Húsz évnyi állandó otthon hiánya után októberben megnyílt a Varsói Modern Művészetek Múzeuma. Lengyelország egyik legjelentősebb kulturális intézménye a főváros szívében kapott helyet.

A körülbelül 145 millió dollárba kerülő és teljes egészében Varsó városa által finanszírozott, 213 000 négyzetméteres, feltűnő fehér betonnal burkolt múzeumot – MSN Warsaw – a New York-i székhelyű Thomas Phifer and Partners építészek tervezték.

A kommunista korszak Kulturális és Tudományos Palotájának közelében, Varsó hatalmas Defilad terén található az új épület, amely „kétfázisú” megnyitó keretében mutatkozik be a nagyközönségnek. Október végén egy háromhetes fesztivállal kezdtek; a teljesen felszerelt galériák, amelyek a múzeum második világháború utáni lengyel és nemzetközi művészeti gyűjteményét mutatják be, a tervek szerint 2025 februárjában nyílnak meg.

A múzeum igazgatója, Joanna Mytkowska az új épületet új lehetőségként jellemezve azt nyilatkozta, hogy az intézmény sokkal nagyobb közönséget tud majd vendégül látni: „kiszélesíthetjük a párbeszéd terét, szélesebb és alaposabb kiállításokat hozhatunk létre. Reméljük ugyanakkor, hogy meg tudjuk őrizni rugalmasságunkat és az eredeti lendületünket, elszántságunkat.”

A 2005-ben alapított múzeum számos különböző helyszínen működött, köztük legutóbb egy Visztula menti pavilonban. A múzeum állandó otthonának korábbi tervei, amelyeket Christian Kerez svájci építész készített, 2012-ben lettek elvetve, miután viták támadtak a varsói hatóságokkal. Az új építészeti tervpályázatot követően 2014-ben a Thomas Phifer and Partners céget választották ki a múzeum és egy új színház szomszédos épületeinek tervezésére.

A tervező Phifer szerint az új épület a kommunista korszak kulturális mementójával érdekes történelmi párbeszédet tud majd folytatni.

Az új múzeum földszintjét „kulturális fórumként” jellemezve Phifer elmondta, hogy az épület „a találkozások építészetét hozta el, egy új városi teret, mely platformot teremt a kortárs kultúra hangsúlyosabb bevonódására, új teret szolgáltatva az értékes a diskurzusnak.”

Mytkowska 2007 júniusa óta vezette az múzeumot, nem sokkal azelőtt, hogy Lengyelország jelenlegi miniszterelnöke, Donald Tusk megkezdte első hivatali idejét.

A 2015 és 2023 közötti jobboldali kormányzás időszakát – amikor a kormányzó Jog és Igazságosság Pártja gyakran került vitába a művészeti szektorral, és számos intézmény igazgatóit leváltották – Mytkowska túlélte.

Az múzeumot Lengyelország kulturális minisztériuma és Varsó városa közösen felügyelte 2022-ig, amikor is ez utóbbi vette át a kizárólagos felelősséget. Mivel Tusk a 2023-as választásokat követően újra hivatalban van, úgy tűnik, a központi kormányzat ismét szerepet kaphat az intézmény irányításában.

Tekintettel a múzeum „nemzeti és nemzetközi profiljára”, Mytkowska szerint „folyamatos megbeszélések folynak a város és az új kormány között arról, hogy milyen arányban felügyeljék az intézményt”.

A gyűjteményben jelenleg képviselt művészek között sok nő van, köztük Magdalena Abakanowicz, Mária Bartuszová, Sarah Lucas, Ewa Juszkiewicz, Sandra Mujinga, Senga Nengudi, Alina Szapocznikow, Rebecca H. Quaytman és Vivian Suter.

Marta Czyż, a 2024-es Velencei Biennálén Lengyelország részvétele mögött álló művészettörténész és kurátor szerint Mytkowskát és csapatát nagy tisztelet övezi, amiért kitartóan védték és működteték a múzeumot a lengyel politika változásainak viharaiban is.

A múzeum mindig „valós időben tudott reagálni a művészetben és a világban zajló eseményekre” – mondja Czyż, hozzátéve, hogy „az egyik legfontosabb gyűjteményt építette fel Lengyelországban, mely világszinten is jelentős. Ez egy fiatal gyűjtemény, de nagyon átgondolt kurátori koncepcióval. A háború után tevékenykedő művészek alkotásait tartalmazza, akik nemcsak aktuális kérdéseket érintettek vagy érintenek, hanem egy következetes narratívát, a háború utáni művészet történetét is megalkották.”

Jack Lohman, lengyel származású Londonban élő kurátor és múzumfejlesztési szakember, a múzemokat felügyelő lengyel intézet elnöke szerint a múzeum új épülete „egy elegáns és egyszerű, tiszta szerkezet, két felső emeleten tágas galériaterekkel, amelyekből kilátás nyílik a hatalmas ablakokon keresztül Varsóra.” Hozzátette, hogy „üzemeltetési szempontból mérete, tágas terei, logikus háttérlétesítményei, valamint természetesen kiváló belvárosi elhelyezkedése garantálják az új intézmény sikerét”.

Forrás: The Art Newspaper