Az aukciósházaknak az egyes árverésekről kiadott közleményei fontos elsődleges információs források, de hűvös tárgyilagosságot aligha várhatunk tőlük. Vagy talán olvasott valaki olyan közleményt, amiben az szerepelt, hogy az adott aukció eredményei messze alulmúlták a várakozásokat, az el nem kelt művek aránya szokatlanul magas volt, s amit megvettek, annak ára is ritkán érte el a becsérték alsó határát? Pedig ilyen aukciók csak a híradásokban nincsenek, a valóságban előfordulnak.

A sok győzelmi jelentés ezért menet közben mindig azt a látszatot kelti, hogy a dolgok nagyon jól mennek (persze sokszor tényleg jól mennek), s a valóság jó esetben is csak az éves összefoglalókból derül ki. Ezért fontos, hogy most már év első, nem egészen öt hónapjáról is a piacra került egy jelentés, amelyben egy nagy amerikai befektetési bank és pénzügyi szolgáltató volt a művészeti folyóiratok és adatbankok partnere. A dolognak csak annyi a szépséghibája, hogy a számok csak a három nagy, globális hatókörű árverőház, a Christie’s, a Sotheby’s és a Philips adatait tükrözik, s bár ez a trió dominálja a piacot, a legnagyobb kínai aukciósházak forgalma valamelyest azért módosíthatja a képet. Kína egyébként nem esik az elemzés radarján kívül, hiszen a forgalom jelentős részét ott is a „hármak” bonyolítják, s ezt az általuk megadott adatok tartalmazzák is. Növeli viszont a jelentés használati értékét, hogy a friss adatokat egybeveti a megelőző négy év hasonló időszakának számaival. A legfontosabb szám: az összforgalom idén január 1. és május 20. között elérte az 5,7 milliárd dollárt, ami az elmúlt öt esztendő legjobb eredménye, még ha csak hajszállal – egészen pontosan 83 millió dollárral, azaz egyetlen sztártétel árával – haladja is meg a kiugró 2018-as eredményt.

Azt már nehezebb megítélni, hogy a 73,4%-os elkelési arány – ami a második legjobb a vizsgált öt éves időszakban – inkább a még nagyobb vásárlási kedvet tükrözi, vagy az árverőházak gondosabb munkáját a várható kereslet felmérésében – utóbbi azért sem zárható ki, mert a szinte minden aukción tapasztalt tételvisszavonások mögött nem ritkán a házaknak az a benyomása állt, hogy a mű iránti kereslet nem lesz számottevő. (Ez a szám egyébként közel áll a legnagyobb hazai aukciósházak hasonló adataihoz.) Míg az említett adatoknál az elmozdulás a korábbi évekhez képest általában nem volt túl jelentős, az értékesített művek átlagára nagyon megugrott; az idei 48.670 dollár 180%-al magasabb a 2020-as évinél, és 26%-kal a 2021. évinél is.

Ennek elvben többféle oka lehet – előfordulhat például, hogy a legalacsonyabb árkategóriába tartozó munkák ára indult robbanásszerű fejlődésnek, a számok azonban mást mutatnak. Az egymillió dollár alatt elkelt műtárgyak száma, s ezen belül a százezer dollár alatt elkelteké, ha nem is jelentősen, de csökkent a vizsgált időszakban, míg a drágábbaké – az 1-10 millió közöttieké, illetve a 10 millió dollár felettieké – nőtt (536-ról 593-ra, illetve 65-ról 79-re), ami azt is jelenti, hogy a legdrágább művek által „termelt” bevétel aránya az összforgalomban tovább nőtt. Ebben nem elhanyagolható szerepet játszott az, hogy ebben az időszakban néhány egészen rendkívüli magángyűjtemény is kalapács alá került – így a svájci Thomas és Doris Ammanné, az amerikai Anne Bassé, és ugyancsak most árverezték az elvált amerikai műgyűjtő pár, Harry és Linda Macklowe kollekciójának második felét. Az árskála másik végén, a 10 ezer dollár eladott művek száma ugyan valamelyest visszaesett az előző évhez képest, de még mindig igen jelentősen meghaladta a korábbi évekét. A 2021-es csúcs ebben az árkategóriában nyilvánvalóan az online árverések többnyire kényszerű, széles körű elterjedésének köszönhető; az online piacon, legalábbis kezdetben, főként az olcsóbb tételek bukkantak fel.

Különösen izgalmas az elemzésnek az a része, amely a piacon vezető szerepet játszó országok forgalmának alakulását vizsgálja. A trendek országonként nagyon különbözőek. A pandémia okozta visszaesés 2020-ban az USÁ-ban volt a legdrámaibb, ugyanakkor a kilábalás 2021-es, illetve idei tempója is itt volt a legmagasabb. A mozgásirány ugyanez a briteknél is, ám a változások egyik évről a másikra sokkal visszafogottabbak. A kínai piac mozgása tavalyig követte a globális trendeket, idén azonban a másutt tapasztalható növekedéssel szemben visszaesést mutat – legalábbis a globális aukciósházak adatai szerint. A változások hevessége az USA után itt a legnagyobb, az idei visszaesés okai még nem látszódnak egyértelműen.

Az utóbbi évek nyertesének a részben a brexitből is profitáló Franciaország látszik, ahol a 2020-as általános visszaesés alig volt érzékelhető,

azóta pedig felgyorsult a fejlődés, és most már az sem kizárt, hogy néhány év múlva a párizsi piac régi fényében tündököl majd. Idén felkerült a térképre Japán is, ahol a mozgásirány a franciaországihoz hasonló, a változások sebessége azonban kisebb, s ezt a mozgást a továbbiakban fékezheti egy igen gyorsan fejlődő másik ázsiai piac, a dél-koreai.

Ami az egyes művészettörténeti korszakok iránti keresletet illeti, a vizsgált időszak egészét az impresszionista és modern, illetve a második világháború utáni és kortárs szektor dominanciája és egymással való versengése jellemzi. A két szektor növekedésének, illetve visszaesésének tempója az elmúlt években közel azonos volt, hol a modern munkák forgalma volt hajszányival nagyobb, hol – mint eddig az idén is – a kortársaké. A régi mesterek forgalma meglehetősen rapszodikusan változik és, ha nem is mindig, de általában követi a globális trendeket.

Viszont, ha a jelenlegi trendek folytatódnak, egy viszonylag új kategória, az „ultra kortársak” forgalma év végéig akár már le is szoríthatja a régi mestereket a dobogóról. (E kategóriába az elemzés az 1974 után született, azaz 48 évesnél nem idősebb művészeket sorolja.) Míg 2018 azonos időszakában az ilyen művészektől 1.520 művet ütöttek le, idén már 4.379-et, azaz közel a háromszorosát. A pénzben kifejezett forgalomban még szembeötlőbb a változás, a 2018-as 43,1 millió dollárral idén már 246 millió áll szemben, azaz dollárban mérve csaknem hatszoros a fejlődés. A kereslet élénkségét jelzi az is, hogy míg a vizsgált időszak első felében, 2018-20 között ebben a kategóriában csak a művek 60-65%-a kelt el, az utóbbi két évben már több mint 70%-uk.

Természetesen a fenti adatokból még nem lehet messzemenő következtetéseket levonni az év egészére vonatkozóan, már csak azért sem, mert továbbra is szokatlanul erős, sőt az Ukrajna ellen indított orosz háború kitörésével még erősebbé vált a műpiac felől nézve külsőnek számító, de a piacot adott esetben akár drámai módon is befolyásolni képes tényezők hatása. Ha viszont az eddigi trend folytatódik, könnyen lehet, hogy a nemzetközi műkereskedelem történetének eddigi legjobb évét zárhatja decemberben.