2001-ben robbantották fel a tálibok a Bámiján-völgyben a VI. században sziklafalba vájt hatalmas Buddha szobrokat. Most azonban több jel is arra mutat, hogy a hatalmon lévő kormány, az Afganisztáni Iszlám Emirátus (IEA) tisztelettel fordul az iszlám előtti afgán kulturális emlékek felé. Megbánhatták a turisztikai vonzerővel is bíró helyszín pusztítását, azonban ez még nem garancia arra, hogy ne induljanak más irányú, a műemlék-megóvást ellehetetlenítő beruházások a területen.

Márciusban a Kabuli Múzeumban tartották meg tálib tisztviselők és múzeumi dolgozók részvételével azt a találkozót, amelyen az ország kulturális örökségének megőrzése volt a téma. A megbeszélés, tekintve, hogy pastu nyelven zajlott, nem a nemzetközi közegnek szólt, az egyetlen nyugati résztvevő Jolyon Leslie, az Afghan Cultural Heritage Consulting Organisation (ACHCO) tanácsadója volt. Leslie az 1990-es évek eleje óta tartózkodik Afganisztánban és folyékonyan beszéli a dari nyelvet, sokat utazik a környéken. A brit műemlékvédelmi szakember szerint a kormány érdeklődése túlmutat a műemlékek fizikai megőrzésén: Afganisztán iszlám előtti múltja egyenesen lenyűgözi az ország vezetőit, ezért a kulturális örökség megóvásával foglalkozó szervet, az ACHCO-t arra kérték, fordítson nagyobb figyelmet a buddhista helyszínekre, és tegyék közre a róluk szóló szövegeket dari és pastu nyelven is – osztotta meg a hírt a The Art Newspaper.

Azonban számos olyan híradás is ismeretes, amely ellentmond ezen állítólagos törekvéseknek, mondván, hogy a tálibok építkezést engedélyezték a régészeti területeken. Leslie kiemelte, hogy a Bámiján-völgyben már korábban is történtek eredménytelen beavatkozások, valamint azt is, hogy az UNESCO hatalmas összegeket fordított 2007-ben az afgán hatóságok útmutatásával létrehozott kulturális mestertervek felállítására, majd hozzátette: évtizedek óta jövedelmező és illegális fejlesztések folynak a területen, az UNESCO völgyre vonatkozó tervei pedig nagyrészt már semmivé foszlottak.

Afganisztán utolsó királyában, Mohammed Zahir sahban érlelődött meg még 1960-ban az ötlet, hogy a Bámiján-völgyet turisztikai célponttá alakítsák át.  A tervek között egy sziklafalba vájt szálloda építése is szerepelt. De a nagyra törő terveket az olasz műemlékvédelmi építésszel, Andrea Brunóval – aki később az UNESCO afganisztáni szakértője lett – folytatott konzultációt követően elvetették. Ezt követően több mint 60 évvel később újra felbukkantak a tervek: egy a Bámiján-völgyben nemrég tartott ünnepségen a helyi tálib tisztviselők pedig bejelentették, hogy újjáépítenék egy eredetileg a területen elhelyezkedő történelmi bazárt. De a tervek kivitelezése megkérdőjeleződött, miután nem sokkal a bejelentés után már le is állították azokat.

A Bámiján-völgy és régészeti maradványai, köztük a régi bazár helye is, felkerültek az UNESCO veszélyeztetett világörökségi emlékek (World Heritage in Danger) listájára 2003-ban. A terület papíron védett övezetnek minősül, ahol szigorú szabályok tiltanak minden nemű építkezést. Azonban az Egyesült Államok kivonulását követően szinte nem maradt olyan műszaki szakértő vagy központi hatóság, amely megakadályozhatná a védett örökségi helyszínek további károsodását. Az is vitatott, hogy az UNESCO milyen szerepet tölt be a kurrens projektben. A tálib sajtó elmondása alapján minden a szervezet támogatásával zajlik, azonban ezt az ENSZ tagadta. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy a területen magántulajdonban lévő földek is találhatók. 

„A rövid távú megoldás az, ha az UNESCO beavatkozik, és megakadályozza a fejlesztési tevékenységeket a védett területeken. Az ENSZ minden segélyét NGO-kon keresztül osztják szét; így az UNESCO is megtehetné ugyanezt. Olyan szervezetekkel dolgozhatnának együtt, amelyek nem állnak kapcsolatban a tálib kormánnyal; és közvetlenül elérhetnék az embereket, hogy megállítsák a bámijáni örökségi helyszínek további károsodását“ – osztotta meg érveit Bámiján korábbi polgármestere, Aman Mohammad a sajtóval.