Június 6-án a Trafóban tartják annak a demokratikus érdekegyeztető fórumsorozatnak a második részét, mely a kultúra és kortárs művészet jövőjét járja körbe; június 16-án pedig az ISBN+ ad otthont egy hasonló tematikájú nyilvános vitának, mely a képzőművészeti intézményrendszer jövőjével foglalkozó eseménysorozat első alkalma lesz.

A „Ha csak rajtunk múlna” Fórum a kortárs művészeti terület újraszervezéséről II. elnevezésű esemény szervezői – a Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesület tagjai – 2026. június 6-án a Trafó nagytermében rendezik meg 18:00 órától demokratikus érdekegyeztető fórumsorozatuk második alkalmát, amelynek célja egy olyan kulturális stratégia közös kidolgozásának elősegítése, amely a kultúrát és a kortárs művészetet nem kiváltságként, hanem mindenki számára hozzáférhető közjóként értelmezi. A kezdeményezés résztvevői egy demokratikusabb, stabilabb és fenntarthatóbb kulturális struktúra kialakítását tartják szükségesnek, amely hosszú távon biztosíthatja a kulturális dolgozók működési feltételeit és a kortárs művészet társadalmi hozzáférhetőségét.

A fórumra minden művészeti és kulturális dolgozót, szakmai szervezetet és független szereplőt várnak, hogy közösen vitassák meg a kulturális szféra átalakításának lehetőségeit, valamint az intézményrendszer jövőjét. A szervezők célja, hogy a fórumok és munkacsoportok során kialakuló szakmai álláspontokból egy komplex javaslatcsomagot állítsanak össze, amelyet később az új kormány számára is benyújthatnak.

A programot az előző fórum tapasztalatai és visszajelzései alapján alakították ki. Az első alkalommal közösen készített problématérkép nyomán hat kiemelt tématerület körvonalazódott, amelyekről moderált plenáris beszélgetések formájában lesz szó. A szervezők azért választották ezt a formát, hogy a résztvevők a fórum végére eldönthessék, melyik munkacsoportban szeretnék folytatni a részletesebb szakmai munkát. A tematikus blokkokat minden esetben két felkért szakember vezeti fel: egy tapasztaltabb, ismert középgenerációs szereplő és egy fiatalabb alkotó vagy szakember, ezzel is ösztönözve a generációk közötti párbeszédet.

A fórum három fő témakörre fókuszál majd. Az első blokk a kultúrafinanszírozás kérdéseit járja körül, különös tekintettel az állami intézmények – például az MMA és az NKA – működésének újragondolására, az átláthatóbb pályázati rendszerek kialakítására és a szakmai bírálati mechanizmusok reformjára. A második témakör a művészeti és kulturális dolgozók életpályájával foglalkozik, beleértve a megélhetési körülményeket, az adózási és bértáblarendszereket, valamint a szociális támogatások kérdését. A harmadik blokk a művészeti nevelés és az oktatási intézmények szerepét vizsgálja, különös figyelemmel az alkotói életpályára való felkészítésre, a művészeti oktatás különböző szintjeire, valamint a vizuális kultúra és kultúraközvetítés fejlesztésének lehetőségeire. A program végén kerül sor a munkacsoportok megalakulására.

A részvételhez regisztrációt kérnek, a munkacsoporthoz itt lehet jelentkezni.

A második esemény, szervezőik szándéka szerint, egy szintén széles szakmai közönséget megszólító vitafórum lesz június 16-án az ISBN+-ban. Az előzetes jelentkezések alapján előreláthatólag maximum 10, egyenként 5 perces felszólalalás hangzik majd el, melyre a jelenlévők reflektálhatnak. Ezután a közönség által legfontosabbnak és leginkább kérdésesnek tartott témákról nyílt vita kezdődik.

A felhívás egy, az AICA magyar tagozatának felkérésére született, a Műcsarnokról mint az Orbán-kormány által létrehozott és a NER-t kiszolgáló MMA, a Magyar Művészeti Akadémia által elfoglalt szimbolikus intézményről szóló vitairat kapcsán született meg, melynek szerzői Huth Juliusz és Mélyi József. A vitaest – reagálva a vitairatra – pedig a képzőművészeti intézményrendszer jövőjével foglalkozó eseménysorozat első alkalma lesz.Az eseményre a következő e-mail címen várják a jelentkezéseket: aica.hu.konferenciak@gmail.co

A Műcsarnok mint szimbólum a héten művészek és elméleti szakemberek által szervezett takarító-performansz és művészeti akció helyszíneként is szerepelt.

Huth és Mélyi írása a Műcsarnok történetén keresztül mutatja be a magyar képzőművészeti életben zajló kulturális és politikai konfliktusokat. A szerzők szerint az intézmény mindig is a konzervatív és progresszív művészeti szemléletek egyik legfontosabb ütközőpontja volt. A 19. század végén alapított Műcsarnok kezdetben akadémikus, szalonjellegű kiállítások helyszíne volt, amelyből a modernista és avantgárd művészet többnyire kiszorult. Emiatt jöttek létre alternatív intézmények, például az Ernst Múzeum.

A szocializmus idején a Műcsarnok a hivatalos kultúrpolitika reprezentatív intézményévé vált, majd a nyolcvanas évektől fokozatosan nyitott a nemzetközi és neoavantgárd művészet felé. A rendszerváltás után egyre inkább nyugatias orientációjú kortárs intézménnyé alakult, ami sok hagyományos szemléletű művészből ellenérzést váltott ki. A szerző szerint a konfliktus a 2010 utáni kultúrpolitikai átalakításokkal mélyült el igazán, amikor a Műcsarnok a Magyar Művészeti Akadémia irányítása alá került. Az új vezetés visszahozta a szalonrendszert és a nemzeti-konzervatív szemléletet, miközben számos kortárs művész és kurátor bojkottálni kezdte az intézményt.

A tanulmány kritikusan ír arról, hogy a Műcsarnok elveszítette korábbi nemzetközi kapcsolatait és kanonizáló szerepét, ami hozzájárult a magyar kortárs művészet elszigetelődéséhez. A szerző szerint az intézmény ma inkább befelé forduló, hagyományőrző programot követ, kevéssé reflektál aktuális társadalmi vagy nemzetközi kérdésekre.

A szöveg végén javaslatot tesz a Műcsarnok jövőjére: az intézményt ismét autonóm, állami fenntartású szervezetként képzeli el, amely egyszerre mutatja be a magyar művészet sokszínűségét és kapcsolódik a nemzetközi kortárs szcénához. A szerző hangsúlyozza, hogy ehhez újra kell építeni a szakmai bizalmat, valamint rendezni kell az intézmény kapcsolatát a hazai és nemzetközi művészeti közeggel.

Az április 12-i, az Orbán-rendszert megdöntő választások után pár nappal már napvilágot látott két szakmai kiáltvány a témában.

Az illusztrációk az Atelier Populaire, Király András képzőművész plakát-sorozatának darabjai