A tavaszi Kontextus Programra február 6-ig lehet jelentkezni bármilyen felsőoktatási intézmény hallgatójaként azoknak, akik művészeti együttműködéseken keresztül szeretnének vizsgálni aktuális társadalmi, történelmi és kulturális problémákat – például a dezinformáció kérdését vagy a napjainkig is ható rendszerváltás körüli eseményeket. Az új félév február 27-én kezdődik, a programra kéthetente csütörtökönként 17:00 és 21:00 között kerül sor, elsősorban a CEU Nádor utcai épületében. Menesi Attilát, a projekt vezetőjét kérdeztük.

A mű: Ez már a második szemesztere lesz a CEU Demokrácia Intézet és a Független Képzőművészeti Tanszék közös projektjének, a Kontextus Programnak, amely ingyenes és nyitott bármilyen tanulmányi területen tanuló egyetemisták számára. Folyamatos művészeti munka jellemzi az aktivitást, miközben aktuális társadalmi kérdésekkel, történelmi és kulturális összefüggésekkel foglalkoztok. Hogyan foglalnád össze az eddigi munkát?

Menesi Attila: A pilot program megerősítette a művészeti gondolkodás létjogosultságát a társadalomtudományos közegben. Több, mint 10 budapesti, vidéki és külföldi egyetemről összesen 61 regisztráció érkezett. Közel 30 szakembert vontunk be, történészeket, kutatókat és művészeket a 6 + 1 alkalomból álló programba, ami kéthetente, egymást intenzíven váltó témákkal és aktivitásokkal, folyamatos művészeti munkával telt. Óriásplakát-méretű festménynapló készült, installáció az identitás kritikai értelmezése kapcsán, műtárgyalóasztal új, használt és újrahasznált bélyegzők, pecsétek és stemplik felhasználásával, hogy csak három példát említsek. 

A mű: A projekt megvalósulása beváltotta az előzetes elképzeléseidet?

M. A.: Sőt! Az első, 45 fős Kontextus osztály tagjai már a motivációikban megfogalmazták kultúrpolitikai érdeklődésüket és felelősségüket, „engem is érint, én is ennek a rendszernek a része leszek,” de a „művészet bátorsága” és a „saját buborékunkból” történő kilépés is szóba került. Hangsúlyt kapott, hogy „a jelenre való tudatos reagálás… elengedhetetlen,” de az is, hogy a program „olyan témákat érint, melyeket az egyetemi képzés alatt nincs lehetőségünk mélyebben megvitatni.” Mindezek a művészeti munkák során különböző módokon helyzetbe is kerültek. 

A mű: A legnagyobb visszhangja talán annak a programrésznek volt, melyen megvitattátok a Fidesz Munkáscsoportja egy 1988-as „performanszát”, melynek során utcai söprögetéssel tiltakoztak amiatt, hogy november 7. ünnep- és munkaszüneti nap. Hogyan került elő ez a politikatörténeti „lelet”, mi volt vele a cél?

M. A.: A programot előkészítő kutatási és kontextualizációs szakaszban került elő ez a demonstráció, amire mindenki, a résztvevők, a fotós és a párt egykori hírszerkesztői is másképp emlékeznek.

Az én célom az volt, hogy egy karnyújtásnyira lévő, de kevésbé ismert történelmi eseményt és annak mai összefüggéseit helyzetbe hozzuk. A bevont művészek – az egykori Freeszfe Performansz Osztály aktivistái, Berecz Zsuzsa, Sarah Günther és Melykó Richárd – pedig továbbgondolták és egy helyettesítési akciót valósítottak meg a program résztvevőivel.

A CEU 106-os terme ebből az alkalomból aktív térré változott, egy nagyméretű lepellel a középpontban, amelyre a résztvevők írták fel az őket foglalkoztató, mai problémákat. A lepel narancsreszelékkel és az egykori szervezővel készült videóinterjúval egészült ki, majd mobil auraként szabadon felhasználhatóvá vált a program végére.

A mű: Az elkészült munkák A jelen megelőzése címmel voltak láthatóak a CEU Nyitott Galériában 2024. december 12-19. között. Melyik munkát vagy munkákat emelnéd ki? 

M. A.: A megnyitó esemény, a Díjátadó, a Dollár Papa Gyermekei és a Kontextus osztály egyszeri és megismételhetetlen együttműködése volt. 2024-ben, március 15. után december 12-én is Munkácsy Mihály-díjban részesült nyolc képzőművész: Beck András, Ék Sándor, Pór Bertalan, Bernáth Aurél, Farkas Aladár, Felekiné Gáspár Anni, Kerényi Jenő és Szabó Iván.

A díjakat Bozóki András kulturális miniszter adta át.

Mindehhez 8 db díszdobozos plakettre is szükségünk volt, amelyeket – nem véletlenül – az elmúlt évek díjazottjaitól kértem kölcsön. Nem okozott osztatlan sikert, nyolcból öt művész ment bele a játékba, a többiek személyét és okait azonban övezze titok. A kiállítás munkái közül nem emelnék ki külön egyet sem, minden aktivitásunk jelen volt a galériában. Viszont szóba hoznám az utca emberét megszólító, Kontextus kékre (az óriásplakátok kékhátú papírjának színe, mint üres kormánypropaganda) festett üzenőfalat – A galéria hátsó szeme –, amellyel az egyik ablakot takartuk el kívülről. A kiállítás zárása előtt a kerület egykori polgármesterének kutyája is beszédes üzenetet kapott: Bogyó, ülsz!

A mű: Mik lesznek a következő félév témái, és milyen művészeti aktivitásokban vehetnek részt az egyetemisták?

M. A.: Foglalkozunk az aktivizmussal, az identitással, az utópiával, a traumával, a hatalommal és a köztérrel, hogy egyet-egyet említsek a hat alkalomból. Továbbra is lesznek előadások, workshopok és rendhagyó események, de leginkább a közös művészeti munka jellemzi a programot.

Közös köztéri intervencióval készülünk, terveink szerint meghekkelünk egy rádióadást, májusban pedig függőleges tüntetés zárja a tavaszi Kontextus Programot. 

A mű: Milyen kifutását látod a programnak, gondolkodtok-e nagyobb nemzetközi kollaborációkban?

M. A.: Most körülbelül 50 főnél jár a regisztráció, több, mint tizen pedig az előző programon is aktívan részt vettek, őket már bevonjuk a network kialakításába és fenntartásába. Egyelőre magyar nyelvű a program, de a nemzetközi modellnek is van relevanciája és igen, gondolkodunk benne.

A mű: Hogyan kell jelentkezni a programra?

M. A.: Egy, néhány kérdésből álló online regisztrációs felületen, ahol a motivációkra vagyunk elsősorban kíváncsiak. A program a DemocraTease: Democratic Participation through Artistic Thinking keretében, a European Cultural Foundation támogatásával valósul meg.