Megjelent a Műértő 2020. november-decemberi számában

A múzeumi színtéren sokáig tabunak számított a gyűjtemények kétes eredetiségű műveinek kérdése. Az intézmények – félve a presztízsveszteségtől vagy a sok látogatót vonzó attrakciók elvesztésétől – nem is tettek lépéseket „gyanús” műtárgyaik eredetiségének tisztázására, vagy ha igen – és az érintett művek valóban hamisnak bizonyultak –, a legnagyobb diszkréció mellett távolították el ezeket a falakról és a vitrinekből.

Mostanában kezd teret nyerni az a nézet, hogy a hamis tárgyak nyilvános „leleplezése” és kiállítása nem gyengíti, hanem ellenkezőleg, erősíti a látogatók bizalmát. Jó példával járt elöl a hannoveri Sprengel Museum, amely két éve Fake news: ORIGINAL + FÄLSCHUNG + KOPIE + (eredeti + hamisítvány + másolat +) címmel mutatta be hamisnak bizonyult, vagy még a kiállítás időpontjában is vitatott eredetiségű műtárgyait.

Olyan nagy lélegzetű, nyilvánosság előtt zajló oknyomozásra azonban mindeddig nem volt példa, mint amivel a kölni Ludwig Museum rukkolt elő a Russische Avantgarde im Museum Ludwig – Original und Fälschung. Fragen, Untersuchungen, Erklärungen (Orosz avantgárd a Ludwig Múzeumban – Eredeti művek és hamisítványok. Kérdések, vizsgálatok, magyarázatok) című kiállításán. A vállalkozás már csak méretei miatt is fontos, hiszen az orosz avantgárd 600 tétellel, köztük 100 festménnyel a Ludwig Museum gyűjteményének egyik fő vonulatát jelenti. Annak tudatában pedig külön elismerést érdemel a tárlat, hogy ezt a kollekciót is Peter és Irene Ludwig építette fel, azaz a vizsgálat tárgyát a múzeumalapító-névadó gyűjtők vásárlásai képezték. A vizsgálat ténye és eredményei azonban semmiképp sem jelentik Ludwigék szakértelmének, elkötelezettségének megkérdőjelezését, hiszen egyfelől az ő úttörő munkájuknak is köszönhető az orosz avantgárd iránti érdeklődés gyors erősödése az utóbbi évtizedekben, másrészt ők körültekintően, a legmegbízhatóbb forrásokból, neves galériáktól vásároltak – egy olyan időszakban, amikor az eredetiség megítélése többnyire csak a stíluskritikai elemzésre támaszkodott; a mai természettudományos vizsgálati módszerek jó része akkor még nem állt rendelkezésre.

Nem véletlen, hogy az orosz avantgárd a hamisítók kedvenc terepévé vált. A gyorsan növekvő árak önmagukban is vonzók lehettek, de legalább ilyen fontos, hogy mivel az eredeti munkák Oroszország történetének viharos időszakában születtek, az avantgárd mesterek életművének dokumentációja rendkívül hiányos volt. Komoly akadályokba ütközött a provenienciakutatás is, a Szovjetunióban ezeket a munkákat sokáig a tiltott kategóriába sorolták és elzárták a nagyközönség elől.

A Ludwig Museum a birtokában lévő orosz avantgárd festmények felét, 49 munkát vetett alá tüzetes – stíluskritikai elemzést, provenienciakutatást és természettudományos módszereket egyaránt alkalmazó – vizsgálatnak, amelybe az irányzat legismertebb nemzetközi szakértőit, így az Art Institute of Chicagóban dolgozó Maria Kokkorit, és Jilleen Nadolnyt, a londoni Art Analysis & Research igazgatóját is bevonták. A félszáz alkotás szerzői között olyan neves művészeket találunk, mint Kazimir Malevics, Natalia Goncsarova, Mihail Larionov, Ljubov Popova, El Liszickij vagy Olga Rozanova. A vizsgálatot segítette, hogy több külföldi múzeum, köztük a madridi Thyssen–Bornemisza- és a Kosztakisz-gyűjteménynek is otthont adó szaloniki MOMus kölcsönadta azokat az alkotásokat, amelyek egyes Kölnben őrzött festmények előképéül szolgálhattak vagy azok analógiájának tekinthetők. A szakemberek így a közvetlen összehasonlítás lehetőségével is élni tudtak. Ezek a kikölcsönzött művek a kiállításon is láthatók.

A tárlat a vizsgálat tárgyát képező munkák bemutatása mellett bepillantást enged a vizsgálati módszerekbe, és a nagyközönség elé tárja a provenienciakutatás során napvilágra került dokumentumokat is, ám óvakodik attól, hogy megfellebbezhetetlen ítéletet hirdessen: annyit mond csak ki, hogy „jelen állás szerint” 27 alkotás tűnik eredetinek, míg 22 eddigi attribúciója minden bizonnyal téves volt – a hamisítvány kifejezést egyelőre gondosan kerülik a kommunikációban. Az utóbbiak vizsgálata folytatódik, többek között a Ludwig Museum kezdeményezte, novemberre tervezett nemzetközi szakértői konferencián.

Hogy mennyire kényes kérdésekről van szó, mutatja, hogy a neves zürichi, napjainkban már New Yorkban is jelen lévő Galerie Gmurzynska – amelynek közvetítésével Peter Ludwig mintegy 400 festményt vásárolt – a kiállítás megnyitása előtt perrel próbálta kényszeríteni (sikertelenül) a múzeumot arra, hogy a képek vizsgálati eredményeit állásfoglalás céljából a tárlat megnyitása előtt bocsássa rendelkezésére. A reputációját féltő galéria aggodalma nem volt indokolatlan: a most téves attribúciójúnak minősített művek között valóban vannak általuk közvetítettek.

A kölni Ludwig Museum példaértékű lépése remélhetőleg nem marad követők nélkül. A szakértői „vizsgákon” megbukó képek anyagi értéke ugyan jelentősen csökken, ám edukatív értékük megmarad, és így, új attribúcióval ellátva, még az sem törvényszerű, hogy száműzni kell őket a gyűjteményekből. (Megtekinthető 2021. január 3-ig.)

Borítókép: Michail Larionow, Rayonismus Rot und Blau (Strand), 1913, Öl auf Leinwand, 52 x 68 cm, Museum Ludwig, Köln, © VG Bild-Kunst, Bonn 2020, Foto: Rheinisches Bildarchiv, Köln/ Russian Avantgarde Research Project