Víz alatti betonautók jelzik egy új korszak kezdetét: a Reefline projekt művészettel és élő korallokkal próbálja visszahódítani a tengerfenéket a klímaválság közepette. A december elején zajlott Art Basel Miami Beach vásár alatt a művészet iránt érdeklődők figyelmét ez az új, környezettudatos kezdeményezés sikeresebben vonta magára.

A Reefline nevű víz alatti öko-szoborpark első műve már látható South Beach előtt: az argentin művész, Leandro Erlich 22 darab, tengerálló betontömbből készült, élethű autót „parkolt le” a tengerfenékre, mintha a víz alatt is végtelen dugóba ragadtak volna. A mintegy hat méter mélyen, nagyjából 250 méterre a parttól elhelyezett installáció a Reefline projekt első szakasza, amely tíz év alatt egy hét mérföld hosszú, hibrid korallzátonnyá fejlődik. A cél: művészettel és tudománnyal regenerálni a korallokat, visszahozni a tengeri élővilág sokféleségét, és valódi, működő választ adni a klímaváltozás kihívásaira.

A Reefline ötletgazdája Ximena Caminos kulturális kurátor, a mestertervet pedig a világhírű OMA építésziroda tagja, Shohei Shigematsu készítette. A víz alatti „dugó” képe ironikusan rezonál a helyiek hétköznapjaival: Dél-Florida hírhedt a krónikus autóforgalomról, a frusztráló közlekedési helyzet pedig így kapott abszurd, mélyen szimbolikus lenyomatot a tengerfenéken.

Erlich munkái világszerte ismertek optikai illúzióikról és érzékcsaló, trompe l’oeil hatásukról. A Concrete Coral (2025) című új mű azonban merőben más perspektívát ad. „Odalent ez a természet által benépesített dugó olyan, mintha egy elsüllyedt civilizáció maradványa volna, egyfajta Atlantisz-mítosz” – mondja a művész. „Egy, a természetre káros objektumból olyasmi lesz, ami most a természetet szolgálja.”

A látogatók úszva, búvárkodva, snorkelezve, kajakkal közelíthetik meg a helyszínt. A BlueLab Preservation Society vezetésével, Miami Beach városa és egy biológusokból, mérnökökből, művészekből álló csapat közreműködésével létrejövő projekt egyszerre látványos, nyilvános művészeti attrakció és hosszú távú ökológiai infrastruktúra. A művek évtizedeken keresztül változó képet mutatnak majd, ahogy benövi őket fokozatosan az élővilág, kialakítva egy tartós, ellenálló víz alatti ökoszisztémát.

A december első hetében zajlott Miami Art Week idején egy úszó, vízi tanulóközpont horgonyozott a helyszínen, ahol kutatók és művészek fogadták a látogatókat: korallregenerációról, ökológiai fenntarthatóságról tanítatottak, sőt bárki ültethet saját korallt is.

A 22 betonautó telepítéséhez 48 méteres munkabárka, daruk és precíz szervezés kellett. A műveletet október végén, a 4. és 5. utca közötti partszakaszon végezték. Néhány perccel a leengedés után már halrajok vizsgálták az új elemként megjelenő „autókat”.

Erlich számára a projekt mégis elsősorban helyspecifikus. „Múzeum, galéria bárhol lehet, de nem minden városnak van tengerpartja, ahová korallt ültethetsz.”

Az ötlet egy négy évvel ezelőtti installációból indult ki: Erlich a Miami Art Week 2019 alatt 66 élethű, homokkal borított autó- és kamionszobrot állított fel a parton, amelyek hátborzongató dugóképet alkottak. Caminos-t akkor foglalkoztatta először, hogyan lehetne a környezeti tudatosságot nem csak jelképes, hanem ténylegesen hatékony formába önteni. „Amikor el kellett bontanunk azt a munkát, összetört a szívem, és 400 000 dollár szó szerint a tengerbe veszett” – mondja. „Azt kérdeztem magamtól: hogyan hozhatunk létre valamit, ami nem csak egyszer használatos?”

A Reefline erre ad megoldást: a műalkotások sorsát itt a tenger írja, a művek élnek és változnak.

„Ez a projekt az eltérő világok találkozásáról szól: művészet, tudomány, biodiverzitás, szórakozás és közösség”

– teszi hozzá Caminos. „A korridor évekig növekszik. A végső formáját az óceán adja majd meg.”

Ami biztos: a helyszín extrém módon kitett a klímaváltozásnak és a tengerszint-emelkedésnek. Miami és egész Dél-Florida számára a parti áradások már most állandó, elképesztően költséges problémát jelentenek.

A közelben működő Reefline korall-laborban biológusok és művészek dolgoznak azon, hogy életet telepítsenek a betonautókra. A Miami Allapattah kerületében található ipari raktárban kék fények világítják meg a tengervizes tartályok sorait: nagy korallakváriumok dolgoznak levegőpumpákkal és szűrőrendszerekkel. LED-ek utánozzák a tenger alatti fényt, kis polipok nyílnak és záródnak, miközben planktonra vadásznak.

Itt Colin Foord, a Coral Morphologic társalapítója, biológus és művész nevel octocoral (lágykorall) fajokat, amelyeket később a szobrokra oltanak. „Minden autóra 100 korall kerül. Ez 22 autóval összesen 2200 korall” – mondja Foord. A labor legrégebbi töredékei nyolc hónaposak, a legfiatalabbak majdnem kettő. Egy-egy korall évente 10–20 centit is nőhet. „Itt a művészet akkor kezdődik, amikor a mű a víz alá kerül. A természet fejezi be.”

A laborban nevelt fajok gyakoriak Florida partjainál. Bokorszerűen nőnek, szűrik a vizet, tompítják a hullámokat, élőhelyeket hoznak létre – látványosak és kiváló búvóhelyet kínálnak a halaknak. Három-öt év kell ahhoz, hogy a szobrok teljesen „korall-virágba boruljanak”.

2026-tól újabb alkotások kerülnek a víz alá. Petroc Sesti londoni művész a kék bálna szívét formázó Heart of Okeanos című, monumentális szobron dolgozik, amely mitikus felajánlás a görög tengeristennel szemben. A Miami Reef Star 46 csillag alakú modulból áll majd, közel 27 méteres átmérővel, így még a repülőkről is látható lesz. Az OMA pedig geometrikus, egymásra rakható egységeket tervez, amelyek hullámtörőként is funkcionálnak majd.

A Reefline civil projekt is: 2022-ben Miami Beach lakói 5 millió dollár támogatást szavaztak meg a város kulturális kötvényéből. Eddig mintegy 6 millió dollárt sikerült összegyűjteni, a cél 40 millió. Caminos abban bízik, hogy a Reefline globális modell lesz: a part menti városok számára ad kézzelfogható, remélhetőleg követendő mintát.

Forrás: The Art Newspaper