Folyamatos felépülés – A mű heti ajánlója
Metafestmény, gyermeki transzcendencia, interperszonális élmények, otthonos otthontalanság, húsbavágó máshollét – válogatás a februárba hajló programhét kiállításaiból.
acb Plus /// Tilo Schulz: Endless Canvas
„Tilo Schulz német képzőművész legújabb projektje egy monumentális festészeti vállalkozás, amely mostantól az alkotó egész életén át formálódik és bővül, tudatosan ellenállva a lezártság és a körülhatárolhatóság fogalmainak. Ez a mű nem behatárolt tárgyként létezik, hanem határozott végpont nélkül terjeszkedik a végtelen minden irányába: balra és jobbra, felfelé és lefelé egyaránt, előre rögzített határok nélkül. A 152 × 260 cm méretű moduláris panelekből felépülő festmény-konstelláció egyetlen, folyamatos képfelületként bontakozik ki, amelyen festői gesztusok áthaladnak az egyes modulok illesztésein: a vonalak túlfutnak a széleken, a színek átszivárognak a határokon. Bár minden egyes panel önálló műalkotásként is értelmezhető, egyúttal szervesen beágyazódik egy tágabb festői univerzumba. Az így létrejövő eredmény tehát nem diszkrét művek sorozata, hanem egy folyamatosan bővülő metafestmény.”
2026. február 27-ig
Vintage Galéria /// Fridvalszki Márk: Vibin
„Fridvalszki Márk művészetét az elveszett jövőképek, a rétegzett nosztalgia, a pszichedélia és az emberi észlelés kérdésköre határozza meg. Az elmúlt időszakban azonban élete fordulóponthoz ért, két éve megszületett a kisfia. Ez új ritmust és szemléletet hozott magával, ami a képzőművészetében is markánsan megjelenik. Ennek az új alkotói szakasznak az első darabjai láthatóak a Vibin című kiállításon. A cím egyrészt utal a zenei értelemben használt kifejezésre, amelynek a jelentése: a ritmushoz és a hangulathoz való intuitív kapcsolódás. A kiállítás kontextusában a kifejezést egy kiterjesztett jelentésben értelmezzük, és azzal vonjuk párhuzamba, ahogyan Fridvalszki közös hullámhosszra kerül a gyermekével. Ugyanakkor művészeti attitűdje is követi a körülötte lévő rezgéseket, ennek következtében a művek témája nyitott és sokirányú. A képek létrejöttét az ösztönös alkotás, a felszabadultság jellemzi.”
pigmenttranszfer, akril, vászon, 120×120 cm
2026. március 6-ig
Művészet Malom – Szentendre /// “ITT VAGYOK!” – A bécsi akcionisták és a kortárs performatív művészet
„Gerő László adománya jelentős anyaggal gyarapítja a múzeum gyűjteményét. Az adomány révén bekerülő művek, Hajas Tibor Makói mappája, és a Bécsi Akcionisták grafikai lapjai, fotói alkalmat adnak arra, hogy az interperszonális élményekben és kapcsolódási pontokban bővelkedő művészeti formák egy bővebb tematikus válogatásban jelenjenek meg a MűvészetMalomban, és elindítsanak egy kiállítás-sorozatot. A tárlat igyekszik feltárni a párhuzamos és gyakran nagy földrajzi távolságokat átívelő, változatos művészeti attitűdöket, valamint vizsgálja, milyen szempontok mentén bővíthető a gyűjtemény olyan radikális, fotó vagy dokumentáció-alapú művekkel, amelyek egykor az intézményes rendszer peremén működtek. Noha a művészlista igen gazdag – Günter Brus, Hermann Nitsch, Rudolf Schwarzkogler, Marina Abramović, Drozdik Orshi, Ladik Katalin, Ujj Zsuzsi, Marcel Dzama, AES+F, Mara Mattuschka, Chris Haring, Selma Selman, Bolla Szilvia, Horváth Gideon; valamint a Gerő gyűjteménnyel természetszerűen kapcsolatba kerülő Vajda Lajos Stúdió művészei, az FMC-ben őrzött ef Zámbó, feLugossy, Balogh Steve és mások; – a bemutató mégsem egy történeti kiállítás, hanem élő kapcsolatot kíván teremteni a performatív alkotások és a kortárs művészet között. Olyan kérdéseket vet fel, amelyek ma is aktuálisak: Mit mondhat el ma a művészet a világról? Hol a határ a művészet és az élet között?”
offset, 26×39 cm
Ferenczy Múzeumi Centrum
2026. április 5-ig
Vizivárosi Galéria /// Szigethy Anna: Home, sweet home
„A kiállítás kiindulópontja az otthon, ami tele van egy család és az alkotó történeteivel. A kiállításban otthonosság-otthontalanság kérdése fogalmazódik meg. Miért van szükségünk legalább egy helyre, ahol biztonságban érezzük magunkat, és ahol a különböző életesemények tárgyi és emocionális emlékei halmozódnak fel? Mit kezdjen az ember az emlékeivel, az építő jellegű élményeivel, amelyek szorosan kapcsolódnak egy adott térhez. Ami, ha el is tűnik a mindennapi életéből megmarad az a biztonság, identitás, amit valaha jelentett.”
2026. március 20-ig
Osztrák Kulturális Fórum /// „elsewhereland”
„Az elsewhereland a lakóhelyük elhagyására kényszerült ukrán alkotók reflexióit mutatja be, a megfosztottság tapasztalatát állítva a középpontba. A most kiállított művek a menekülés, a mobilitás, a trauma és az identitáskeresés gyakran ellentmondásos megéléseit dolgozzák fel. Az elsewhereland kifejezés azt a bizonyos „másik helyet” jelöli – fizikai, érzelmi és kulturális értelemben egyaránt –, ahová az orosz agressziós háború ukránok millióit kényszerítette. Ez egyesek számára tényleges száműzetést, másoknak egyfajta belső emigrációt jelent.
Amikor ma, 2026-ben, egy kortárs galéria falai között ukrán alkotók művei jelennek meg, az nem csupán a szolidaritás gesztusa, hanem határozott állásfoglalás. De miért kritikus fontosságú ma az ukrán szcéna bemutatása? Először is azért, mert a háború sokadik évében a globális figyelem kevésbé élénk: a híradások képei ismétlődnek, a tragédia ténye megszokottá, a veszteség pedig puszta statisztikává vált. A kortárs művészet képessége és feladata, hogy a háború traumáját olyan vizuális nyelvre fordítsa le, amely újra eléri a néző ingerküszöbét.
Ezek az alkotások nem hagyják a látogatót a passzív szemlélő szerepében; húsbavágó kérdéseket tesznek fel a felelősségről és az európai közösség hozzáállásáról, mivel a jelen helyzet alapjaiban írja felül a nemzeti identitásról alkotott képünket. 2026-ben az ukrán művészet már nem csupán Ukrajnáról beszél, hanem rólunk is: a közös értékekről, a kulturális töredezettségről és arról a bizonytalanságról, amely megrendítette az európai biztonságérzetet. Egy olyan konfliktusban, amely a kulturális identitás eltörlésére törekszik, minden egyes műalkotás a szellemi túlélés eszköze. Ezek a művek az ukrán önazonosság folyamatos újraalkotásának tanúi – élő archívumok, amelyek megőrzik azt, amit a fegyverek el akarnak pusztítani.”
2026. március 6-ig
Borítókép: Tilo Schulz: Endless Canvas 4, 2024, akril, rétegelt lemez, 151×260 cm, acb Galéria
