Egy újra felfedezett, rejtélyes Munch-festményt mutatnak be márciusban a londoni National Portrait Gallery-ben, a norvég mester portréiból rendezett kiállítás részeként. A korábban lappangó mű hollétéről hosszú ideig nem tudtak a művészettörténészek.

Az 1892-ben, egy évvel a legismertebb Munch-remekmű A sikoly előtt született szóban forgó mű első pillantásra is lenyűgöző portré. Ha azonban közelebbről megnézzük a férfi kabátujját a kép alsó részén, ott két egymást ölelő, éteri alak jelenik meg egy rejtélyes holdfényes tájban. A barvúros „festmény a festményben”, amelyet a 20. század egyik legjelentősebb művésze, az expresszionizmus úttörője alkotott, a londoni National Portrait Gallery Edvard Munch Portraits című nagyszabású kiállítása részeként lesz látható hamarosan.

A portrén szereplő személy Munch ügyvéd barátja, Thor Lütken, aki nemcsak szakmai segítséget nyújtott a művésznek, hanem a nyári hónapokat is együtt töltötték az Oslo-fjordnál. Lütken egyik lánya Munch egy szintén híres alkotásán, a Lányok a hídon (1901) című festményen is feltűnik.

Az olaj-vászon Lütken-portré korábban „lappangó”-ként szerepelt Munch festményeinek hiteles katalógusában, azaz hollétéről nem tudtak a művészettörténészek. Valójában azonban az ügyvéd leszármazottainál volt, akik időközben Spanyolországba költöztek. A festményt a katalóniai Nemzeti Művészeti Múzeumnak kölcsönözték Barcelonában, mielőtt 2022-ben eladták, hogy a család több tagja is részesülhessen az értékéből.

Egy barcelonai műkereskedő, Artur Ramon értékesítette a képet, aki elmondta, hogy Munch vélhetően baráti ajándékként festette a portrét, mivel Lütken nem fogadott el pénzt jogi szolgáltatásaiért.

Lütken Munch azon számos barátja közé tartozott, akiket a művész „életmentőinek” vagy „védelmezőinek” nevezett, akik a nehéz időkben segítették őt. Munch valószínűleg el sem tudta volna képzelni, hogy A sikoly egyik változata 2012-ben rekordáron, 119,9 millió dollárért kel el…

Ramon a Lütken-portréban rejtőző tájat „Munch által a kíváncsi elméknek hagyott rejtélyként” írta le, hozzátéve: „Hogy mit gondolhatott erről Lütken, az ügyvéd? Ez a portréfestő és az alany örök titka marad.”

A kiállítás kurátora, Alison Smith szerint a rejtett táj szimbolikája többféleképpen értelmezhető: „A jelenet visszatükrözi az ablaknál csókolózó szerelmeseket a A csók (1897) című festményről, de a Melankólia (1891) távolban lévő alakjait is, és előrevetíti az 1894-es Halál és élet (1893-1894) című művet is. Az éteri, tintakék árnyalatok Munch szimbolista munkáinak jellemzői, a jelenet pedig egyszerre utal a halálra és a románcra, az emberi tudat peremén lévő érzéseket idézve meg.”

Smith azt is megjegyezte, hogy a kiállítás Munch egy másik oldalát mutatja be: „Ellentétben azzal a tipikus ábrázolással, amely Munchot a főáramlattól elszigetelt művészként mutatja be, itt szociális lényként jelenik meg.”

Hozzátette, hogy Munch „életmentői” olyannyira fontosak voltak számára, hogy nem akart megválni a róluk készült portréktól, amelyek „helyettesítették a barátokat, amikor nem voltak jelen”.

Sue Prideaux, Munch életrajzírója úgy vélekedett: „Ez egy kiemelkedő minőségű portré Munch legfontosabb időszakából – ugyanabból az évből, amikor a Vámpír (Szerelem és fájdalom, 1895) és a Madonna-festmények (1894–95) is készültek, mindössze egy évvel A sikoly előtt. Az éteri táj a fehér ruhás alakkal sok festmény motívumait hordozza, különösen a Sellő (1896) és a Fiatal lány a strandon (1896) című alkotásokét… Ennek a festménynek a rejtélyét még évekig próbáljuk megfejteni.”

Forrás: The Guardian