni tud, lelki ereje segítségével.”