A legfrissebb Art Basel & UBS Survey of Global Collecting jelentés fő fókuszában a nemek, az életkor és a kockázathoz való viszony áll. A kutatás szerint a nők nemcsak nagyobb összegeket költenek műtárgyakra, de nagyobb eséllyel vásárolnak is feltörekvő, ismeretlen alkotóktól, mint férfi társaik.

A közel 200 oldalas tanulmány 3 100 jelentős vagyoni háttérrel rendelkező – aktív műgyűjtő – személyt kérdezett tíz különböző piacon, 2024-es műtárgyakkal kapcsolatos költéseiről. A cél az volt, hogy feltérképezzék, ki, mit, hol, kitől és mennyiért vásárol, és hogyan hat mindez a műtárgypiac jövőjére.

A „blue-chip” művészet ma nagyrészt a „Baby Boomer”, és a „Silent Generation,” azaz a 1946–1964 között és a 1928–1945 között született generációk főként férfi gyűjtőinek ízlésére épül. Ugyanakkor a millenniumi (születési év: 1981–1996) és Z-generációs (születési év: 1997–2012) vásárlók viselkedésének vizsgálata abban segít, hogy aukciósházak, galériák és vásárok beleláthassanak, várhatóan mit fognak vásárolni a következő évtizedek gyűjtői.

A nők különösen fontos szereplők lettek a gyűjtők között: a jelentés szerint 2024 végére a nők a globális vagyon több mint egyharmadát birtokolták és arányuk gyorsan növekszik. A UBS 2025-ös nemi fókuszú (Gender-Lens) befektetési jelentése szerint a nők által eszközölt költés több mint 32 billió USD és a diszkrecionális (szabadon elköthető) kiadások 75 %-a várhatóan az elkövetkező öt évben a nőké lesz.

Ezért is gondolta a jelentés szerzője, Clare McAndrew, hogy az idei mintavételt nemek szerint egyenlően osztja meg, hogy összehasonlíthatóak legyenek a férfiak és nők gyűjtési szokásai. Ugyanakkor széles életkor-skálát is bevontak, hogy látható legyen, miként változik az ízlés és a vásárlási magatartás a következő generációk esetében – a válaszadók 74 %-a Millennial vagy Z generációból származott.

Annak ellenére, hogy továbbra is fennáll a geopolitikai és gazdasági bizonytalanság, valamint a vám és határokon átívelő kereskedelem egyéb akadálya, a nagy vagyonnal rendelkezők (HNWIs) továbbra is aktívan költöttek műtárgyakra, antikvitásokra, gyűjtésre.

A mintában szereplők átlagosan a vagyonuk 20 %-át fordították műgyűjteményükre (ez 2024-ben még 15 % volt), míg az „ultra-nagy vagyonnal”, azaz több mint 50 millió dollárral esetében ez az arány 28 % volt.

Az átlagos költés 438 990 dollár volt, és a megkérdezettek átlagosan 14 műtárgyat vettek az évben. A „Boomer” korosztály (legkisebb minta) költött a legtöbbet – közel 993 000 dollárt –, ezt követte a millenniumi generáció 523 000 dollárralal.

Érdekesség, hogy a Z-generációs gyűjtők relatíve magasabb részarányt költöttek vagyonukból (26 %) a műalkotásokra. A műtárgyat öröklő válaszadók 90 %-a tervezi, hogy megtartja azokat; a teljes mintában pedig 80 % tervezi, hogy továbbadja a gyűjteményét gyermekeinek.

A boomerek jellemzően festményekre koncentrálnak, míg a millenniálok és a Z-generáció tagjai szélesebb körű vásárlási preferenciákkal rendelkeznek. A millenniálok a legnagyobb összeget dísztárgyakra, designra és ékszerre fordították. És bár az élményközpontúságot gyakran tulajdonítják a fiatalabb generációknak, a Z-generációs válaszadók átlagosan minden más kategóriában többet költöttek – beleértve a használt utcai sportcipőket is: átlagosan 19 440 USD-t költöttek másodkézből származó sneakerekre.

A digitális művészet az NFT-piac bukása ellenére)meglepően népszerű: a nagy vagyonnal rendelkezők 23 %-a jelezte, hogy vásárolni fog digitális művet – a 2019-es 19 %-hoz képest. A Z-generációs gyűjtők 26 %-a jelezte digitális munkák vásárlását.

Ugyanakkor életkorra és nemre függetlenül továbbra is a festmények a legnépszerűbbek: a megkérdezettek 48 % tervezi egy festmény vásárlását a következő évben; ezt követik a szobrok 37 %-kal. A Z-generáció tagjai 40 %-ban terveznek szobrot vásárolni – ez magasabb arány, mint az X vagy millenniál generációkban.

Nemek szerint vizsgálva: a nők 41 %-a tervezett festményt vásárolni, és 22 %-uk szobrot, míg a férfiak esetében ezek az arányok 54 % és 40 % voltak.

A nők magasabb érdeklődést mutattak minden egyéb médium iránt: fotó, installáció, textil-művészet, digitális mű – kivéve a festményt, szobrot és a papíralapú műveket.

Különösen érdekes, hogy a digitális művészet a nagy vagyonnal rendelkező nők gyűjteményében 15 %-os részesedéssel szerepelt, míg a férfiakéban csak 11 %-kal.

A nők egyre meghatározóbb szereplők a gyűjtői térben: 2024-ben a nagy vagyonnal rendelkezők 46 %-kal többet költöttek, mint férfi társaik – ezt a jelenséget a millenniál és Z-generációs nők vezetik. A millennial nők 2024-ben átlagosan 643 700 dollárt költöttek, míg a Z-generációs nők 537 400 dollárt – több mint kétszer annyit, mint a hasonló korú férfiak. A kínai millenniál nők közül kiemelkedően magas volt az átlagos éves költés: 2024-ben átlagosan 3,9 millió dollárt. Japánban ez az átlag valamivel 1 millió dollár fölött volt.

„A nők nagyon erőteljes demográfiai csoporttá válnak” – nyilatkozta McAndrew a The Art Newspapernek. „A szárazföldi Kína mindig is különleges volt ezekben a felmérésekben, de ha valamit következetesen látok, év­ről évre, akkor az komoly tényezőt jelent.” Hozzátette: „még ha beszélünk is a felső szegmens gyengüléséről, mégis vannak ezek az furcsán magas kiadási pontok – például a nők Kínában, Japánban és Brazíliában, akik sokkal többet költenek, mint férfi társaik.”

Korábbi jelentések nem találtak összefüggést aközött, hogy a nők inkább vásárolnának nők által készített művet. A mostani a jelentés viszont erre is fényt derít:

átlagosan a nők gyűjteményeinek 49 %-a női alkotóktól származó munkából állt, míg a férfiak gyűjteményében ez az arány 40 % volt.

Az Egyesült Államokban ez nőknél 55 %, Japánban pedig 54 % volt.

Ellentétben azzal a sztereotípiával, hogy a nők pénzügyileg óvatosabbak, a jelentés azt találta, hogy a női válaszadók nyitottabbak arra, hogy ismeretlen, kipróbálatlan művészek munkáit vásárolják. 2025-ben a nők 55 %-a jelezte, hogy gyakran vagy rendszeresen vásárolt ismeretlen művésztől, míg ez az arány a férfiaknál 44 % volt – annak ellenére, hogy a válaszadók 52 %-a úgy vélte, hogy az ilyen beszerzés nagy kockázatot jelent.

„Feltettünk egy sor kérdést a kockázatkerülésről különböző területeken: pénzügyi és befektetési kockázat, társadalmi helyzetek, egészségügy – és ez rendkívül érdekes volt” – folytatta McAndrew. „Sok háttértanulmányt kellett elvégeznem a kérdések keretezéséhez, és eddig minden akadémiai tanulmány azt állapította meg, hogy a nők kockázatkerülőbbek… Amy [Whitaker] szerint ennek oka az a megítélésbeli különbség, amelyet a nőknek el kell viselniük. Ugyanis amikor egy férfi kipróbál valamit, ami balül sül el, azt mondjuk: »hát, megpróbálta« – míg ha egy nő jár ugyanígy, akkor gyakran szigorúbb kritikára számíthat.”

Whitaker, a New York University vizuális művészeti menedzsment adjunktusa és Roman Kräussl, a Bayes Business School pénzügyi professzora közös tanulmányukban azt is hangsúlyozzák: „A kockázat implicit módon kapcsolódik a hozamhoz, és a hozamot különbözőként ítélik meg az emberek.” McAndrew azt is megemlíti, hogy nemtől függetlenül a válaszadók óvatosabbnak bizonyultak a művészet vásárlásakor, mint pénzügyi befektetésnél:

„Lehetséges, hogy a művészet inkább társadalmi dolog: ha úgy alakul, hogy veszítesz rajta, az zavaróbb lehet, mint ha egy pénzügyi alapnál veszítesz”

– mondja. Ez szerinte hozzájárul a „szupersztár-művészek” jelenségéhez is, amikor sokan egy nagyon szűk alkotói kört vásárolnak: „a leggyakoribb módja annak, hogy csökkentsd a kockázatot, hogy azt veszed, amit mindenki más is vesz.”

A jelentés azt is vizsgálta, hogy a nagy vagyonnal rendelkezők milyen csatornákon keresztül szerzik be műtárgyaikat. Miközben a legtöbb eladás galériákon és kereskedőkön keresztül történt (2024-ben és 2025 első felében 83 %), az aukciókon keresztüli vásárlás aránya csökkent: 2023-ban 74 % volt, 2024/25-ben 49 %.

Minél fiatalabb a gyűjtő, annál kevésbé támaszkodik a hagyományos értékesítési platformokra (aukciók és galériák), és inkább többféle módon vásárol. Ez része az egyik legnagyobb változásnak az előző felmérésekhez képest —

a „közvetlenül az alkotótól” (“direct from artist”) történő értékesítés markánsan emelkedett, és a jelentés szerint már a második legnépszerűbb csatornává vált minden piacon.

Az összes megkérdezett 63 %-a vásárolt művet közvetlenül egy művésztől – ez éles emelkedés a 2023-as 27 %-hoz és a 2022-es 43 %-hoz képest. A legtöbb ilyen vásárlás közvetlen a műtremekből történt (43 %), míg 37 % megbízást adott (2023-ban még 15 %), és 35 % vásárolt Instagram-on keresztül.

„A közvetlenül az alkotótól történő értékesítések a kiadások kb. 20 %-át tették ki, ami jelentős” – mondta McAndrew. „Ha ez jelez valamit arról, hogy mi történik [a piacon], akkor meg kell próbálnunk ezt adatokkal is követni. Úgy tűnik, van igény a gyűjtők részéről arra, hogy közvetlenül az alkotóktól vásároljanak.”

Összességében McAndrew szerint van jele a piaci stabilizációnak: „az, hogy a vásárlási tervek határozottan jelen vannak, – 40 % tervez műtárgyat vásárolni – biztató. Úgy tűnik, hogy vannak igazán akktív helyek: Brazília például. Itt több ember tervez vásárolni, mint eladni, ami azt jelezheti, hogy épül valami. Nincs jele annak, hogy robbanás várható, de a jelentés stabilitást mutat.”

Forrás: The Art Newspaper, Art Basel & UBS Survey of Global Collecting

Borítókép: Peggy Guggenheim