dekolonizáció

Renzo Martens képzőművész kongói ültetvényeken dolgozókkal együtt lesz jelen a 2024-es Velencei Biennále holland pavilonjában. Az együttműködésük nem most kezdődött és nem is ér véget a biennále zárásával.

A PS1 mintha csak kipipálta volna listáján a queer, az afroamerikai és a palesztin identitások szerepeltetését és tematizálását. Bár, ennél azért jóval többről van szó. Most zárult, illetve hamarosan záruló kiállítások: Frieda Toranzo Jaeger, Jumana Manna és Umar Rashid.

Konfliktusokkal terhelt volt a documenta fifteen, Európa talán legjelentősebb kortárs művészeti nagyeseménye a németországi Kasselben. Három szakemberrel ültünk le beszélgetni, hogy értékeljük a média szerepét a konfliktusokban, beszéljünk a németországi és részben a hazai recepcióról, a “látogatói élményről”, a saját tapasztalataikról.

A kasseli documenta eddigi talán legviharosabb kiadása volt az idei, amely június közepén nyílt és szeptember végével fejeződött be. Pedig voltak konfliktusok korábban is, mint ahogy maga a documenta sem probléma nélküli intézmény. A sajtóban a viharok elnyomták mindazt, ami száz nap alatt Kasselben még történt. De mi is történt?

Huszonhét tárgyat, összesen 11 millió dollár értékben foglalt le a hatóság New York-ban, a Metropolitan múzeumban. Egyre nagyobb a nyomás a múzeumon, miután az utóbbi időben megsokasodtak a keresetek olyan lopott tárgyak ügyében, amelyek náluk kötöttek ki.

Egyes hírek szerint áprilisban kellett volna megnyílnia annak az olaszországi múzeumnak, amely egy régóta problematikus gyarmati gyűjteményre alapszik, a kolonialista múlt újragondolását célozza és a meggyilkolt újságírnő, Ilaria Alpi nevét viseli. Egyelőre nem nyílt meg. Miért?

A restitúciós eljárások során európai és amerikai gyűjteményekből visszaszolgáltatott tárgyak bemutatását lehetővé tevő múzeum komoly edukációs küldetést is teljesít.

Túl lehet-e lépni a transzgenerációs traumákon? Mit jelenthet és mire lehet alkalmas az empátia a gyarmati gondolkodás leépítésében? Miközben Európa képtelen megszabadulni az agresszió, a megszállás, az elnyomás, az alávetettség fogalmaitól és gyakorlataitól, egy lisszaboni kiállítás afro-európai művészek segítségével valamiféle közös jövőn gondolkodik.