Hirdetés
Hirdetés
— 2026. március 19.

Időutaztatás – A mű heti ajánlója

Arc nélküli férfiak, katasztrófa-képregény, végtelen ’80-as évek, debütáló Anna Mark-képek, szent ligetek és két trafós hétvége a szabadidő körül.

acb Plus /// Vladimír Houdek: Párhuzamos én

A cseh művész második önálló kiállítása az acb-ben új fejezetet nyit életművében a sárga szín különféle árnyalatai által dominált absztrakt geoemtrikus ciklusa után. Houdek új képein a tőle ugyancsak nem szokatlan kollázstechnikához nyúl vissza, valamint képeinek háttereit ezúttal szinte kibogozhatatlan sok rétegben fröcskölt expresszív festészeti gesztusok tarkítják. A festmények középpontjában mindig egy férfialak található, amelyben a művész arc nélküli univerzális alakját is felfedezhetjük. Az alak ebben a kontextusban egyfajta időutazó érzetét kelti, akit nem gátol a tér-idő kontinuum, úgy mint a valóságunkban. A gesztusokkal tarkított hátterek és az alakok viszonya arra enged következtetni, mintha a festmények háttereinek képei elképzelt tájakban gyökereznének, amelyek nem is feltétlen a mi bolygónk szülöttei.

Kiállítási enteriőr

2027. április 17-ig


Vintage Galéria /// Birkás Ákos: Katasztrófa-helyzetek

A kiállítás Birkás Ákos korábban szinte ismeretlen, utoljára mintegy fél évszázada látható képregényformátumú műveit mutatja be. A címadó sorozat 1978-ban, a Kép és néző konceptuális fotómunkákkal párhuzamosan készült, amely lezárta Birkás három évig tartó, elsősorban a múzeum és a művészet, a festészet és a fotográfia, a néző és a műalkotás, illetve a szöveg és a kép elméleti és gyakorlati viszonyait a Szépművészeti Múzeumon keresztül vizsgáló, grandiózus projektjét. Amíg a Kép és néző sorozat félig ironikusan, félig komolyan a műbe való bevonódás legközvetlenebb formája, legfelsőbb foka felé irányult, az annak ellenpárjaként is értelmezhető Katasztrófa-helyzetekben a nézők az immerzió nullfokához közelítenek. Ahogy a Kép és néző sorozatban a kép előtt friedrichi Rückenfigurként háttal álló nézőt nézzük, Birkás a Katasztrófa-helyzetekben is mintegy megduplázza az ábrázolt szituációt: a legkülönfélébb variációkat és interpretációkat alkotja meg arra az egyetlen, filctollal stilizáltan megrajzolt alaphelyzetre, ahogy egy férfi és egy nő értelmezni próbál egy a rajzon csak kontúrvonalaiban jelzett táblaképet.

Kiállítási enteriőr
Fotó: Biró Dávid

2026. április 30-ig


Einspach & Czapolai Fine Art /// Fehér László: Művek az 1980-as évekből

A kiállításon válogatás látható Fehér László 1980-as években készült festményeiből. Fehér festészetének egyik meghatározó korszaka az 1980-as évek, amikor a személyes emlékezet, a kollektív történeti tapasztalat, valamint egyes festmények esetében fotografikus képi források sajátos festői nyelvvé formálódnak. A gyakran elmosódó, áttetsző alakok a múlt és az emlékezés képeinek töredékességére reflektálnak. Az ebben az időszakban készült kompozíciók egyszerre idézik meg a személyes emlékezés intim terét és a történelem kollektív tapasztalatát.

Fehér László: A gettó kapuja volt, 1985
olaj, farostlemez, 195×250 cm

2026. április 17-ig


Kisterem /// Anna Mark: Festő leszek Párizsban

Anna Mark Budapesten tanult, a Képzőművészeti Főiskolán végzett, és az 1950-es évek Magyarországán arról álmodott, hogy festő szeretne lenni Párizsban. 1959-ben telepedett le a francia fővárosban. Láthatta és tapasztalhatta a huszadik századi kortárs művészetet, amit addig csak reprodukciókból ismert. A sok új élmény felszabadította, kísérletezni kezdett, kereste a saját művészi hangját. Olajfestékkel dolgozott, bátran, nagy méretű képeket készített. Klasszikus értelemben vett festészeti munkássága kevesebb, mint száz képből áll, olajképei kevéssé ismertek. Magyarországon csak elvétve láthatott belőlük néhányat a közönség, az itt kiállításra kerülő darabok között vannak olyanok, amelyek most debütálnak.

Anna Mark: H 41, 1971
olaj, vászon, 85×92 cm
Fotó: Sarkantyu Illés

2027. április 17-ig


Editory /// Ertl Eliza: Transitional Being

A keresztény ideológiai fordulat következtében több tízezer éven át gyakorolt természetvallások rítusai tűntek el a semmiben. Néhány generáció alatt teljesen megszakadt a kapcsolatunk a szent ligetekkel, folyókkal, forrásokkal. A katolikus templomi szertartások nem kívántak olyan aktív részvételt a hívek irányából, akik inkább nézőkké váltak – talán nem túlzás azt mondani, hogy ez az a pillanat, amikor elvesztettük a kompetencia érzésünket a saját spirituális élményeinkkel kapcsolatban.

2026. április 2-ig


+1 Trafó /// Munka-Szabad-Idő

A Trafó következő két hétvégés, összművészeti fókusza a munka és a szabadidő viszonyáról indít közös gondolkodást. Amikor a kiégés, a krónikus kimerültség és a stressz népbetegséggé válik, mit gondolunk a pihenéshez való jogról, hogyan tudunk regenerálódni? Meg tudunk állni és ellenszegülni a teljesítménykényszernek? Van egyáltalán választásunk? A szabadidőben rejlő szabadság kiknek elérhető: kevesek kiváltsága vagy mindenki számára hozzáférhető közjó?


Borítókép: Birkás Ákos műve