Edward Burtynsky kanadai fotós Kína hatalmas gyárait fényképezte az ezredfordulón – és bő 20 évvel később. Míg az előbbiekben a rengeteg munkásból kirajzolódó mintázat, az utóbbiakban a teljesen robotizált gyártás esztétikája nyűgözte le.

Edward Burtynsky legendás képei a 2000-es évek közepéről végtelen sorokban dolgozó egyenruhás munkásokat ábrázoltak kínai gyárakban, érzékeltetve, hogy az ország gazdasági csodáját kifogyhatatlannak tűnő emberi munkaerő hajtotta. Alig két évtizeddel később a fotós egy Sanghaj közelében lévő elektromosautó-üzem belsejébe nyert betekintést – és ennek teljesen az ellenkezőjét látta: emberek szinte egyáltalán nincsenek jelen.

„Ez egy emberek által épített, de robotok által működtetett gyár” – nyilatkozta Burtynsky a BYD kínai autógyártó tulajdonában álló létesítményről egy Zoom-interjúban a CNN-nek. „Ez egyfajta előrevetítése annak, ami ránk vár.”

A BYD a technológiai forradalom élvonalában jár. A cég tavaly először felülmúlta éves bevételeivel amerikai vetélytársát, a Teslát: 4,27 millió járművet szállított le (ebből 1,76 millió teljesen elektromos autót – némileg elmaradva a Tesla 1,79 milliós számától –, viszont emellett körülbelül 2,5 millió hibrid modellt is értékesített). Sikere részben az alacsony árnak köszönhető: belépő szintű modellje, a Seagull Kínában nagyjából 10 000 dollárról indul, miközben a Tesla legolcsóbb modellje, a Model 3, 32 000 dollárba kerül. Ez a megfizethetőség pedig szintén részben a rendkívül automatizált gyártási folyamatok eredménye.

2023-ban Burtynsky engedélyt kapott, hogy fotózhasson a BYD egyik üzemében Csangcsou városában, amely körülbelül kétórás autóútra van Sanghajtól. A belépést Sir Norman Foster brit építész személyes kapcsolatai révén sikerült elérni, aki akkor vendégszerkesztőként dolgozott a Domus magazinon, és az iparágak – köztük a közlekedés – jövőjéről szóló lapszám borítójához keresett képet.

Burtynsky szerint a vállalat „rendkívül érzékenyen” kezelte, mit fotózhatott le. Úgy véli, ő volt az első független fotós, akinek megengedték, hogy belépjen az egyik BYD-gyárba.

„Az emberek igazából csak azért vannak ott, hogy karbantartsák a robotokat, és gondoskodjanak arról, hogy a programok gördülékenyen működjenek” – mondta a titokzatos létesítményről. A hasonló üzemeket gyakran „sötét gyárként” emlegetik, mert annyira kevés ember dolgozik bennük, hogy akár világítás nélkül is üzemelhetnek.

„Természetesen a vállalatok ezt részesítik előnyben. Nincsenek szakszervezetek, nincs betegszabadság, és amíg van áram, a gépek napi 24 órában, heti hét napon át dolgozhatnak.”

Burtynsky látogatásának egyik fotója, amely a „BYD Manufacturing Facility #1” (BYD Gyártóüzem #1) címet viseli, összetett képet fest nemcsak Kína gyors átalakulásáról, hanem az ennek következtében világszerte tapasztalható változásokról az ellátási láncokban és a munkaerőpiacokon.

A kanadai fotós szerint a kép „főszereplője” egy befejezetlen autó a gyártósoron. Az azt körülvevő oszlopok és gerendák a végtelenbe futnak, hipnotikus szimmetriát teremtve. A gyár „katedrálisszerű” hatást keltett – fogalmazott.

Ugyanakkor ez a fotó egy sokkal távolabb játszódó történet utolsó fejezeteként is értelmezhető.

A kép része a China in Africa (Kína Afrikában) című nagyobb sorozatnak, amely Burtynsky szerint a globalizáció „következő szakaszát” dokumentálja. A jelenleg Hongkongban, a Flowers Galleryben látható kiállítás a BYD ragyogó gyárát állítja szembe kínai tulajdonú vasúti átkelőkkel, raktárakkal és ruhagyárakkal olyan afrikai országokban, mint Etiópia.

A sorozat együttesen azt mutatja be, amit a fotós Kína „teljes vertikális integrációjának” nevezett – az ellátási lánctól a késztermékig.

Másképp fogalmazva: a munkaerő, amelyet Burtynsky a 2000-es évek közepén még Kínában látott, nem tűnt el – csak kiszervezték.

A BYD pedig – amelyről úgy tudni, hogy lítiumbányákat és ásványkincsek kitermelési jogát vásárolta meg például Brazíliában – ennek a modellnek a megtestesítője.

„Ők ténylegesen bebiztosították az ellátási láncuk teljes egészét” – mondta.

Burtynsky leginkább drámai, ipar és mezőgazdaság által átalakított tájakról készült légi felvételeiről ismert, például rézbányákról vagy sómedencékről. Bár képei gyakran az emberi kizsákmányolást mutatják be, ő mégis „viszonylag semlegesnek” tartja őket.

„A fotóimat tudatosan tárgyilagos esztétikával készítem” – mondta. „Nem próbálom a nézőt egyik irányba sem terelni abban a kérdésben, hogy ez most jó vagy rossz. Nem manipulálni akarom őket.”

Képei szinte mindig tartalmaznak valamilyen morális kétértelműséget. „Réz nélkül” – hozott példát az emberi fejlődés és a környezetkárosítás közti ellentmondásra – „most nem is tudnánk beszélgetni.”

A BYD működésének – és általában az automatizációnak – ábrázolása talán még ennél is ellentmondásosabb. Az autógyártás erőforrás-igényes iparág, ugyanakkor az elektromos járművek segíthetnek a fosszilis energiahordozók kiváltásában, így a gyárak nem pusztítást, hanem környezeti megújulást is jelképezhetnek.

Ráadásul Kínában talán nem is bánják a munkahelyek megszűnését, hiszen – Burtynsky szavaival – azok sokszor „elembertelenítőek” voltak. Ő maga is dolgozott a General Motors és a Ford autógyáraiban, mielőtt főállású fotós lett. „Az ember úgy érzi, hogy a gépezet része” – emlékezett vissza. „Csak az emberi energiádért használnak, mert még nem találtak gépet, ami el tudná végezni a munkádat.”

Bár gyárakat ábrázoló képeinek zárt, gépies világa különbözik a tájképeitől – ahol a természet adja meg a léptéket –, Burtynsky munkáit mégis összeköti a „csodálat érzésének” megidézése.

„Mindig olyan világok felé fordítom a kamerám, amelyeket nem ismerünk igazán, és amelyek megérdemlik azt a fajta figyelmet, amit egy nagy méretű nyomat nyújtani tud” – mondta. „Bele lehet mélyedni, és észre lehet venni egy apró olajfoltot a padlón vagy egy zsírcseppet a falon ebben a makulátlan gyárban. Ezek az apró, hétköznapi részletek teszik emberivé a látványt.”

A China in Africa sorozat jelenleg Hongkongban, a Flowers Galleryben látható. A The Great Acceleration című kiállítás 2025. szeptember 28-ig tekinthető meg a New York-i International Center of Photography intézményében.

Forrás: CNN