Láthatóvá tenni – A mű heti ajánlója
Paul Klee szerint „a művészet nem a láthatót adja vissza, hanem láthatóvá tesz” – a német-svájci festőt egyik ajánlott kiállításunk beharangozó szövege idézi. A nagy kérdések velünk maradtak az új évre is, lehet tovább merengeni; a képzőművészet adta mankókra támaszkodva.
Kedves Olvasó, Ön A mű heti, minden csütörtökön jelentkező kiállítás- és programajánlóját olvassa.
Kiscelli Múzeum /// Vettük, kaptuk, megmutatjuk
Utoljára több mint 10 évvel ezelőtt szervezett kiállítást a Fővárosi Képtár legújabb szerzeményeiből. A pandémia idején virtuális tárlatként indult el a Gyarapodunk című sorozat a gyűjteménybe került újabb művekről.
Két kiállítást terveznek az elmúlt tíz év szerzeményeiből: az első Budapest tereinek történetével foglalkozik több korszakból származó műtárgyakon keresztül. A tárlat egyfajta önreflexióként is szolgál: „a múzeumok feladatait, a tárgyak megőrzését, a rájuk rakódó történeteket és azok emlékezetpolitika vonatkozásait körvonalazzák”.
2024. április 7-ig.
FUGA /// Kalmár János: εταξύ metaxu – a bennem lévő hiány
„Látogatóként élek ebben a testben, azért, hogy tanuljak ég és föld között, szakadatlan mozgásban, változásban, e köztes térben, végesben és végtelenben, ahol kölcsönösen áthatva egymást egyidejűleg minden mindenhez kapcsolódik. Ez a metaxu. Amit látok nem a létező. Parmenides a ‘Természetről’ szóló írásában írja: ami megszületett vagy meg fog születni nem létezik. A születés és halál nem a valóság, mert minden egy, összetartozik, és állandó kapcsolatban van a létezővel. Klee azt írja, hogy a művészet nem a láthatót adja vissza, hanem láthatóvá tesz, ahol a folyamat eleje és vége ismeretlen. Nem vagyunk egyedül, viszonylatokban élünk, ahol megragadni csak egy adott pillanatot lehet, magát a folyamatosan változó életet nem, Merleau-Ponty szerint csak egymás pillantásán keresztül igazolódhatunk, mások előtt válhatunk csak igazzá. Viszonyulás nélkül, önmagunkban, nem létezhetünk.”
2024. január 21-ig.
Budapest Galéria /// Varju Tóth Balázs: A legrövidebb idő elve
Az Amszterdamban és Budapesten élő alkotó kiállítása egy egyetlen hangot és mozgóképet magában foglaló mű, mely absztrakt módon beszél a saját helyünk keresésének és megtalálásnak kérdéséről. „Milyen orientációs pontok segítenek abban, hogy eligazodjunk saját életünkben? És mi történik, ha ezek a pontok instabillá válnak? Egyáltalán: érezhetjük-e magunkat otthonosan a világban vagy szükségszerű a talajvesztettség?” Kurátor Gadó Flóra.
2024. január 21-ig.
Inda Galéria /// Uray-Szépfalvi Ágnes és Nemes Csaba: „Frissítés” – „Storytelling”
Szépfalvi Ágnes és Nemes Csaba ’90-es években közös munkaként készült storyboardjai közül kettő látható az INDA Galéria projektszobájában. „A filmgyártásban az egyes jelenetek beállításaihoz, a felvétel tervezéséhez eszközként használt storyboardokat a művészi karrierje induló éveiben járó, a képi történetmondás festészeti lehetőségeivel kísérletező alkotópáros önálló műfajjá fejlesztette. A film, a szöveges elbeszélés és a festészet narratív eszköztárának együttes használatából született sorozatok közül az Indában most a Sonntag (Vasárnap), 1998 és a L’ame estr un marcher (A lélek gyalog jár), 2001 című, egyenként 33 részből álló képsorok szerepelnek.”
2024. január 26-ig.
Molnár Ani Galéria /// Waliczky Tamás: Bábu és Gravitáció
A jó ideje Hongkongban élő újmédia művész a kezdetektől, azaz a ’90-es évek óta foglalkozik számítógépes animációkkal. Szegedy-Maszák Zsuzsanna így ír a kiállításról:
„Waliczky számára az emberi látás is egy végtelen témakört jelent, életművében többedszerre elemzi és rekonstruálja a vizuális érzékelésünk lehetséges módjait, és ezt számunkra is érthetővé teszi létező vagy elképzelt kamerák mechanikájának segítségével. Ahogyan a technika kiválasztása, úgy a témája – legyen az sapkás önarckép, alkotói folyamatának otthont adó környezet vagy lecsupaszított, de az alkotó alap testi tulajdonságait magán viselő számítógéppel animált báb – önéletrajzi jelentőségű. (…) Waliczky bábuja nem egy történet, hanem egy állapot „szereplője”, aki a végtelenségig hányódik-vetődik, mindaddig, amíg fut az a számítógépes szoftver, ami szimulálja a bábu behatárolt terének, egy fémdoboznak a forgását. A gravitáció okozta esés itt nem a főszereplő tetteinek a következménye. Mintha azt látnánk: hiába próbáljuk magunk alakításával kézbe venni életünket, a környezetünket nálunk nagyobb erők mozgatják, amelyekbe nincs beleszólásunk. Mi csak esünk, vergődünk és ütődünk.”
2024. február 3-ig.
+ 1
Budapest Galéria /// Pótpályázat művészcsere programra
A Budapesti Történeti Múzeum – Budapest Galéria és a CSU – Center for Contermporary Arts Celje közös pályázatot hirdet a Budapesten élő és alkotó művészek és kurátorok számára a 2024-es évre, alkotási, szakmai és művészeti kapcsolatépítési lehetőségre – 2024 május-júniusában. A nyertes pályázónak szállást, műtermet, 600 euró/hó honoráriumot (számla ellenében) és kiállítási lehetőséget biztosítanak. Azok jelentkezését várják, akik eddig legfeljebb egyszer nyertek ezen a pályázaton, és utazásuk 2021 előtt volt, valamint megfelelő szinten tudnak beszélni a munkájukról és szakmai kérdésekről angolul és/vagy szlovénül. A pályázatot elbíráló szakmai zsűri tagjai: Hermann Júlia, Kukla Krisztián, Solymár Fanni, Török Krisztián, Zsoldos Anna.
Határidő: 2024. január 20.
