A New York-i Museum of Modern Art, népszerű nevén a MoMA hűsítő válogatást állított össze kortárs gyűjteményének azon darabjaiból, melyek a fagylaltról szólnak. A válogatás egyben invitáció, hogy – aki arra jár – kóstolja meg személyesen is a múzeum saját márkával ellátott csoki-vanília kreációját is, természetesen a kiállítások megtekintése után.

Ki ne gondolna fagylaltra a nyári melegben? Ez a hűsítő finomság nemcsak önfeledt gyerekkorunkat idézi, és összehozza a barátokat, családokat – amikor épp nem az a funkciója, hogy megmentsen minket a hőgutától, a fagylalt művészek inspirációs forrásaként is szolgál. A MoMA gyűjteményében több ilyen műalkotás is található.

Claes Oldenburg 1961-es művészi hitvallásában tökéletesen ragadta meg a nyár esszenciáját a városban:

„A művészet számomra az, amit egy gyerek megnyal, miután lehúzta róla a papírt… A művészet számomra a betonra ejtett fagylalttölcsér.”

Íme ikonikus Floor Cone (Leejtett tölcsér) című alkotása 1962-ből – amikor először szállították egy pick-up platóján, a gyerekek ujjongva fogadták az utcán.

Thom Andersen Melting (Olvadás) című kisfilmje arra emlékeztet, hogy az állandóság még a legegyszerűbb tárgyakban sem garantált: ragadd meg a pillanatot, amíg a kelyhed tart!

Sokakat foglalkoztatott már, hogy ki találta fel a fagylalttölcsért. Az eredeti tárgy szintén része a MoMA gyűjteményének! Italo Marchioni Ice Cream Cone-ja édes, ropogós, művészi és praktikus: mindez egyetlen feltekert ostyában.

És akik valaha is kanalaztak már gombóccá fagyit tartályból, értékelni fogják a formatervezést, amely sokkal elegánsabbá és hatékonyabbá tette ezt a mozdulatot: Sherman L. Kelly alumíniumból készült fagylaltos kanala belső folyadékot tartalmaz, amely a kéz melegét felhasználva segít ideálisan kiemelni a jégkrémet.

„Megjött a fagyi utáni vágy? Akkor irány a Kerti Bár a Szoborkertben, ahol nyáron csak itt kapható a Van Dough fagylalt: MoMA-s csokis keksz és Caffè Panna vaníliafagyi egy mennyei kombinációban” – üzenik a múzeum marketingosztályáról.