Archetipikus princípiumok – A mű heti ajánlója
Hímzett olaj, spirális út, beavatási kör, fotótörténeti fotográfia, elenyésző nyom, biztonsági bunda – húsvéti tárlatajánlat a fővárosban.
Molnár Ani Galéria /// Jakup Ferri: RUB-A-DUB-DUB
Jakup Ferri (1981) nemzetközileg elismert művész – aki 2022-ben a Velencei Biennálén képviselte hazáját, a Koszovói Köztársaságot – most egy olyan nagyvonalú kiállítást prezentál, amely betekintést nyújt sokrétű, médiumok között mozgó gyakorlatába: korábban nem látott textilmunkák éppúgy megjelennek, mint 2010-es évek óta tartó We We sorozatának hímzett darabjai és olajfestményei is. Jakup Ferri művészete élénk, vibráló színvilágú festményeiről és hímzéseiről ismert, amelyeken hétköznapi emberek, állatok és hibrid lények találkozásai bontakoznak ki. Kompozíciói abszurd, mégis játékos narratívák mentén szerveződnek, amelyek a hétköznapi élet esetlenségére és a létezés alapvető abszurditására irányítják a figyelmet.
Molnár Ani Galéria jóvoltából
2026. május 30-ig
NACO /// Kecső Endre: Hybrid
„Ez a kiállítás számomra nem egyszerűen képek együttese, hanem egy olyan út lenyomata, amely nem lineáris, hanem spirális természetű. Visszatér, ismétel, körbejár — de minden kör egy másik szinten történik. Az eltévedés ebben a mozgásban nem kitérés, hanem szükségszerű mozzanat: a centrum elvesztése, majd újrafelismerése. Az út így nem a haladás illúziója, hanem a lényeg körüli fokozatos közelítés. A „hibrid” ebben az értelemben nem pusztán esztétikai vagy stiláris kevertség, hanem a különböző ontológiai és szellemi rétegek egyidejű jelenléte. Az antik és a modern itt nem időbeli kategóriák, hanem minőségek: a tradíció és a fragmentáció, az egység és a széthullás dialektikája, amely az alkotás folyamatában feloldódni látszik. Festői praxisomban a kép nem reprezentáció, hanem feltárás. A forma nem dekoratív elem, hanem jel – olyan szimbólum, amely túlmutat önmagán, és egy magasabb rendű struktúrára utal. A képeken megjelenő mitikus alakok – görög, germán és keresztény ikonográfiai elemeket hordozva – nem narratív szereplők, hanem archetipikus princípiumok manifesztációi. Jelenlétük a ciklikusságot idézi: a keletkezés és elmúlás, a felemelkedés és alászállás örök ritmusát. Az alkotás folyamata számomra ennek a ciklikus és spirális mozgásnak a tudatosítása. Az út filozófiája itt nem célorientált, hanem visszatérő: a kiindulóponthoz való visszajutás, amely azonban már nem azonos az eredetivel. Ebben az értelemben a hős útja sem lineáris történet, hanem egy beavatási kör, ahol az eltévedés, a szétesés és az újraszerveződés a transzformáció szükséges állomásai.”
2026. április 30-ig
Mai Manó Ház /// Vladimír Birgus: Valami kimondatlan
„Vladimír Birgus a cseh fotográfia egyik legjelentősebb alakja, immár több mint öt évtizede a közép-európai fotóművészeti színtér meghatározó szereplője. Munkássága azonban nem korlátozódik pusztán alkotótevékenységre: pályája során egyaránt kiemelkedő szerepet töltött be fotográfusként, fotótörténészként, kurátorként és oktatóként. Ritka az olyan alkotó, aki a fotográfia ennyire különböző területein egyaránt maradandó értéket hoz létre. Birgus esetében ezek a tevékenységek nem gyengítik, hanem kölcsönösen erősítik egymást, ami különlegessé teszi őt a nemzetközi fotóművészeti és fotótörténeti diskurzusban. Nehéz eldönteni, hogy fotográfus-e, aki fotótörténet-kutatással is foglalkozik, vagy inkább fotótörténész, aki képeket is alkot – életművében e két szerep szinte elválaszthatatlanul összefonódik.”
2026. május 17-ig
Várfok Galéria /// Hermann Levente és Radu Belcin: Alkony két világ között
Herman Levente és Radu Belcin közös kiállításán a magyar és a román kortárs képzőművészet két kiemelkedő alakjának munkáit mutatja be a Várfok Galéria. A két alkotó egymástól független munkái, hasonló megélésről és hasonló érzékenységről tanúskodnak a valóság elemeinek festészeti használatáról. Az Alkony két világ között című kiállítás két egyéni vizuális világból épül föl, mégis, mintha ugyanazt a levegőt szívnánk ebben a két önálló univerzumban. Herman Levente (1976) legújabb sorozata a természeti táj és az épített környezet futurisztikus disztópiáját jeleníti meg. Herman munkáiban gyakran merít az őt körülölelő természeti tájból, amiben a város és az ipar maradványait az emlékezet pora lepi, s ahol az emberi tevékenység nyomai lassan elenyésznek.
2026. május 2-ig
Keleti pályaudvar aluljáró /// Tóth Lala: Bunda
„A Bunda című installáció az emberi testet körülvevő rétegekre reflektál. Ezek a rétegek – legyenek bár textilből vagy téglából – arra szolgálnak, hogy megvédjék és elválasszák testünket a környezeti viszontagságoktól: az időjárástól, a természettől, a városi tértől. A kiállított textilszobor a bunda státuszszimbólumként való értelmezése és annak elsődleges funkciója, a melegítés között húzódó feszültségre reflektál. A szobor építőipari alapanyagból, kőzetgyapot szigetelésből készült, hagyományos szabászati technikákkal, megteremtve a ruha és a ház közötti párhuzamot. A munka az emberi testet körülvevő védelmi és reprezentációs rétegek viszonyát vizsgálja, és azt a kérdést veti fel: mi történik, ha a másodlagos burok – az otthon – szerepét az elsődleges burok, az öltözet veszi át?”
2026. április 11-ig
Borítókép: Jakup Ferri: Untitled – We We sorozat, 2024, hímzés, 97×105 cm, a Molnár Ani Galéria jóvoltából
