A Camino új szakaszán található örökségi helyszínek profitálhatnak a zarándokok számának növekedéséből
Bár a zarándokok ritkán állnak meg városnézés céljából, a megnövekedett érdeklődés előnyt jelenthet a történelmi helyszínek számára.
A spanyol Camino de Santiago, a galíciai Santiago de Compostela székesegyházához vezető zarándokútvonalak történelmi hálózatának hosszabb-rövidebb szakaszait végigjárók száma 2023-ban rekordot döntött: 446 000 zarándok szánta rá magát a spirituális gyaloglásra. A növekedés egyik fő haszonélvezője az Atlanti-óceán partján található, kevésbé ismert Camino portugál tengerparti útvonala – írta meg a The Art Newspaper.
Bár a Caminót 1993-ban vették fel az UNESCO világörökségi listájára, a tengerparti útvonalat hivatalosan csak 2016-ban ismerték el, amikor 2600 zarándokot regisztráltak. Azóta a számok gyorsan növekedtek. 2024 augusztusáig a galíciai kormány 46 690 zarándokot regisztrált ezen az úton, ami 46 százalékos növekedést jelent az előző évhez képest. Az előrejelzések szerint a portugáliai Portóból induló, 260 km hosszú útvonal 2027-re a legnépszerűbb lehet, megelőzve a „francia utat”, amely a Camino hagyományosan fő útvonala a 9. század óta.
A régió igyekszik kihasználni ezt az újonnan felfedezett népszerűséget az örökségi helyszínek helyreállításával és új turisztikai létesítmények létrehozásával, hogy a korábban kevéssé ismert látnivalókat vonzó célpontokká alakítsa. 2022 óta a regionális kormány egy 39 millió eurós tervet hajt végre, amely örökségi helyszínek helyreállítását foglalja magában – ezek közül több a portugál tengerparti út mentén található.
Például a 12. századi, tengerre néző Mosteiro de Oia ciszterci kolostor 2026-ban múzeumként és szállodaként nyílik meg újra, miután 4 millió eurós támogatást kapott a kormánytól. „Valószínű, hogy ez az épület lehetett ennek a parti útvonalnak az eredete: a zarándokok letérhettek erre, ha például orvosi segítségre volt szükségük, amit a kolostor kórházában meg is kaptak” – mondja Sarah Barbará, a kolostor kurátora és a felújítási tevékenységek igazgatója.
A kolostor 2019 óta kínál vezetett túrákat, de Barbará elismeri, hogy nehéz volt a zarándokokat rávenni a látogatásra, mivel a helyszín az útvonal egyik köztes szakaszán található. „Az egyórás látogatás lelassíthatja őket, ezért inkább gyorsan körbejárják a kolostort, majd továbbhaladnak” – mondja.
„A zarándokoknak saját ütemtervük van” – teszi hozzá Stefano Dominioni, az Európa Tanács kulturális útvonalakért felelős igazgatója, aki kihívásként említi a látogatók hosszabb ottartózkodásának biztosítását. „Egyes régiók ezt úgy próbálják elérni, hogy növelik a kulturális kínálat változatosságát, más útvonalakkal együttműködve vagy közös vállalkozások révén népszerűsítik a programokat” – mondja.
A Mosteiro de Oia közelében található Silleiro-fok két történelmi világítótornya is felújítás alatt áll: a zarándokok számára turisztikai létesítményekké alakítják át. Az 1866-ban épült, korábban romos állapotú Faro Vello augusztusban újra kocsmaként nyitotta meg kapuit. A második világítótornyot, amely 2024-ben ünnepli századik évfordulóját, szállodává és étteremmé alakítják.
Az útvonalon lévő megállóvárosok még mindig azon dolgoznak, hogyan vonzzák a látogatókat kulturális helyszíneikre. Baionában, abban a kikötőben, ahol Kolumbusz első hajói kikötöttek Amerikából hazatérve, és amely a portugál tengerparti út egyik fő állomása, a helyszínek nehezen tudják kihasználni a zarándokok által jelentett lehetőségeket.
„Még nem tapasztaltunk jelentős hatást” – mondja Rosa Villar, a Casa de la Navegación múzeum igazgatója, amely a középkori óvárosban található. Bár a Camino de Santiago híres fésűkagyló-jelzői a múzeum mellett vezetnek el, kevesen térnek be. Villar megjegyzi, hogy a kikötőben horgonyzó Pinta, Kolumbusz karavellájának mása, hasonló nehézségekkel néz szembe, mint a város 17. századi egykori kórháza, ahol Szent Jakab apostol zarándokruhás szobra található.
Jordi, egy ausztrál zarándok, aki nemrégiben apjával együtt járta végig a portugál tengerparti utat, úgy nyilatkozott a The Art Newspapernek, hogy bár néhány múzeumot meglátogattak, kevés idejük maradt városnézésre. „A legfontosabb prioritások a ruhák kimosása, a vízhólyagok kezelése, a vacsora megszervezése és az este 9 előtti ágyba jutás” – mondta. Két hét gyaloglás után, júniusban fejezték be a zarándoklatot. „A Caminótól azt vártam, hogy erősebb kapcsolatot alakítsak ki az apámmal, és ezt el is értem”– tette hozzá.