A köztéri művészet újragondolása és Koyo Kouoh emlékezete – többek közt ezek voltak az Experimenter Curator’s Hub 2025 programjának legemlékezetesebb témái. Az indiai Kolkatában (korábban Kalkutta) megrendezett fórum 14. kiadása a világ vezető kurátorait hívta meg, hogy megvitassák a szakma legfontosabb kérdéseit.

Július közepén, miközben a monszunesők megbénították a víz alá került Kolkatát, a város egyik galériája pezsgő szellemi központtá alakult, ahol a kortárs kurátori gyakorlatokat járták körül a szakma kiemelkedő alakjai.

A Curators’ Hub (Kurátorok Fóruma) egy évente megrendezett esemény, amelyet az Experimenter Learning Program Foundation (ELPF) – az azonos nevű indiai galéria nonprofit szervezete – hozott létre. A fórumot 2011-ben alapították, az idei volt a 14. kiadása. Az elmúlt években olyan progresszív kurátorok szerepeltek előadóként, mint Bonaventure Soh Bejeng Ndikung, Barbara Piwowarska, Adam Szymczyk, Ranjit Hoskote, Hans Ulrich Obrist és Naomi Beckwith. 2014 és 2023 között Natasha Ginwala moderálta az eseményt, idén pedig – egy év kihagyás után – a stafétát Rattanamol Singh Johal művészettörténész és kurátor vette át.

„Arra biztattam minden kurátort, hogy egy-egy kulcsfogalmon vagy gondolatkörön keresztül mutassák be saját gyakorlatukat. Hogyan kapcsolják össze különböző projektjeiket és az ezekhez kötődő gondolkodásmódjukat egy olyan narratívává, amely arról szól, hol is tartanak éppen az útjukon” – nyilatkota Johal a The Art Newspaper-nek még az esemény előtt.

„Abban bíztam, hogy ez a megközelítés lehetőséget ad majd arra, hogy a kurátorok összefüggéseket találjanak munkáik között, időn és kontextuson átívelően.”

A kétnapos esemény során többen is hangsúlyozták a radikális és kollektív kurátori megközelítések szükségességét,

amelyek túlmutatnak az intézményi kereteken, miközben az előadók gyakran saját projektjeiken vagy intézményi kötődéseiken is túlléptek.

„Hogyan hozhatunk létre kritikus művészeti tereket olyan környezetekben, ahol még nem léteznek a megfelelő rendszerek vagy struktúrák?” – tette fel a kérdést az első nap nyitóülésén Sharmini Pereira, a Srí Lanka-i Modern és Kortárs Művészetek Múzeuma (MMCASL) vezető kurátora. Ezután elmesélte, hogyan kezdett el művészkönyveket kiadni kurátori eszközként egy olyan időszakban, amikor Srí Lankán még nem volt kortárs művészeti múzeum. Tapasztalataira alapozva hangsúlyozta, hogy a kreatív lehetőségek akkor bontakoznak ki igazán, ha a gyakorlat a kontextusból fakad, nem pedig kívülről kényszerített keretekre épül.

„Vállaljatok felelősséget, és határozzátok meg a helyeteket” – tanácsolta a jelenlévő, pályakezdő kurátoroknak.

Amal Khalaf, a londoni Cubitt programigazgatója – aki nemrég társkurátora volt a 16. Sharjah Biennálénak – Brontë Velez művész szavait idézve kijelentette, hogy az együttműködés egyfajta „közös felszabadulás” (co-liberation) eszköze, amelyen keresztül a kurátori gyakorlat célja a kollektív átalakulás és társadalmi változás elérése. „Hogyan dolgozhatunk olyan intézményekben, amelyek nem akarnak minket, és amelyek történetileg a fehér felsőbbrendűségen alapuló patriarchális narratívákat erősítették? Hogyan frissíthetjük meg ezeket belülről, hogy életigenlő gondolatok és gyakorlatok számára nyissunk teret?” – vetette fel.

Justine Ludwig, a New York-i Creative Time ügyvezető igazgatója arra hívta fel a figyelmet, hogy a köztéri művészet nem csupán a kültérre kihelyezett alkotásokat jelenti. „A köztéri művészet valójában az, amely találkozik a jelen pillanattal – mélyen beágyazódik annak politikai valóságaiba. A közönséggel való interakció révén a művészet párbeszéd, közösség vagy akár gyógyulás tereivé válhat.”

Anne Barlow, a Tate St Ives jelenlegi igazgatója visszatekintett korábbi munkájára a New Museumban. Felidézte a „múzeum mint csomópont” (museum as a hub) koncepcióját, amelyet ott dolgozott ki: „Interdiszciplináris gondolkodóműhelyeken keresztül fejlődött ki az a modell, amely új lehetőségeket keresett az intézmények és művészi kezdeményezések nemzetközi összekapcsolására, miközben a hagyományos kiállítási formátumon túllépve közvetlenebb kapcsolatot épített a közönséggel.”

Mohamed Almusibli az „intézmény mint vendéglátó” szokatlan ötletére épített. Ennek gyökerét genfi nappalijában látja, ahol 2019 és 2023 között Cherish néven független művészeti teret működtetett, mely több mint húsz, helyi és nemzetközi művészeket bemutató kiállítást szervezett. Ezt a szemléletet vitte tovább, amikor 2024-ben a Kunsthalle Basel igazgatója és vezető kurátora lett.

Az indiai résztvevők között szerepelt Akansha Rastogi, a delhi Kiran Nadar Museum of Art (KNMA) kiállításokért és programokért felelős vezető kurátora, valamint Puja Vaish, a mumbai Jehangir Nicolson Art Foundation (JNAF) igazgatója. Vaish arról beszélt, hogyan frissítette fel a mumbai gyarmati korszakból származó nagy múzeumokat – például a Bhau Daji Lad Múzeumot (korábban a Victoria and Albert Museum indiai változata) és a Chhatrapati Shivaji Maharaj Vastu Sangrahalayát (korábbi nevén a Walesi Herceg Múzeuma) – kortárs művészeti kiállításokkal, messze túllépve azok hagyományos gyűjteményi fókuszán.

A második nap egyik legmeghatóbb pillanata Fatima Bintou Rassoul SY előadása volt. A szenegáli Dakarban működő RAW Material Company programszervező igazgatója online kapcsolódott be az eseménybe. Felszólalásában megemlékezett a RAW Material alapító művészeti igazgatójáról, a májusban elhunyt Koyo Kouohról, aki elkötelezett híve volt az intézményépítés kurátori megközelítésének.

„Mivel nem kereskedelmi alapon működünk, célunk, hogy reagáljunk a helyi közösségeinkben tapasztalható művészeti és kritikai űrre, és segítsük őket abban, hogy jobb kapcsolatot alakítsanak ki saját történelmükkel vagy életkörülményeikkel” – mondta Rassoul, majd hozzátette: gyakran épp fordítva történik a tanulás. „A legtöbb esetben ezek a közösségek már rendelkeznek azokkal az ismeretekkel, amelyekkel képesek megoldani saját problémáikat. Mi az infrastruktúrát és a technikai-adminisztratív hátteret biztosítjuk ahhoz, hogy még tovább tudjanak lépni.”

A nyitottság és hozzáférhetőség jegyében a korábbi előadásokat rögzítették, és online elérhetővé tették. „Az esemény élő közvetítése mellett videóarchívumunk is elérhető a honlapunkon” – mondta Prateek Raja, az Experimenter társalapítója. – „Ez egy értékes tudásbázis, amelyet diákok és kutatók is bármikor elérhetnek.”

Forrás: The Art Newspaper