Szinte egyszerre fogalmazott meg ajánlást az AICA Magyar Tagozata és egy tekintélyes szakmai tömörülés – András Edit, Mélyi József, Nagy Gergely, Róka Enikő, Sasvári Edit – a Tisza-kormány számára a hazai képzőművészet jövőjéről.

Április 20-án tette közzé 12 pontba szedett fogalmazványát az András Edit, Mélyi József, Nagy Gergely, Róka Enikő, Sasvári Edit alkotta szakmai munkacsoport; illetve észrevéleit az AICA (Műkritikusok Nemzetközi Szövetsége) Magyar Tagozata. 

A szakmai munkacsoport megfogalmazása szerint a 2026-os politikai fordulat esélyt ad a magyar kortárs művészet tetszhalott állapotának felszámolására. Az elmúlt 16 év központosított, az MMA dominanciájára épülő struktúrája helyett egy autonóm, nemzetközileg kompatibilis ökoszisztéma kiépítését javasolják; a vízió célja egy reflektív, kritikai szemléletű művészeti közeg, amely a társadalom számára is valós értéket teremt. A szükséges főbb intézkedések véleményük szerint az intézményi függetlenség, a finanszírozást , a nemzetközi jelenlét, a társadalmi beágyazottság, a képzőművész életpálya támogatása.

Az AICA Magyar Tagozata nagyon hasonló állásfoglalásában szakmai párbeszédet kezdeményez egy autonóm, a politikai döntéshozataltól függetlenedő kulturális intézményrendszer kialakításáért. A javaslat legfőbb pontjai közé tartozik az önálló kulturális minisztérium létrehozása, az NKA reformja, valamint a Magyar Művészeti Akadémia szerepének és forrásainak jelentős mérséklése, különös tekintettel a Műcsarnok állami kezelésbe vételére. A szervezet követeli továbbá a művészeti ösztöndíjak és közpénzek demokratikus kontrolljának helyreállítását, valamint a művészettörténet-oktatás azonnali visszavezetését a Nemzeti Alaptantervbe:

MIT AKAR A KORTÁRS KÉPZŐMŰVÉSZET

A kortárs képzőművészeti terület jövőjével kapcsolatos állami feladatok 2026. április 20.

– András Edit, Mélyi József, Nagy Gergely, Róka Enikő, Sasvári Edit –

A kortárs képzőművészet vizuális kultúránk egyik legmeghatározóbb része, mivel olyan művészeti gyakorlatot és gondolkodásmódot jelenít meg, amely kritikusan és reflexíven viszonyul világunkhoz, a társadalmi és politikai folyamatokhoz. Történeti perspektívából nézve a mindenkori kortárs művészet közegében keletkeznek azok a művek, amelyek egy-egy korszak lenyomataként maradandó értéket képviselnek. A kortárs képzőművészet akkor lehet eleven és maradandó, ha folyamatosan létrejön, ha bemutatják, megőrzik, közvetítik, vagyis nem szakad meg a működése. Ehhez egy összetett, más művészeti területekhez, az oktatáshoz, archiváláshoz, közművelődéshez is szorosan kapcsolódó, nemzetközi összefüggésrendszerbe ágyazódó intézményi és finanszírozási háttér szükséges.

Magyarországon az elmúlt másfél évtizedben a kortárs képzőművészet jelentős változásokon ment keresztül, amelynek következtében ökoszisztémája meggyengült és részben felbomlott. Ennek egyik meghatározó oka az állami kulturális szerepvállalás átalakulása, különösen a kortárs művészet működését szolgáló intézményi struktúra leépítése. A terület irányítása döntően az alaptörvénybe is beemelt Magyar Művészeti Akadémia (MMA) befolyása alá került, amely jelentős forrásokkal rendelkezik és megkapta a kortárs képzőművészet szimbolikus intézményét, a Műcsarnokot.

A most bekövetkezett politikai fordulat lehetőséget teremthet a kortárs képzőművészet intézményrendszerének konstruktív átalakítására. Esély nyílhat a kortárs képzőművészet ökoszisztémájának helyreállítására, nemzetközi színvonalú működtetésére, valamint az új körülményekhez alkalmazkodó struktúrák kialakítására. A változás alkalmat adhat a rendszer hosszútávú működőképességének biztosítására, és ezzel párhuzamosan egy korszerű, jövőorientált vízió megfogalmazására, valamint a képzőművészet nemzetközi struktúráival kompatibilis intézmények megteremtésére.

Ezek megvalósulása véleményünk szerint egy tágabb, kiszámítható és hatékony intézményi keretben képzelhető el, melynek a sarokpontjai a következők:

• kultúráért felelős minisztérium

• független, szakmai képviseletre épülő, komplex támogatási rendszer – ezen belül is elsősorban az NKA jelenlegi működésének újragondolása.

A kortárs képzőművészeti intézményrendszer hatékony megújítása csakis egy olyan, felelős kulturális minisztériummal képzelhető el, melynek koncepciójában szerepel a kortárs művészet integrálása a magyar kultúrába, a területet ismerő, kompetens szakemberek közreműködésével.

Az új alkotások létrehozásának, bemutatásának, közvetítésének, illetve megőrzésének előfeltétele egy független, önálló szervezetként működő, autonóm szakmai döntéshozatalra épülő, nyilvános és átlátható pályázatokat kiíró NKA. Vissza kell állítani a pénzelosztás arányait: a miniszteri keretet minimalizálni kell vagy meg kell szüntetni.

A kortárs képzőművészeti intézményrendszer alapstruktúráival kapcsolatos változásokra van szükség.

• Legyen ismét a terület legfontosabb intézménye a Műcsarnok

Azzal, hogy 2013-ban a Műcsarnok az MMA-hoz került, az állam a kortárs képzőművészet legfontosabb intézményét szakította ki a rendszerből. Az ökoszisztéma működéséhez elengedhetetlenül fontos, hogy a Műcsarnok kikerüljön az MMA fennhatósága alól, és visszakapja eredeti funkcióját: a kortárs magyar és nemzetközi képzőművészet bemutatását és közvetítését. Élére nemzetközi, nyílt pályázat útján kiválasztott vezetőt szükséges kinevezni.

• A kortárs képzőművészet nemzetközi mobilitásának támogatása

A Műcsarnok újrapozicionálásával együtt biztosítani kell a kortárs képzőművészet nemzetközi mobilitásának intézményes kereteit is. A korábban létezett exportirodák rendszere, a képzőművészeti területen elsősorban az ACAX kulcsszerepet játszhat a nemzetközi, intézményközi kapcsolatok építésében.

• Médiumok, kritikai színtér

A kortárs képzőművészet kritikai diskurzusának médiumai – művészeti lapok, kiadványok, TV-műsorok – közül az elmúlt 16 év alatt több is eltűnt, ellehetetlenült, anyagilag kivérzett. Olyan feltételeket kell létrehozni, amelyek újra élénkítik a kortárs képzőművészetről szóló kritikai párbeszédet. Mindezt nem lehet pusztán kormányzati akarattal létrehozni, támogatni viszont az NKA, vagy célzott pályázatok útján lehet.

• Archiválás

A jövő szempontjából megkerülhetetlen a kortárs magyar művészet folyamatos – különösen digitális – archiválása és dokumentálása, e feladat intézményes kereteinek megteremtése, valamint a meglévő, jelentős értéket képviselő archívumok megőrzése és digitalizálása.

• A művészeti civil szféra erősítése

A kortárs művészeti “újratermelés” egyik kulcsfontosságú közege a nonprofit, civil szervezeti színtér. Intézményei azonban az elmúlt évtizedben források és a korlátozott lehetőségek miatt számottevően meggyengültek. Ennek a jelentős dinamizáló erővel rendelkező területnek a fejlesztését célzott állami és önkormányzati pályázati konstrukciók megalkotásával lehetne támogatni.

Kortárs képzőművészet tágabb keretekben

A kultúra tágabb intézményi kereteinek helyreállítása – ezen belül is a kortárs képzőművészeti intézményrendszer működési feltételeinek megteremtése – csak akkor lehet sikeres, ha figyelembe vesszük azokat a kapcsolódó területeket is, amelyek szorosan összefonódnak a kortárs művészet működésével. E területek új struktúráinak kialakításakor elengedhetetlen, hogy a kortárs magyar képzőművészeti szervezetek képviselői is helyet kapjanak a döntési folyamatokban.

A múzeumi gyűjteményezés koncepcionális és strukturális kereteinek átalakítása a kortárs képzőművészetre is jelentős hatást gyakorolhat. Ezzel párhuzamosan az oktatás területén súlyos problémát jelent a művészettörténet-tantárgy megszüntetése, míg a közművelődésben a művészetközvetítés új formái jelenhetnének meg. Az önkormányzatok kulturális tevékenységében mindeközben új intézményi formák alakulhatnának ki.

Fontos leszögezni, hogy a kortárs képzőművészet a művészeteken belül önálló terület, az új kultúra egyik legmeghatározóbb és legdinamikusabb, alapvetően nemzetközi összefüggésrendszerben működő ágazata. Ahhoz azonban, hogy a hazai kortárs képzőművészet kilépjen tetszhalott állapotából és ismét érdemben jelen legyen a nemzetközi színtéren, elkerülhetetlen a támogatási rendszer és az intézményi struktúra átfogó újragondolása.

Javaslat a kortárs képzőművészeti szcéna fejlesztésének (jövőképének) 12 pontjára

1. Intézményi autonómia

A kortárs képzőművészet állami intézményeinek szakmai függetlensége elengedhetetlen, beleértve vezetőik átlátható, szakmai alapú kiválasztását, kinevezését. A Műcsarnoknak újra a kortárs képzőművészet szimbolikus intézményévé kell válnia és ki kell kerülnie az MMA fennhatósága alól.

2. Szükséges egy önálló kulturális minisztérium megerősítése, valamint a kultúra soft power szerepének és társadalmi hatásának tudatosítása. A kulturális irányítás koncepciójában hangsúlyosan kell megjeleníteni a kortárs képzőművészet integrálását a kultúra egészébe. Ennek megfelelően az intézmények működésének is tükröznie kell, hogy a kortárs képzőművészet jövője nem szűk szakmai kérdés, hanem kritikai és reflektív szerepén keresztül az egész társadalom számára értéket teremt. Rendszeres, intézményesített egyeztetés szükséges a terület szereplőivel – nem csak formálisan, hanem valódi beleszólással.

3. Finanszírozás és átláthatóság

A politikai befolyásoltságot csökkentő, stabil és kiszámítható támogatási rendszer kialakítása szükséges, az érintett szakmai szereplők bevonásával. Meg kell erősíteni a független, szakmai alapon működő pályázati rendszereket. A Nemzeti Kulturális Alap (NKA) jelenlegi működésének újragondolása mellett olyan finanszírozási struktúra kialakítása szükséges, amely hosszú távon is biztosítja a kortárs képzőművészet kiegyensúlyozott és konstruktív működését.

4. Piaci környezet

Kortárs művek vásárlásának ösztönzése, adókedvezmények kidolgozása.

5. Nemzetközi jelenlét erősítése

A kortárs magyar művészet nemzetközi láthatóságának és integrációjának elősegítése többféle módon: a nemzetközi mobilitás akadályainak csökkentésével, egyszerűbb, a kompatibilitásra törekvő bürokrácia kialakításával. A korábban eredményesen működő szervezetek (pl. ACAX) visszaállítása. Magyar művészek támogatása nemzetközi projektekben, vásárokon és biennálékon. Rezidenciaprogramok bővítése, külföldi kurátorok és intézmények bevonása a magyar szcéna aktivitásába, valamint magyar kurátorok nemzetközi tájékozódásának elősegítése.

6. Kulturális decentralizáció

A budapesti központú rendszer újragondolása, a vidéki intézmények, kiállítóhelyek és alkotóközösségek támogatása és fejlesztése, szempontjaik beépítése a kortárs képzőművészettel kapcsolatos diskurzusokba. A német Kunstverein-modell alkalmazása egyes vidéki városokban.

7. Művészet és társadalom kapcsolatának erősítése

Kísérletező, kritikai, közösségi, részvételi, társadalmilag érzékeny projektek támogatása.

8. Művészi életpálya / megélhetés

Az egyik legelhanyagoltabb problémacsomag. Alkotói ösztöndíjak rendszerének felülvizsgálata, a társadalombiztosítási és nyugdíjrendszer rendezése, a műteremhez való hozzájutás kérdései. Kiállítási díjak, jogdíjak (pl. kiállítási honorárium) bevezetése, átlátható szabályozása. Szerzői jogok korszerű kezelése, valamint az ehhez szükséges intézményes keretek megteremtése.

9. Független szcéna támogatása

Artist-run space-ek, nonprofit galériák és kezdeményezések kiszámítható, dedikált finanszírozása. Ezek olyan innovatív helyek és szereplők, ahonnan a nagy intézmények felszívják a legfrissebb jelenségeket. Mégis, rendkívül kiszolgáltatott a helyzetük, támogatásuk sokszor ad-hoc jellegű.

10. Oktatás

A művészeti felsőoktatás autonómiája és minősége kulcsfontosságú az egész terület szempontjából, de az oktatás minden szintjén erősíteni kell a kortárs művészet jelenlétét. Legyen újra önálló és érettségi tantárgy a művészettörténet a középiskolában.

11. Nyilvánosság és kritika

A független műkritika és szakmai diskurzus elősegítése a kritikai platformok és a művészettel kapcsolatos nyilvános párbeszéd támogatásával.

12. Köztéri művészet

A köztéri művészet intézményi kereteinek újragondolása.

---

𝐀𝐳 𝐀𝐈𝐂𝐀 𝐌𝐚𝐠𝐲𝐚𝐫 𝐓𝐚𝐠𝐨𝐳𝐚𝐭𝐚 𝐞𝐥𝐧𝐨̈𝐤𝐬𝐞́𝐠𝐞́𝐧𝐞𝐤 𝐚́𝐥𝐥𝐚́𝐬𝐟𝐨𝐠𝐥𝐚𝐥𝐚́𝐬𝐚 𝐚 𝐤𝐨𝐫𝐭𝐚́𝐫𝐬 𝐤𝐞́𝐩𝐳𝐨̋𝐦𝐮̋𝐯𝐞́𝐬𝐳𝐞𝐭𝐢 𝐢𝐧𝐭𝐞́𝐳𝐦𝐞́𝐧𝐲𝐫𝐞𝐧𝐝𝐬𝐳𝐞𝐫 𝐦𝐞𝐠𝐮́𝐣𝐢́𝐭𝐚́𝐬𝐚́𝐫𝐨́𝐥

Az AICA, a Műkritikusok Nemzetközi Szövetségének Magyar Tagozata szakmai állásfoglalásban rögzíti azokat az alapvető strukturális követelményeket, amelyeket elengedhetetlennek tart a kortárs képzőművészeti intézményrendszer megújításához. Tagjaink a hazai képzőművészeti élet különböző szintjein – múzeumokban, galériákban, független szervezetekben, oktatási intézményekben – dolgoznak, ezáltal rálátásuk van a rendszer egészére.

Ezt a szöveget egy szakmai és kultúrpolitikai párbeszéd-kezdeményezésnek szánjuk. Az AICA szakmai kompetenciáját és tagságának tudását egy új kulturális politika és intézményi struktúra közös kialakításához ajánlja fel, és partner kíván lenni annak kidolgozásában.

𝐀 𝐤𝐨̈𝐯𝐞𝐭𝐤𝐞𝐳𝐨̋ 𝐥𝐞́𝐩𝐞́𝐬𝐞𝐤𝐞𝐭 𝐭𝐚𝐫𝐭𝐣𝐮𝐤 𝐬𝐳𝐮̈𝐤𝐬𝐞́𝐠𝐞𝐬𝐧𝐞𝐤:

Önálló, szakmai alapon működő 𝐤𝐮𝐥𝐭𝐮𝐫𝐚́𝐥𝐢𝐬 𝐦𝐢𝐧𝐢𝐬𝐳𝐭𝐞́𝐫𝐢𝐮𝐦  létrehozását, amely képes stratégiai szinten koordinálni a kulturális szektort, és amely az ún. „arm’s length” elven alapul: a politikai döntéshozó meghatározza a kereteket, de a tartalmi döntések független szakmai testületekre hárulnak. A minisztérium egyik legfontosabb feladata a TAO-rendszer kiterjesztése a kulturális szektor egészére, valamint a magánszemélyek és vállalatok kulturális célú adójóváírási lehetőségeinek átfogó felülvizsgálata.

A 𝐍𝐞𝐦𝐳𝐞𝐭𝐢 𝐊𝐮𝐥𝐭𝐮𝐫𝐚́𝐥𝐢𝐬 𝐀𝐥𝐚𝐩 (𝐍𝐊𝐀) 𝐫𝐞𝐟𝐨𝐫𝐦𝐣𝐚́𝐭: a döntéshozatalban növelni kell a független szakmai szereplők arányát, a pályázati rendszert átláthatóbbá és kiszámíthatóbbá kell tenni, és lehetővé kell tenni a többéves működési támogatásokat – különösen a fiatal alkotók és kisebb szervezetek számára.

A 𝐌𝐚𝐠𝐲𝐚𝐫 𝐌𝐮̋𝐯𝐞́𝐬𝐳𝐞𝐭𝐢 𝐀𝐤𝐚𝐝𝐞́𝐦𝐢𝐚 (𝐌𝐌𝐀) 𝐬𝐳𝐞𝐫𝐞𝐩𝐞́𝐧𝐞𝐤 𝐞́𝐫𝐝𝐞𝐦𝐢 𝐦𝐞́𝐫𝐬𝐞́𝐤𝐥𝐞́𝐬𝐞́𝐭: az MMA alkotmányos státuszának felülvizsgálata és az oda összpontosított pénzügyi források és infrastruktúra újraelosztása szükséges. A jelenleg az MMA kezelésében lévő kiállítóhelyek – mindenekelőtt a  𝐌𝐮̋𝐜𝐬𝐚𝐫𝐧𝐨𝐤 – kerüljenek ki az MMA fennhatósága alól, és igazgatásukról a minisztérium döntsön pályázati úton, amelyet független szakmai grémium bírál el.

Az 𝐚́𝐥𝐥𝐚𝐦𝐢 𝐦𝐮̋𝐯𝐞́𝐬𝐳𝐞𝐭𝐢 𝐯𝐚𝐠𝐲𝐨𝐧 𝐞́𝐬 𝐨̈𝐬𝐳𝐭𝐨̈𝐧𝐝𝐢́𝐣𝐫𝐞𝐧𝐝𝐬𝐳𝐞𝐫 𝐯𝐢𝐬𝐬𝐳𝐚𝐬𝐳𝐞𝐫𝐳𝐞́𝐬𝐞́𝐭 𝐝𝐞𝐦𝐨𝐤𝐫𝐚𝐭𝐢𝐤𝐮𝐬 𝐤𝐨𝐧𝐭𝐫𝐨𝐥𝐥 𝐚𝐥𝐚́: az összes állami alkotóház, a Derkovits-, Pécsi- és Kállai-ösztöndíj, valamint az egyéb művészeti források elosztása jelenleg olyan szervezeten keresztül történik, amely részvénytársasági formában, átláthatóság és demokratikus ellenőrzés nélkül működik. Állami közpénzek ilyen struktúrában való kezelése összeegyeztethetetlen a demokratikus normákkal.

A 𝐦𝐮̋𝐯𝐞́𝐬𝐳𝐞𝐭𝐭𝐨̈𝐫𝐭𝐞́𝐧𝐞𝐭 𝐨𝐤𝐭𝐚𝐭𝐚́𝐬 𝐯𝐢𝐬𝐬𝐳𝐚𝐚́𝐥𝐥𝐢́𝐭𝐚́𝐬𝐚́𝐭 a Nemzeti Alaptantervbe: a 2024-ben kivett tantárgy visszahelyezése a tantervbe, az oktatás minden szintjén a kritikai gondolkodás alapfeltétele.

Az AICA kész részt venni a részletes szakpolitikai javaslatok kidolgozásában, a már zajló szakmai egyeztetési folyamatokkal összehangoltan.

Budapest, 2026. április. 20.

𝐴𝑧 𝐴𝐼𝐶𝐴 𝑀𝑎𝑔𝑦𝑎𝑟 𝑇𝑎𝑔𝑜𝑧𝑎𝑡𝑎́𝑛𝑎𝑘 𝐸𝑙𝑛𝑜̈𝑘𝑠𝑒́𝑔𝑒

𝐷𝑜𝑛 𝑇𝑎𝑚𝑎́𝑠, 𝐵𝑎𝑙𝑎́𝑧𝑠 𝐾𝑎𝑡𝑎, 𝑁𝑎𝑔𝑦 𝐸𝑑𝑖𝑛𝑎, 𝑆𝑎́𝑟𝑎𝑖 𝑉𝑎𝑛𝑑𝑎, 𝑇𝑜̈𝑟𝑜̈𝑘 𝐾𝑟𝑖𝑠𝑧𝑡𝑖𝑎́𝑛 𝐺𝑎́𝑏𝑜𝑟

Az AICA Magyar Tagozatának elnöksége részletes állásfoglalást készített a kortárs képzőművészeti intézményrendszer fejlesztéséről. A teljes szöveg az alábbi linken olvasható.