Nyolcvanöt éves korában elhunyt Natalia Lach-Lachowicz, azaz Natalia LL, lengyel konceptuális művész. Munkái nemcsak a Keleti blokk időszakának Lengyelországában, de később is kiváltották a cenzorok és önjelölt ideológiai purifikátorok haragját.

Hiba lenne azonban a feminista, kritikai alapállású, fotóval, videóval és performansszal is foglalkozó képzőművész tevékenységét szimplán ironikusnak és provokatívnak elkönyvelni. Társadalomkritikája és az ember dimenzióiról való gondolkodása jóval több ennél.

Augusztus 12-én bekövetkezett haláláról más lapok mellett az Artforum is beszámolt, egy 1994-ben ott megjelent írást idézve: “Keverve az iróniát a meditációval, nemcsak a női érzékiség és szépség értékeit kérdőjelezi meg, de azt a felfogást is, amely szerint a nők által alkotott művészet lírai és nem konfrontatív”. Azaz, amit Natalia LL művelt, szemben állt a költőiséggel és nagyon is konfrontatív volt.

Legtöbben talán a “banános” munkáit, azaz a hetvenes években készült Consumer Art (Sztuka Konsumpcyjna) címmel ellátott fotósorozatait ismerik, amelyek még évtizedek múltán is heves, politikailag motivált reakciókat váltottak ki. 2019-ben a Varsói Nemzeti Múzeum (Muzeum Narodowe w Warszawie) frissen kinevezett igazgatója, Jerzy Miziołek leakasztatta a múzeum állandó kiállításának faláról Natalia LL és Katarzyna Kozyra munkáit – ami után “banános” tüntetések zajlottak a lengyel fővárosban.

A budapesti Ludwig Múzeum honlapja azt írja, a hetvenes évekbeli munkáit az első kelet-európai feminista művek közé sorolják, és nemcsak a rendszer hirdetett puritanizmusával álltak szemben, de a nőknek tulajdonított tulajdonságokkal is és a nőket a férfi tekintet számára tárgyiasító szemlélettel is. Az Artforum azt is kiemeli, hogy Natalia LL érdeklődése a hetvenes évek végétől a fogyasztás, a test és a pornográfia helyett transzcendesebb témák felé fordult, megjelenik nála egyfajta spiritualitás és sámánisztikus gyakorlat is.

Pályáját a kelet-európai női művészek adatbázisát összeállító kutatási projekt, a Secondary Archive összegzi: 1963-ban fejezte be művészeti tanulmányait Wrocław-ban, 1970 és 1981 között a PERMAFO galéria egyik létrehozója és működtetője, amely kiállítások rendezése mellett kiadói tevékenységet is folytatott, ami a lengyel neoavantgárd fontos műhelyévé tette. 1975-től vesz részt a nemzetközi feminista művészetben. Munkásságát a konceptualizmus, a fotóművészet és a body art fogalmaival írják le, de aktív volt a festészet, a rajz, a szobrászat, a videó területén is.

Munkáit számos gyűjtemény őrzi, így a New York-i International Center of Photography, a párizsi Musée National d’Art Moderne, a kölni és budapesti Ludwig Múzeum, valamint megtalálhatók Gdańsk, Poznan, Varsó és a művész lakóhelye, Wrocław múzeumaiban is.