Február 14-én hajnalban, 89 éves korában elhunyt Maurer Dóra képzőművész, a Széchenyi Akadémia elnöke, a Nemzet Művésze – adta hírül a Magyar Tudományos Akadémia.

Maurer Dóra, a művészgenerációkat meghatározó alkotó, akinek először volt élő magyar művészként önálló tárlata a londoni TATE-ben, és aki a Műértő majd A mű befolyást mérő listáin minden évben a művészek közt a legelőkelőbb helyen végzett, 1937. június 11-én született Budapesten. 1961-ben diplomázott a Magyar Képzőművészeti Főiskola festő-, majd képgrafika szakán, ahol Hincz Gyula volt a mestere. 1967-ben ösztöndíjjal tanulmányútra ment Bécsbe, azóta is felváltva élt és alkotott Bécsben, és Budapesten.

1975–1977 között Kreativitási gyakorlatok címen szakköri foglalkozásokat tartott a Ganz–MÁVAG-ban Erdély Miklóssal. 1981–1983 közt fotó- és filmszakkört (InDiGó-csoport) vezetett a Szépművészeti Múzeumban. 1987–1991 közt audiovizuális gyakorlatokat tartott az Iparművészeti Főiskolán. 1990–2003 között a Képzőművészeti Főiskola interdiszciplináris festőosztályán tanított docensi beosztásban, majd 2003-tól egyetemi tanári beosztásban. Munkásságát hazai és külföldi ösztöndíjak segítették, köztük a Széchenyi Professzori Ösztöndíj (1999–2002).

Az 1960-as évek kezdetén pályája organikus és groteszk formákban gazdag rézkarcokkal, fametszetekkel indult. Az eltakarás, elfedés, elrejtés motívuma, amely majd későbbi munkáiban fontos szerepet játszott, kezdeti munkáiban is megjelent. Az évtized vége felé konceptuális műveket kezdett alkotni, képzőművészeti eszköztára fotókkal, személyes akciókkal bővült. Nagyon változatos anyagokat vont be alkotásaiba, például ágak, gallyak, kalászok, nádszálak, gézzel lefedett különböző csomagocskák, melyeknek növekvő-csökkenő rendszerbe sorolásával tárgyakat hozott létre, sőt ugyanennek a matematikai rendszernek geometrikusan absztrahált festészeti és plasztikai (relief) variánsait is megalkotta. A mozgások folyamatait részben fotókkal, de inkább a film segítségével rögzítette.

Az 1970-es évek közepén indította Kvázi-képek sorozatát, mely képeken egy geometrikus raszter-rendszer valamelyik részletét kiemelte, felnagyította, s elhelyezte a síkban, később a térben is. Az 1980-as években mindez a Zsilipekhez, a fénnyel, folyadékkal végzett struktúra-elemzésekhez vezetett, sőt később kiszínesedtek és kiléptek a térbe a Kvázi-képek. Színekkel különböztetett meg és emelt ki síkokat és mennyiségeket, melyekhez formázott vásznakat használ. Az 1990-es évektől nyolc standard színből álló alkotásait oldottabb kompozíciós rendszerrel váltotta fel például az Hommage à Monet-sorozatban. Később a görbült síkok és a tér formáját állította művészete középpontjába. Alkotásai az iróniát és a humort sem nélkülözték.

A mű-n számtalan cikkben jelent meg Maurer Dóra, a Műértő is többször készített interjút a generációkat meghatározó művészegyéniséggel. Mélyi József megnyitóbeszédén keresztül idézzük fel művészetét, mely a győri Torulában megrendezett kiállításán hangzott el.

Borítókép: Maurer Dóra. Fotó: Ember Sári