Súlyos károkat hagyott maga után az Orbán-korszak a magyar művészeti életben – írja The Art Newspaper
A The Art Newspaper részletes cikkben foglalkozott a kortárs magyar szcénával. A magyar művészeti élet szereplőit megszólaltató elemzés feleleveníti, hogy a Fidesz 16 éves kormányzása alatt a kulturális intézmények politikai ellenőrzés alá kerültek, a társadalmilag érzékeny témák kiszorultak számos kiállítótérből, fontos múzeumi beruházások pedig félbemaradtak. Orbán Viktor 2026-os választási veresége új lehetőségeket teremtett, de a károk helyreállítása hosszú folyamat lesz – számol be a magyar helyzetről a lap.
A Fidesz 16 éves kormányzása alatt a magyar művészeti intézményrendszer egyre erősebb politikai befolyás alá került, a kényes társadalmi kérdések kiszorultak a kiállítóterekből, miközben számos kulturális beruházás elakadt vagy meghiúsult – vázolta a magyar állapotokat a The Art Newspaper. Hungarian art community takes stock of populist Orbán era’s enormous toll című cikkük azt vizsgálta, hogyan értékelik a művészeti élet szereplői az Orbán-korszak örökségét, és milyen változásokat remélnek az új kormánytól.
A 2026. április 12-i választáson Orbán Viktor és pártja elvesztette a hatalmat; a változás reményét jelképezte június 2-án a budapesti Műcsarnok lépcsőinek közös megtisztítása is. A Deep Cleaning in Progress című akcióra, mint a múlt lezárásának szándékát és a korábbi, nyitottabb művészeti közeg visszaállításának vágyát szorgalmazó megmozdulásra is utal a lap a cikk elején, melyben többek közt A mű munkatársa, Kozák Zsuzska is részt vett szervezőként (A tisztító performanszot három képzőművész: Fajgerné Dudás Andrea, Kocsi Olga és Simon Zsuzsi, valamint és két kurátor Kozák Zsuzska és Popovics Viktória szervezte Mierle Laderman Ukeles Maintenance Art című 1973-as munkája nyomán.)
A Műcsarnok a rendszerváltás utáni években a kortárs művészet fontos helyszíne volt, ahol nemzetközi alkotók mellett olyan magyar művészek is bemutatkozhattak, mint – emeli ki a The Art Newspaper – a Kis Varsó művészpáros, amely 2003-ban a velencei biennálén hívta fel magára a figyelmet Nefertiti teste című munkájával. A Fidesz-kormányzás idején azonban az intézmény a hagyományőrző, nacionalista művészet egyik fontos központjává vált.
Forrás: Context and Identity in Contemporary Hungarian Art
Orbán Viktor 2010-es hatalomra visszatérése után a kétharmados parlamenti többség segítségével átalakította a demokratikus intézményrendszert, és hasonló módszerekkel formálta át a kulturális szférát is. Székely Katalin, a Közép-európai Egyetemhez kötődő kurátor szerint a Fidesz ügyesen használta fel a meglévő intézményi kereteket a kulturális intézmények elfoglalására és saját politikai befolyása alá vonására.
Ennek a folyamatnak a Műcsarnok és a Ludwig Múzeum is fontos célpontja lett. Mindkét intézmény élére 2014-re új vezetők kerültek, kiállítási programjuk pedig megváltozott. A korábban felvett munkatársak közül többen távoztak vagy háttérbe szorultak, köztük Székely Katalin is, aki 2008 óta dolgozott a Ludwig Múzeumban. A művészeti irányokat eközben az egyre konzervatívabb Magyar Művészeti Akadémia által kezelt támogatások és ösztöndíjak is befolyásolták.
A lap megszólaltatta Somlói Zsolt műgyűjtőt is, aki szerint a szelektív állami támogatások idővel öncenzúrához vezettek. Az alkotók felismerték, hogy bizonyos témákkal nem érdemes foglalkozniuk, ha támogatást vagy kiemelt kiállítási lehetőséget szeretnének kapni. Mint fogalmazott, számos, nemzetközi szinten fontos kérdésről Magyarországon nem lehetett beszélni: a nemi identitásról, a bevándorlásról és a klímaváltozásról.
Orbán 2014-es újraválasztása után nagyszabású kulturális átalakítási terveket is meghirdettek – írják. Két monumentális beruházás keretében több intézményt költöztettek volna el a budai Vár környékéről, illetve új épületeket emeltek volna a Városligetben – utal a lap a Liget-projektre. A tervek a Habsburg-korszak történelmi örökségéhez való politikai kapcsolódást is szolgálhatták. A költségek növekedése, a klientúraépítés és a korrupció gyanúja, valamint a park átalakítása elleni tiltakozások azonban komoly vitákat váltottak ki. Eközben olyan fontos intézmények, mint az Iparművészeti Múzeum, bizonytalan helyzetbe kerültek.
A hagyományos állami intézményekből kiszoruló progresszív művészek egyre inkább alternatív kiállítóhelyeken találtak lehetőséget a bemutatkozásra – erről Miklósvölgyi Zsolt, az acb Galéria kurátora nyilatkozott, aki az OFF-Biennále Budapestet és a művészek által működtetett független tereket emelte ki. Az OFF-Biennále 2014 óta öt alkalommal valósult meg, és a magyar avantgárd fontos fórumává vált – jegyezte meg a lap.
Miklósvölgyi elmondta, hogy a korábban jelentős részben állami vagy államilag finanszírozott intézmények által meghatározott művészeti mezőben egyre nagyobb felelősség hárult a kulturális alapítványokra, szervezetekre, magángalériákra és független szereplőkre. Hozzátette, hogy az acb Galéria olyan politikailag érzékeny témáknak is teret adott, amelyek a hagyományos intézményekben csak korlátozottan jelenhettek meg.
A politikai nyomás különösen erőssé vált az LMBTQ+-közösséget érintő kérdésekben – írják. A 2015-ös európai migrációs válság idején Orbán keresztény nacionalista politikája nemzetközi figyelmet szerzett, és más európai populista mozgalmakra, valamint Donald Trump támogatóira is hatott. A 2022-es választás előtt azonban a kormány már nehezebben háríthatta másokra a felelősséget az ország állapotáért. Rédei Lőrinc, a Texasi Egyetem austini professzora és magyar politikatudós szerint a Fidesznek új „félelmetes ellenségre” volt szüksége, ezért egyre inkább az LMBTQ+-közösséget állította politikai támadásainak középpontjába.
A 2021-ben elfogadott, gyermekvédelminek nevezett törvény korlátozni kívánta az LMBTQ+-tartalmak kiskorúak számára történő bemutatását. A jogszabályra hivatkozva 2023-ban menesztették L. Simon Lászlót, a Magyar Nemzeti Múzeum igazgatóját, amiért nem korlátozta a 18 év alatti látogatók belépését egy LMBTQ+-embereket ábrázoló fotókiállításra. L. Simon korábban a Fidesz országgyűlési képviselője volt, és mindössze két éve vezette a múzeumot – számolt be erről a részletről is a London–New York-i székhelyű lap.
A képzőművészek közül Horváth Gideont keresték fel, aki szerint a törvény elfogadása jelentős fordulópontot jelentett. Utalt arra, hogy saját, queer szubkultúrákkal foglalkozó munkái is cenzúrát szenvedtek el: egy múzeumi kiállítás szervezői például átírták az installációját kísérő szövegeket. A kormány LMBTQ+-ellenes politikája elleni tiltakozás 2025-ben különösen látványossá vált, amikor a Budapest Pride betiltását kilátásba helyező módosított szabályozás ellenére több tízezren vettek részt a felvonuláson. Sokan ezt az eseményt a Fidesz 2026-os választási vereségének egyik előjelének tekintették.
A művészeti élet szereplői ugyanakkor nem tekintik az Orbán-korszakot kizárólag a veszteségek időszakának – foglalja össze a lap. Horváth Gideon számára például szakmailag termékeny évek voltak ezek: jelenleg a lyoni biennálén is szerepel, munkái pedig Somloi Zsolt és felesége, Spengler Katalin gyűjteményében is megtalálhatók.
Miklósvölgyi Zsolt arra is felhívta a figyelmet, hogy a Szépművészeti Múzeum 2018-as újranyitása sikeres volt a hároméves felújítást követően. Bódi Kinga, a múzeum grafikai gyűjteményének kurátora elmondása szerint munkájában nem tapasztalt korlátozásokat olyan művek beszerzésekor sem, amelyek alkotóit a kormányzati kultúrpolitika más területein esetleg elutasítottak volna. A múzeum 2026 nyarán, többéves előkészítés után megszerezte – az acb Galéria által képviselt – Gabris Róbert LMBTQ+-identitású roma művész egyik aktönarcképét.
Horváth Gideon azonban szkeptikusan nyilatkozott a lapnak a rendszerszintű változással kapcsolatban. A Műcsarnok és a Ludwig Múzeum vezetői továbbra is a helyükön vannak – mondta –, és Magyar Péter pártjának bevándorlással kapcsolatos álláspontja is mutat hasonlóságokat a Fidesz politikájával. Ugyanakkor azt is hozzátette, hogy az ország politikai megítélése változott: a korábbi szégyenérzet helyét részben büszkeség váltotta fel amiatt, hogy Orbánt demokratikus választáson leváltották.
Miklósvölgyi Zsolt sem tartaná megfelelő megoldásnak a 16 évvel korábbi állapotok egyszerű visszaállítását. Szerinte a Műcsarnok és a Ludwig Múzeum élére külföldi szakembereket kellene kinevezni, hogy új szakmai szempontok és nagyobb intézményi függetlenség érvényesülhessen – mondta el a lapnak.
a Műcsarnok önmagát “tisztázó” ellenplakátjának egy részét, ahol
„A művészet szabad” és a „Magyar Művészeti Akadémia” volt olvasható.
Az Orbán-korszak öröksége a város kulturális infrastruktúráján is jól látható. Az Iparművészeti Múzeum 2017 óta zárva tart, felújítására most hozta létre az új kormány a Hild Központot. A Városligetben pedig hatalmas gödör emlékeztet a tervezett Új Nemzeti Galéria elmaradt építkezésére – írja a lap. A japán Sanaa építésziroda által tervezett látványos épület projektjét 2026 nyarán törölték; a területet graffitikkel borított kerítés veszi körül.
Ezzel kapcsolatban a lap újságírója megkereste Petrányi Zsoltot, aki ezeket az elmaradt beruházásokat a művészet háttérbe szorításának jelképeiként értelmezi. Megfogalmazása szerint a Fidesz-korszakban a sport sokkal fontosabb volt. Itt a lap kitért a Pancho Arénára is: „Miközben több múzeum fejlesztése elhúzódott, Orbán és szövetségesei számos új sportlétesítményt építettek, köztük a miniszterelnök szülőfalujában, a mindössze kétezer lakosú Felcsúton egy 3800 férőhelyes stadiont.”
A hosszú cikkben megszólal Mélyi József is, a Magyar Képzőművészeti Egyetem docense, aki bizakodó az új kormánnyal kapcsolatban. Pozitív jelnek tartja – idézi a lap –, hogy Magyar Péter kormánya gyorsan visszaállította az önálló kulturális miniszteri tisztséget, amelyet az Orbán-rendszer leminősített. Mélyi szerint öt év talán elegendő lehet arra, hogy a magyar kulturális élet visszajusson a 15 évvel korábbi állapotához.
