Amikor a művészet nem hallgat: a 2025-ös évet meghatározó nemzetközi alkotások listája
25 fontos nemzetközi műalkotás, amelyek ebben az évben nemcsak tükröt tartottak a világnak, hanem aktívan formálták is a közbeszédet, bizonyítva: amikor a szabadság veszélybe kerül, a művészet ritkán maradhat semleges A lista elsősorban az Egyesült Államokban kiállított munkákat veszi számba.
Miközben a demokrácia számos országban látványosan gyengül, és a cenzúra egyre erősebbé válik, a művészek 2025-ben is teszik a dolgukat. Rendőri erőszak, hatalmi visszaélések, ledöntött emlékművek, klímaválság, transz jogok – ezek a kérdések mind markánsan megjelentek az év legfontosabb műveiben. Az ARTnews összeállítása 25 alkotást veszi számba, amelyek leginkább megragadták ezt a feszült hangulatot. Nem mindegyik nyílt tiltakozás, és nem mindegyik „nagy mű” a szó hagyományos értelmében – de mindegyik jelentős. Olyan időszakban, amikor a szólásszabadság veszélyben van, szinte minden műalkotás politikai jelentést hordoz. Mivel Az ARTnews amerikai művészeti magazin, ezért a lista elsősorban ott kiállított műveket tartalmaz.
25. Adrien Brody: My Marilyn
Adrien Brody színészként elismert, képzőművészként azonban a Made in America című nyári kiállítása inkább váltott ki megdöbbenést, mint elismerést. Marilyn Monroe, Mickey Mouse és más rajzfilm- és popikonok kifejezetten rossz képmásai egy olyan ikonográfiát használnak, amelyet Warholtól KAWS-ig már számtalanszor kiaknáztak. A művek minősége ellenére a kiállítás uralta a közbeszédet. Jelentősége nem esztétikai, hanem kulturális: azt mutatja meg, hogy még a hírnév és a vagyon sem elégíti ki azt a vágyat, hogy valaki „igazi művész” legyen.
Fotó: ARTnews
24. Lu Yang: DOKU the Creator, 2025
Az AI körüli pánik közepette Lu Yang egészen más irányból közelített a technológiához. A sanghaji születésű, Tokióban élő művész Doku nevű virtuális avatárját középpontba állító installációja az Art Basel Hong Kong egyik legtöbbet emlegetett munkája lett. Az egyórás videóval és „blind box” rendszerben árult műtárgyakkal működő installáció az art world kaszinószerű működését leplezi le. Doku autonóm módon alkot és pusztít, mintha a művész már nem is lenne szükséges. Lu Yang buddhista filozófiából merítve azt sugallja: az alkotás maga is algoritmus, az eredetiség és az alkotó személye pedig múló illúzió.
23. Wifredo Lam: Grande Composition, 1949
A szürrealizmus századik évfordulója újra reflektorfénybe állította Wifredo Lam életművét. A MoMA retrospektív kiállításán kiemelt szerepet kapó Grande Composition hibrid ló- és emberalakjai a santería afrikai diaszpóra vallásvilágából merítenek. Lam tudatosan használta az afro-karibi ikonográfiát, művészetét „dekolonizációs aktusnak” nevezve. A festmény tökéletes példája annak a törekvésnek, amely a fekete jelenlétet a modern művészet középpontjába emeli, nem egzotikumként, hanem strukturáló erőként.
22. Harold Stevenson: The New Adam, 1962
Stevenson 12 méter hosszú, körbefutó aktfestménye egykor botrányt kavart: a Guggenheim 1963-as Pop Art-kiállításáról a túl „feltűnő” fallosz miatt utasították el. Ma már világos, hogy a mű nem öncélú provokáció, hanem a homoszexuális vágy monumentális, elhallgathatatlan megjelenítése. Hatvan év után végre a helyére került: a Whitney Sixties Surreal kiállításán a férfitest ünnepléseként és politikai gesztusként is olvasható.
21. Claudia Alarcón & Silät: Un coro de yicas, 2025
Száz kézzel szőtt yica táska alkotja ezt az installációt, amely a wichí nők generációkon át öröklődő textiltudását teszi láthatóvá. A chaguar rostból készült tárgyak nem dekoratív absztrakciók, hanem élő nyelvként működnek: emlékezetet, kommunikációt és autonómiát hordoznak. A munka egyszerre archívum és kórus, amely az őslakos nők munkáját végre kortárs művészetként ismeri el.
a James Cohan Galéria 2024–25-ös kiállításán szereplő installáció 100 yica zsákból áll
20. Ser Serpas: tube of brief cadavers made sadder still, 2025
A MoMA PS1 The Gatherers kiállításán bemutatott assemblage első pillantásra hulladékkupacnak tűnik. A narancsszínű műanyag forma és a szétfoszló ezüstszövet azonban a tengeren menekülő migránsok csónakjait idézi. A mű címe és anyaghasználata emlékműként működik: azoknak állít emléket, akik nem érték el a partot – vagy akiket útközben ér erőszak.
19. Bruce Yonemoto: Broken Fences, 2025
Yonemoto videószobra a japán amerikai internálás történetét kapcsolja össze a náci propaganda képi nyelvével. A kerítésszerű struktúrákba épített képernyőkön párhuzamosan futnak amerikai és német propagandafilmek, amelyek egyaránt a fogva tartás „előnyeit” hirdetik. A mű dermesztő módon mutat rá arra, hogy egymással szemben álló hatalmak milyen hasonló vizuális eszközökkel legitimálták az elnyomást.
a Hammer Múzeumban, Los Angelesben.
18. Ayoung Kim: Delivery Dancer’s Arc: Inverse, 2024
Ayoung Kim videóinstallációja futurisztikus világokban mozgó motoros futárnőket követ. A játékengine-ekkel és AI-val létrehozott képek ellenére a történet nagyon is ismerős: a kapitalista verseny kíméletlen logikáját jeleníti meg. A háromcsatornás vetítés monumentális tereiben a munka, a test és a technológia új összefüggései rajzolódnak ki.
17. Heji Shin: borító Lorde Virgin című albumához, 2025
Lorde új albumának borítója egy röntgenfelvétel: medencecsont, cipzár és spirál. Heji Shin képe egyszerre intim és klinikai, a testet nem erotikus, hanem strukturális valóságként mutatja meg. A popzene és a kortárs művészet találkozásának egyik legerősebb példája 2025-ben.
16. Goldin+Senneby: After Landscape, 2024–
A Just Stop Oil aktivisták akcióira reflektáló sorozat a plexivel védett festmények „szétfröcskölt” vitrinfelületeit rekonstruálja. A klímatiltakozás és a műtárgyvédelem paradoxonát fordítja visszájára: maga a plexi válik festménnyé. A sorozat ironikus, mégis komoly kérdést tesz fel a természet és a kultúra hierarchiájáról.
15. Wafaa Bilal: Domestic Tension, 2007
Bilal hálózati performansza egy paintball-fegyverrel lőhető művészt állít középpontba. A távolról irányított erőszak a modern hadviselés metaforája, amely az irakiak állandó fenyegetettségét szimulálja. A mű a „terror elleni háború” rasszista logikáját teszi tapinthatóvá.
14. P. Staff: Penetration, 2025
Egy lézersugár egy mozdulatlan test hasára irányul. A három szinten vetített videó nem magyaráz, hanem fenyegető jelenlétével a nem normatív testek megfigyelésére és ellenük irányuló erőszakra utal. Staff munkája a kimondatlanság erejével hat.
13. Sasha Gordon: Husbandry Heaven, 2025
Ez az önarckép a feminista alakábrázolás egyik legerősebb példája: a zöldesen izzó bőr, a striák, a szőrszálak aprólékos ábrázolása egyszerre vonzó és taszító. Gordon nem a szépség normáit ismétli, hanem újradefiniálja azokat.
12. Laura Owens: Laura Owens, 2025
Owens installációja festészet és tér határát mossa el. Trompe-l’œil falak, rejtett ajtók, lebegő tárgyak és mechanikus panelek alakítják át a galériát gondolati labirintussá. A kiállítás újraértelmezi, mit jelent egyáltalán „kiállítótérben” lenni.
11. Alex Reynolds & Robert M. Ochshorn: A Bunch of Questions with No Answers, 2025
A 23 órás videó kizárólag kérdésekből áll: amerikai külügyi sajtótájékoztatókon elhangzott újságírói kérdésekből. A válaszok eltűnnek, a kitérés és felelőtlenség marad. A mű kíméletlen dokumentuma annak, hogyan válik a PR a politikai erőszak eszközévé.
10. Kenturah Davis: Altadena, 2025
Davis dombornyomott térképe a kaliforniai tűzvészek által sújtott Altadenát ábrázolja, saját otthona hamvaiból készült pigmenttel. A mű egyszerre gyászmunka és a fekete közösség ellenálló-képességének bizonyítéka.
9. Omar Mismar: Still My Eyes Water, 2025
A mesterséges virágokból álló monumentális szobor a palesztin gyász vizuális metaforája. A 19. századi misszionárius illusztrációi alapján készült virágok egyszerre utalnak a kolonialista dokumentációra és a soha el nem hervadó emlékezetre.
8. Stan Douglas: Birth of a Nation, 2025
Douglas ötcsatornás installációja alternatív narratívákat kínál D. W. Griffith hírhedt filmjének egyik jelenetéhez. A szerepek újraosztásával felszabadítja a karaktereket a rasszista sémák alól, és a történelem újraírhatóságára hívja fel a figyelmet.
7. Thomas J. Price: Grounded in the Stars, 2023
A Times Square-en felállított fekete nőalak körüli felháborodás világossá tette: a köztéri szobrok kérdése ma is politikai csatatér. Price műve annak a vitának lett a középpontja, hogy kit illet meg az emlékmű.
6. Nadja Tolokonyikova: Police State, 2025
A Pussy Riot alapítója saját börtönélményét rekonstruálta a MOCA-ban. A látogatók kamerákon keresztül figyelhették a művészt, miközben a valóságban is rendőri és katonai jelenlét erősödött Los Angelesben. A mű így fájdalmasan aktuálissá vált.
5. Cameron Rowland: Replacement, 2025
Egyetlen gesztus: a francia zászló helyére a martinique-i zászló kerül a Palais de Tokyo homlokzatán. Egy nap múlva eltávolítják, „jogellenességre” hivatkozva. A mű minimalizmusa ellenére hatalmas politikai vihart kavart.
The French flag is replaced by the flag of Martinique.
Since it was colonized by the French in 1635, Martinique has been a part of France. Martinique remains part of the French nation-state as an overseas department. France remains reliant on Martinique. Black Martinicans have pursued the end of French rule for 390 years.
As early as 1665, black rebels in Martinique wore red, black, and green as a “rallying sign.” Beginning in the 1960s, numerous Martinican independence parties, including Front National de Libération de la Martinique (FNLM), Mouvement Indépendantiste Martiniquais (MIM), and Mouvement des Démocrates et des Écologistes pour une Martinique Souveraine (MODEMAS), have all used the same flag, which features a red triangle at the hoist, an upper green band, and a lower black band. In February 2023 it was adopted as the official flag of Martinique.
Still a key political party, MIM states that “Martinique remains a politically dominated territory, economically exploited, militarily occupied, culturally alienated and fettered by the European free-trade agenda, which prohibits any idea of lasting protection for our island economy.”1
1“Our Cause.” MIM Martinique, https://www.mimmartinique.org/notre-cause/
Fotó: A művész jóvoltából
4. Jade Guanaro Kuriki-Olivo (Puppies Puppies): Liberté Morte, 2025
A Szabadság-szobor „halott” változata a transz közösséget érő egyre súlyosabb marginalizációra reagál. A szabadság itt törékeny, sőt, talán már elveszett eszmény.
3. Amy Sherald: Trans Forming Liberty, 2024
Sherald festménye egy fekete transz nőalakot ábrázol a Szabadság-szobor pózában. A Smithsonian tervezett cenzúrája után a mű a szabadság új, inkluzív értelmezésének jelképévé vált.
2. Barbara Kruger: Untitled (Questions), 1990/2018
A „WHO IS BEYOND THE LAW?” felirat alatt felsorakozó Nemzeti Gárda képei hátborzongató módon ismétlik meg az 1992-es los angelesi jeleneteket. Kruger műve ismét bebizonyította: a történelem makacsul visszatér.
1. Kara Walker: Unmanned Drone, 2023
Walker darabokra szedett, majd újraösszehegesztett konföderációs lovasszobra a mítoszrombolás mesterműve. A „Lost Cause” hazugságait szó szerint szétbontva mutatja meg, hogy a rasszista narratívák igenis lebonthatók.
installáció a „Monuments” (2025–26) kiállításon, a The Brickben, Los Angelesben.
