A brit művészeti világ legjelentősebb elismerését, a 25 ezer fonttal járó Turner-díjat idén a mezőny legfiatalabb nevezettje kapta, aki munkáiban a bevándorló identitás és a közösség sokszínűségét tükröző hétköznapi tárgyakat helyezett sajátos perspektívába.

Jasleen Kaur nyerte el a 2024-es Turner-díjat a mindennapi tárgyakat megelevenítő, az identitás és a közösség kérdéseit körüljáró munkájáért. A 38 éves Kaur, aki az idei jelöltek listáján a legfiatalabb művész, a glasgow-i Tramwayben rendezett Alter Altar című kiállításáért kapott jelölést, amelyen szobrokat és hangtérképeket mutatott be.

A tárlaton többek között egy hatalmas terítővel borított piros Ford Escort is szerepelt, utalva ezzel édesapja első autójára és a Nagy-Britanniába bevándorolt, textilgyárakban dolgozó indiaiakra.

Kaurt azért díjazták, mert műveiben megfontoltan ötvözte a személyes, a politikai és a spirituális vonatkozásokat, és olyan vizuális és auditív élményt teremtett, amely szolidaritást és örömöt keltett. A zsűri dicsérte, hogy az Irn-Bru-palackoktól a családi fényképekig mindenféle anyag játékos kombinációján keresztül különböző hangokat tudott összegyűjteni – írja a Guardian.

A kiálítást kísérő hanganyagban istentiszteleti harangok, szufi iszlám misztikus zene, indiai harmónium és popzene szerepeltek. Eközben egy nagyméretű Axminster márkájú szőnyeg fölé akril „égboltot” függesztettek fel, amelyen hétköznapi efemer tünemények voltak láthatóak.

A zsűri szerint Kaur munkája időszerű kérdéseket feszeget: „fantáziadúsan beszél arról, hogyan élhetnénk együtt egy olyan világban, amelyet egyre inkább a nacionalizmus, a megosztottság és a társadalmi ellenőrzés jellemez”.

A 25 ezer fonttal járó díj átvétele után Kaur köszönetet mondott csapatának, munkatársainak és „a művészeknek, költőknek, a szülőknek, a diákoknak, akik megmutatják nekem a szervezés és a világépítés lassú és aprólékos munkáját, azoknak az embereknek, akik a szabadság felé orientálják az életüket… akik az élet, és nem a halál mellett érvelnek”.

Az esemény előtt több tucatnyi palesztinbarát tüntető gyűlt össze transzparensekkel, énekelve. A palesztin zászlót viselő művész beszédében tűzszünetet követelt a Közel-Keleten, és felszólította a Tate-et, hogy váljon meg olyan szervezetektől, amelyek szerinte cinkosai az izraeli rezsimnek.

„Azon gondolkodtam, hogy a művészeknek miért a zárt galériákban kell megálmodniuk a felszabadulást, amikor ez az álom az életet jelenti”. „Azt szeretném, ha megszűnne a galériában és a való életben zajló politizálás elkülönülése. Azt akarom, hogy az intézmények megértsék: ha szeretnék, hogy kiállítsunk a falaikon belül, akkor azokon kívül is meg kell hallgatniuk minket. Fegyverszünetet most, fegyverembargót most, a szabad Palesztinaáért” – mondta.

Alex Farquharson, a Tate Britain igazgatója és a zsűri elnöke elismeréssel adózott Kaur azon képességének, hogy „a legprózaibb tárgyakból is csodálatos, elvarázsolt környezetet tud teremteni”.

Elmondta, hogy különleges „életérzés” fedezhető fel a műtárgyakban, amelyek „Kaur hátterének sajátosságaiból adódóan, a kultúrák közötti identitás nagy diaszpórikus témáihoz, különösen a dél-ázsiai és skót, és ezen belül a szikh és a világi identitás témáihoz” járulnak hozzá.

Kaur a glasgow-i Pollokshields szikh közösségben nőtt fel, és korábban úgy jellemezte művészi gyakorlatát, hogy „értelmet ad annak, ami nincs szem előtt, vagy amit visszatartanak”.

A Turner-díjat, amelyet a művészeti világ egyik legrangosabb elismerésének tartanak, minden évben egy Nagy-Britanniában született vagy dolgozó művész kapja az előző évben rendezett kiemelkedő kiállításáért vagy munkáinak bemutatásáért. A tavalyi díjazott a Berlinben élő Jesse Darling volt, az elismerést a szigetország Brexit utáni hangulatát megragadó munkáiért kapta.

Az idei short list-en a gyarmatosítás, a nacionalizmus és az identitáspolitika témái domináltak, és tükrözték a BAME művészek fokozott képviseletét a múzeumi és galériai kiállításokon a Black Lives Matter mozgalom után.