91 éves korában elhunyt Hattula Moholy-Nagy a michigani Ann Arborban lévő otthonában. Moholy-Nagy László lánya elismert antropológus és egyben apja művészi örökségének gondozója is volt.

A halálhírt és Hattula életrajzának rövid összefoglalóját fia, Daniel Hug tette közzé Facebook olalán. E szerint édesanyja 1933-ban született Berlinben Moholy-Nagy László és második felesége, Moholy-Nagy Sibyl gyermekeként. (Moholy-Nagy első feleségéről, a prágai születésű Lucia Moholy-ról korábban itt írtunk). A család 1935-ben emigrált Londonba, itt született nővére, Claudia. Két év múlva továbbköltöztek az Egyesült Államokba, és Chicagóban telepedtek le. 1949-ben meghalt Moholy-Nagy László, az özvegy a gyerekekkel San Franciscóba költözött, majd 1951-ben New Yorkba. Hattula 1950-ben végzett a James Russell Lowell középiskolában San Franciscóban, és történelem szakon szerzett diplomát a Michigan Egyetemen, később antropológiából mesterdiplomát a Chicagói Egyetemen.

Régészként és antropológusként dolgozott, az Egyesült Államok délnyugati részén, illetve Mexikóban és Guatemalában vett részt ásatásokon; leginkább az obszidián felhasználása érdekelte a maja kultúrában.
1965-ben ment feleségül Hans-Ruedi építészhez, majd visszaköltöztek Zürichbe, itt született meg két fiuk, Andreas és Daniel Hug. 1979-ben elvált első férjétől. A két fiúval a Michigan állambeli Ann Arborban telepedett le, a Michigan Egyetemen antropológiából megszerezte a PhD fokozatot. 1987-ben újra férjhez ment, Roger G. Schneggenburgerhez.

Antropológiai munkája mellett gondozta apja életművét is, fiaival 2003-ban hozta létre a Moholy-Nagy Alapítványt.

2002-ben szerepelt a „Párhuzamos töredék”: családi legendárium című magyar dokumentumfilben, mely Moholy-Nagy László életét mutatja be, középpontba állítva testvérével, Nagy Ákossal való kapcsolatát. A két testvér az első világháborúban szakadt el egymástól és ettől az időtől kezdve külön-külön folytatták életútjukat. Moholy-Nagy László Németországban, majd később Amerikában, Nagy Ákos a Szovjetunióban, ahol a sztálini rezsim kivégeztette. A két érdekes életutat a filmben a testvérek gyeremeki, Hattula Moholy-Nagy és Nagy Ervin mesélik el, az egyik Amerikában, a másik orosz nyelven Németországban. Találkozásuk hihetetlen történetét is elmondják. Ervin a ’70-es években a moszkvai televízió kulturális magazinjában látta meg Moholy-Nagy László budapesti kiállítását. Az emlékek foszlányából összeállt benne a kép, hogy ő a művész unokaöccse. Elindult, hogy megkeresse rokonait, először Magyarországon, majd azok segítségével Hattulát Amerikában.

Öt régészeti tematikájú tudományos kötet szerzője vagy társszerzője; 1995 és 2010 között Moholy-Nagy László munkásságával kapcsolatban pedig négy könyv megjelenéséhez, munkálataihoz járult hozzá. Az ő közreműködésével jött létre Az új Bauhaus – Moholy-Nagy élete és öröksége című nagyszabású amerikai dokumentumfilm is apja születésének 125. évfordulójára. Világszerte számos Moholy-Nagy kiállítást nyitott meg, melyeknek többnyire társrendezője is volt, mint például a 2011-es budapesti Ludwig Múzeumban megrendezett The Art of Light-nak.

A korábbi Iparművészeti Főiskola 2006 óta viseli Moholy-Nagy László nevét, Hattula ugyanebben az évben elsőként vehette át a már Moholy-Nagy Művészeti Egyetemként (MOME) működő intézménytől a Moholy-Nagy-díjat az egyetem céljainak eléréséhez nyújtott hozzájárulásáért.

2021-ben a Punkt fotóművészeti magazin jelentetett meg egy hosszabb interjút vele.

Borítókép: © Moholy Nagy Foundation