Barátok, rokonok és üzletfelek – A mű heti ajánlója
Nagy Arkánum, medikalizálódó halál, lebegő kabuki, tisztánlátó gazembertelenítés s egy új hely/színfolt aktuális ajánlónkban.
Virág Judit Galéria /// Radák Eszter: Bizalom
A kiállítás Radák Eszter tarot-feldolgozását mutatja be. A Nagy Arkánum huszonkét lapját Radák saját festői nyelvén jeleníti meg: a hagyományos tarot ikonográfiai elemeit művészettörténeti utalásokkal, személyes motívumokkal és helyenként átírt jelképrendszerrel kapcsolta össze. A képek kiindulópontja minden esetben az adott arkánumhoz társított archetipikus élethelyzet vagy érzelmi tapasztalat, amelyet nem illusztrál, hanem saját narratívába fordít át. A figurák részben különböző szerepekben megjelenő önportrék, részben „barátai, rokonai és üzletfelei”, akiket a művész az egyes szerepek megformálására kért fel.
olaj, vászon, 80×100 cm
2026. szeptember 26-ig
Budapest Galéria /// A szívem is sír belül
„A késő kapitalista társadalomban a halál egyre kevésbé az élet részeként, sokkal inkább attól izolálva, elszakadva jelenik meg; a betegség és az öregedés állapotaihoz hasonlóan fokozatosan medikalizálódott és egyre személytelenebb folyamattá vált. Ahogy a különböző átmeneti életszakaszokhoz kapcsolódó rítusaink átalakultak és sokszor meg is szűntek, úgy az életünk utolsó időszaka is egyre inkább kórházakban, magányosan, támogató közeg és megtartó tér nélkül történik. Ebben a társadalmi berendezkedésében nemcsak a halál, hanem az ahhoz kapcsolódó gyászfolyamat is már-már tabunak számít: amikor gyászolunk, kevésbé vagyunk produktívak és ezáltal hasznos tagjai a társadalomnak.”
2026. november 22-ig
Várfok Galéria /// Rácmolnár Sándor: Lebegő világ
„Szamurájok, kabuki maszkok, játékfigurák és különös lények népesítik be Rácmolnár Sándor legújabb sorozatát bemutató, Lebegő világ című egyéni kiállítását. A művészre jellemző vintage papírhasználat ezúttal Japánból merít inspirációt, ahol az alkotó néhány hetes látogatást tett. Egykori nyomtatványok, füzetlapok és pecsétek adnak alapot aprólékosan kidolgozott karaktereinek. A papírokon található korábbi bejegyzések, táblázatok és jelek a kompozíciók szerves részeivé válnak, Rácmolnár ezekhez kapcsolja saját alakjait, új történeteket hozva létre.
A cím az ukijo-e, vagyis „a lebegő világ képei” elnevezését idézi. A „lebegő világ” eredetileg az élet és a földi lét múlandóságára utaló buddhista fogalom volt. Az Edo-korban azonban a városi szórakozónegyedek, a kabuki színházak, a gésák és az érzéki örömök gondtalan világát jelentette, amelyet az ukijo-e fametszetek örökítettek meg. Rácmolnár a hagyományos motívumokat saját képi világában értelmezi újra, és a kortárs japán vizuális kultúra elemeivel kapcsolja össze.”
2026. októbr 1-ig
Szent István Király Múzeum – Székesfehérvár /// Koltay Dorottya Szonja: Sátrat vertem anyámban
A Sátrat vertem anyámban egy önismereti utazás, amely nem hagyományos túraútmutatóként, hanem belső és külső térképként működik. A Kárpát-medence gödrös, sűrű és groteszk valóságában azt járja körül, hogyan lehet megmaradni a hazai vadonban. Kalandra hívja a gödör alját is megjárt utazót, hogy megismerkedjen a leigázást kijátszó gyakorlatokkal és az együttműködés praktikáival a saját gyökereink jelentette szorító, mégis megtartó közegben. Miféle védettség az, mely szabadságot ad, és nem köt röghöz? Törzsfőnök-e, aki eltemet, hogy a föld alól is megtanulj kinőni?
A túléléshez e szélsőséges környezetben elengedhetetlen a szavak, mondatok tudatos „tákolása”, hiszen a nyelv az az iránytű, amely segít határokat húzni a borzalom és a tisztánlátás között. A határhelyzetek mérése során pont ott kell keresgélnünk, ahol az otthon már rezervátummá válik, de a vadon még ismeretlen, a külvilág kaotikus és változékony, míg a kerítésen belül egy mesterségesen fenntartott rend uralkodik. Mielőtt kigazolnánk anyánkat is és minden más vadon élőt, amit nem tudunk háziasítani, illetve míg a szemünk ellát körbejelölnénk a sztyeppét, a kiállítás egy segédanyag kialakításra hív az otthonmaradáshoz.
Folyamatosan vizsgálnunk kell saját szokásainkat és rögzült reflexeinket, hogy megértsük, mi az, amit örököltünk, és mi az, amit mi építettünk, de amelyből mégis szabadulni kívánunk. Nagyapáink gazembertelenítési kézikönyveit sutba dobva, hogyan tanulunk meg olyan sátrat verni, amelynél szívesen (meg)maradunk.
2026. november 15-ig
+1 új kiállítótér: K2
A föld alatti galériatér nyitókiállítása egy vadonatúj jelenséggel, a mesterséges intelligencia festészetre gyakorolt hatásával vet számot. Batykó Róbert Cabin Crew című – az acb Galériával való együttműködésben megvalósított – egyéni kiállítása az AI-képkészítést ütközteti a kortárs festészeti gyakorlattal. Tárgyakkal összefolyó testek, hatujjú kezek, megfestett hallucinációk. Batykó, a 2000-es évek közepén induló művésznemzedék egyik legkarakteresebb, legismertebb és legsikeresebb képviselője a repülőgépek biztonsági tájékoztatóit, a „safety card”-okat veszi elő, miközben az AI-iparág egyre ijesztőbbre csavarta fel körülöttünk a tempót. Néző és alkotó együtt ül a technológia fedélzetén, mint a légitársaságok örök személyzete, egy képzeletbeli „cabin crew”, várva az elkerülhetetlent.
Az emeleti privát lakástérben (K2 apartman) bemutatott másik nyitókiállítás, az Új színfolt egy művészettörténti utazásra invitál. A csoportos tárlat – a Jáky Gyűjtemény segítségével – hét évtizeden átnyargalva mutatja be az új színek születésének összefüggésrendszerét, technikai és kultúrtörténeti hátterét. Bár a színskáláról lehet a fizika tudományos nyelvén is beszélni, a valóságban a tónusok nosztalgikus madeleine süteményként idéznek meg korokat, emlékeket és történeteket.
olaj, vászon
