A napokban megjelent írásunk a leglátogatottabb múzeumok tavalyi nézőszámáról jól mutatta, hogy a pandémia előtti számok egyelőre elérhetetlennek tűnnek – miközben az intézményeknek égető szükségük lenne a jegyeladásokból származó korábbi bevételekre. Ezért jön számukra a lehető legjobbkor Picasso halálának jövőre esedékes kerek, 50. évfordulója.

Sztárok jönnek és mennek, de Picasso az, akinek a neve ma is a leginkább garancia a múzeumok bejáratánál kígyózó hosszú sorokra. És ráadásul miatta az egyes intézményeknek nem is kell összeveszniük. Picasso életműve annyira egyedülállóan gazdag és műfajilag is olyan sokszínű, hogy számos színvonalas kiállítást lehet belőle akár egymással párhuzamosan is rendezni, ráadásul nem csak a korábbiakat ismételve, hiszen egy ilyen életmű mindig kínálja a lehetőséget új felfedezésekre, más nézőpontú megközelítésekre.

Picasso Spanyolországban, Malagában született és mindvégig szenvedélyes kapcsolatot ápolt hazájával, de életének nagy részét Franciaországban töltötte, így életművének legnagyobb szeletei is ebben a két országban találhatók, számtalan köz- és magángyűjteményben, illetve kifejezetten az ő munkásságának szentelt múzeumokban. Nem csoda, hogy a két ország, melyekben előbb nemzeti szinten jöttek létre az évfordulós rendezvényeket koordináló bizottságok, az elmúlt hetekben már egy közös testületet is alapított annak érdekében, hogy „a Picasso-jubileum a következő évek egyik legfontosabb nemzetközi kulturális eseménye legyen”. A testület alakuló üléséről kiadott közlemény hangsúlyozza, hogy Picassót egyetemes és európai művészként, az Európát összetartó alapelvek megtestesítőjeként, az emberi jogok és a véleményszabadság védelmezőjeként kívánják ünnepelni. A dokumentum – nyilván az aktuális nemzetközi fejleményekre is tekintettel – emlékeztet arra, hogy Picasso Guernicája a modern történelem legfontosabb nemzetközi háborúellenes szimbólumává vált.

A programokba, melyek közé a kiállítások mellett konferenciák és egyéb rendezvények is tartoznak, világszerte közel 40 intézmény kapcsolódik be. Többségük a két rendező országban működik, de lesznek bemutatók többek között a New York-i MoMA-ban, a bázeli Kunstmuseumban, németországi és monacói múzeumokban, sőt a tervek szerint kisebb számban Európán és az Egyesült Államokon kívül is.  

Spanyol részről már nyilvánosságra hozták a tervezett, illetve a részben már zajló kiállítások részletesebb programját is. Eszerint a két ottani Picasso múzeum közül a malagaiban máris látható a Szemtől szemben – Picasso és a régi mesterek című kiállítás, ami klasszikus mesterek, köztük El Greco, Diego Bejarano és Francisco Pacheco Picassora gyakorolt hatását, a régi hagyományoknak az ő forradalmian modern művészetébe való beépülését mutatja be.

A barcelonai Picasso múzeumban ezekben a napokban nyílik meg a Picasso kék projektje című tárlat, amely a művész talán mindmáig legnépszerűbb korai korszakának elsősorban a technikai oldalaival foglalkozik – az anyaghasználattól kezdve az ecsetkezelés változásaiig – és bemutatja azt is, hogyan kapcsolódnak egymáshoz e korszak különböző remekművei. Egyébként a két spanyolországi Picasso múzeum maga is jubilál; a barcelonai 60, a malagai 20 éve nyitotta meg kapuit a látogatók előtt.

Madrid mindhárom vezető múzeuma, a Prado, a Centro de Arte Reina Sofía és a Museo Nacional Thyssen Bornemisza, továbbá a bilbaói Guggenheim Múzeum is önálló kiállításokkal készül az évfordulóra. A Thyssen Bornemisza múzeum kiállítása Picasso és Chanel címmel októberben nyílik majd, és Picasso divat-témájú, a divatra reflektáló munkáit állítja párbeszédbe kortársainak hasonló tematikájú alkotásaival.

Egy május 15-ig látogatható tárlattal megemlékezik az évfordulóról a madridi Real Academia de Bellas Artes de San Fernando in Madrid is – annál is inkább, mert Picasso 1897-98-ban maga is ezen a tekintélyes művészeti egyetemen folytatta tanulmányait. A Picasso, arc- és testformák című tárlat 58 festmény, grafika és szobor segítségével kíséri nyomon a művész útját a korai kubizmustól a legutolsó munkákig. Látható a kiállításon az 1907-ben készült Nő is, amire a művészettörténet azért tekint fontos alkotásként, mert úgy tartják, ez szolgált alapul egyik leghíresebb festményéhez, az Avignoni kisasszonyokhoz.

Borítókép: Picasso Guernicáját reprodukáló kerámiamozaik a baszkföldi Guernicában, forrás: Wikimedia Commons