Új emberek, régi jövők New Yorkban
Az év elején újranyitott New York-i New Museum most nyíló New Humans: Memories of the Future című kiállításának központi témája az emberiség több mint száz éve folyamatosan újra feltett kérdése: mi történik velünk, ha a technológia átírja a testünket, a tudatunkat és az identitásunkat? A tárlat legfőbb üzenete, hogy a jövőről alkotott elképzeléseink mindig a jelen félelmeiről szólnak.
A januárban újranyitott New Museum, a kortárs művészet egyik legfontosabb múzeuma, egy olyan kiállítással tért vissza Manhattanben, amely az ember fogalmát vizsgálja a technológiai korszakban. A New Humans: Memories of the Future című, március 21-én nyílt nagyszabású tárlat egyfajta gondolati időutazás, amely a 20. század avantgárd jövőképeit és a jelen mesterséges intelligenciával, biotechnológiával és digitális identitással kapcsolatos kérdéseit helyezi közös térbe.
A kiállítás kurátora, Massimiliano Gioni koncepciója szerint az „új ember” gondolata egyáltalán nem a 21. század találmánya. A modernizmus, a futurizmus vagy a szürrealizmus művészei már száz évvel ezelőtt új testeket, új tudatot és új társadalmakat képzeltek el. A technológia által átalakított ember figurája végigkíséri a modern kultúrát, a robotoktól a kiborgokon át a virtuális identitásokig.
A kiállítás egyik szellemi kiindulópontja például Karel Čapek R.U.R. című darabja, amely bevezette a „robot” fogalmát a kultúrába, és már 1920-ban azt a kérdést tette fel, hogy a technológia felszabadítja vagy helyettesíti az embert.
A New Humans egyik legfontosabb kurátori gesztusa, hogy nem kronologikus rendben mutatja be a műveket, hanem történeti és kortárs alkotásokat helyez egymás mellé. Így kerül párbeszédbe a 20. századi modernizmus és a kortárs médiaművészet, a szürrealista testábrázolás és a digitális avatarok világa. A kiállításon szereplő művészek között megtalálható többek között Francis Bacon, Salvador Dalí, valamint kortárs alkotók, mint Hito Steyerl vagy Pierre Huyghe. A művek közös kérdése az, hogyan változik az emberi test, identitás és tudat a technológiai és társadalmi átalakulások hatására.
A kiállítás egyik fontos állítása, hogy a jövőről alkotott elképzeléseink valójában mindig a jelen félelmeiről és reményeiről szólnak. A 20. század elején a gépek és az iparosodás alakították az „új ember” képét, ma pedig a mesterséges intelligencia, a genetika és a virtuális valóság. A kiállítás ezért nem a jövőt próbálja megjósolni, hanem azt mutatja meg, hogy a jövőről alkotott képek hogyan ismétlődnek és alakulnak át a történelem során.
A tárlat címe – „Memories of the Future”, vagyis „A jövő emlékei” – paradoxonnak tűnik, valójában azonban a kiállítás kulcsgondolatát fogalmazza meg. A jövőt mindig a múlt elképzelésein keresztül képzeljük el, ezért a jövőről szóló művészet valójában emlékezet is.
A modernizmus utópiái, a sci-fi víziók, a digitális jövőképek mind ugyanarra a kérdésre keresik a választ: mi marad az emberből, ha a test, a tudat és az identitás technológiailag módosíthatóvá válik.
A New Museum újranyitó kiállítása így egyben korszakdiagnózis. Azt sugallja, hogy ma már nem az a kérdés, milyen lesz a jövő, hanem az, hogy mit jelent embernek lenni egy olyan korban, amikor az ember fogalma maga is folyamatosan változik. A New Humans: Memories of the Future végső soron nem a jövőről szól, hanem a jelenről: arról a történelmi pillanatról, amikor az ember először érzi úgy, hogy saját evolúciójának tervezőjévé válhat.
Borítókép: Hito Steyerl: Mechanical Kurds, 2025. videostill
Forrás: The Art Newspaper, ArtNews
